A csukahorgászat legszebb módja a műcsalival történő csukázás. Nem állítom, hogy a késő őszi úszós csukázásoknak nincs varázsa, de még a bukdácsoló úszó látványa sem tudja azt az érzést kárpótolni, mikor a csalink által keltett rezgések egy éles koppanással megszűnnek, és a következő pillanatban a menekülni próbáló ragadozó eleven lüktetése járja át karunkat.
Hiába voltak eredményesek a kishalas rablóhalazásaim mégis úgy éreztem, hogy valami hiányzik. Nem térhettem haza anélkül a Duna-deltából, hogy ezt az űrt ne pótoltam volna. A műcsalival fogott csukák hiánya lassan elviselhetetlenné vált. Megszállott pergető horgászként nem engedhettem meg magamnak, hogy ne szerezzek csalijaimnak néhány új harci sebet, amit büszkén viselhetnek majd.
A Delta számtalan tavában még vadul burjánzott a vegetáció. Nehéz, időigényes feladat lett volna megtalálni a krokodilpofájúakat, hisz mindenütt kitűnő rejtekhelyet nyújt számukra a sűrű növényzet. Választásom a Duna egyik oldalágára esett, ahol némileg könnyebb volt a dolgom, a partot ölelő részeken volt csak növény.
 Ilyen helyeken reméltem a ragadozókat |
 No meg itt |  És természetesen itt is |
Kora reggel indultam, hogy a legjobb időszakban már a növényzet közt billegethessem támolygó kanalaimat, wobblereimet. A víz tükörsima, még lágy szellő sem lengedezett, nem volt akadályozó tényező, dobásaim pontosságát nem gátolta semmi. A növények közti kis tiszta foltokra koncentráltam –ha én csuka lennék, biztos ott táplálkoznék -elv alapján. Bármennyire is vonzók voltak az ilyen tisztások, a tigrisek nem mutatták jelenlétüket.
Újabb stratégiaként a növényzet szélét kezdtem vallatni a mélyebb részek felől. A kishalak ész nélkül menekültek a műcsalim minden egyes mozdulatától, de egy árva kapásom sem akadt. Az előző nap kishalas tapasztalataiból kiindulva a medertörésekre is odafigyeltem. Vízközt járó wobblerekkel kudarcot vallottam, a feneket is felszántókkal sem volt fényesebb a helyzet, a támolygók sem hoztak halat, egyenesen siralmas volt az állapot.
A fényesen szikrázó napkorong egyre magasabbra kúszott a halványkék égbolton, egyre kevésbé kezdtem bízni a sikerben. Magamba roskadtam és a kudarcom okán kezdtem agyalni.
-A csalit a vízbe dobom, a halak is ott vannak, tehát idáig stimmel a dolog… Próbáltam a növény közt, növény mellett, sőt még a medret is felszántottam. Az összes kéznél lévő műcsodámat meghúzgáltam, mind a 11 kilónyit. Hm… lehet, hogy mégsem én hibázok?
Közben eszembe jutottak egy közeli horgászbarátom szavai – a szél meghozza a csukákat. Lévén, hogy lassan deltai őslakosnak számít, hittem neki.
Tehát nem volt más dolgom csupán várni a szélre, vagy valami széltánc félét eljárni. Mivel ilyen táncról még nem halottam, ezért inkább vártam.
A déli órákban megtörtént a csoda. Először csak a fűzek levelei kezdtek ide-oda himbálózni, majd lassan az ágak is megmozdultak, végül a víz is hullámozni kezdett.
Teljesen átszellemülve kezdtem csapkodni a vizet. És láss csodát, az egyik tavirózsa levelei alól előkerült egy éhes kroki, és egyenesen a wobbleremre vetette magát.
 A szél csak meghozta |  Csukák |  A kannibál |
Végre pendült kezemben a horgászbot, és szaladt a meglepett ellenfél. Volt ott kérem ugrás, fejrázás, tarkófogás, fotózás, meg minden, ami kell.
Fújt a szél rendületlenül és immár én is egyre jobban bíztam minden bevontatásban.
-Lesz itt még hal – biztatgattam magam. Cserélgettem a csalikat, pásztáztam a vizet minden régióban. A következő játékos ismét a növényzet mellől startolt egy kisebb, de ugyancsak kétrészes wobblerre. Megtetszett neki és haza akarta vinni, de nem adom könnyen az ékszereimet. Rövid fickándozás után őt is a kezemben tarthattam. Nem voltak hatalmas méretei, sőt határozottan kisebb volt, mint előző társa, de az enyém volt és pergetve fogtam, csupán ez számított.
 Megadóan ringatja magát a hullámmal |  Ez a fotó is megvan, most már mehetek ugye?! |
A krokodilok végig ott rejtőztek a növények közt, csak vártak a szélre, ami felébresztette ragadozó ösztönüket. Végre minden együtt volt, hogy jól érezzem magam: kellemes idő, csodálatos táj, hullámzó vízfelület, a delta hamisítatlan illata és természetesen a csukák, amikre mindennél jobban áhítoztam, és csakazértis megfogtam őket, mégpedig pergetve.
 Forgolódik még egy kicsit |  Csak egy pillanatra |
 Immár nem siet sehova |  Az eredményes modellek és színek |
Horgásztanya Gorgován, a Szulina ágon: www.dunadelta.ro
Használt termékek:
 Salmo Frisky |  Salmo Minnow |
 Salmo Pike |  Drótelőke 6-9-12 kg |
Még április utolsó hetében kapott kis csapatunk lehetőséget arra, hogy az Alföld szívében, az akasztói pontyparadicsomban horgásszon. A gyönyörű környezetnek, a színükben, méretükben és habitusukban is különleges, saját nevelésű szíki óriáspontyoknak ugyan ki tudott volna ellenállni? A nappali órák nyarat idéző hősokkja, és a napok óta változatlanul magas légnyomás nem sok jóval kecsegtetett, de még szép, hogy megpróbáltuk. A klasszikus, sokat...
A lassú felmelegedés és a megállíthatatlanak tűnő, folyamatos apadás jellemezte nyár legelejére a pontyairól és amurjairól híres Nádor csatornát. A tiszta, sekély vízben az átütő fény miatt a halak, pláne a nagytestű egyedek rendkívül óvatosan táplálkoztak, kerültek minden gyanúsat, nagyon nehéz volt túljárni az eszükön a könnyűnek és egyszerűnek amúgy sem nevezhető pályán. A csatorna vizszintjének apadását tökéletesen nyomon...
Megvallom őszintén, pergetni és különösen balinozni én akkor szeretek, amikor éhes halra horgászhatok és a balinok harsány rablásaikkal messziről árulkodnak arról, hogy hol is találom őket. Node ehhez az is kell, hogy erre felkészülten járjam a vizek partját, vagyis MINDIG legyen nálam egy alkalmas felszerelés. Volt egy olyan szakasza az életemnek, amikor sokat utaztam és az útvonal érintette a Tiszát, a Hármas, majd a Sebes Köröst, Berettyót, így...
A különféle főtt magvakkal történő etetés nemcsak kisebb-nagyobb tavainkon, de a sekély, gyorsan melegedő, lassú folyású csatornákon is rendkívül eredményes. Kezdetben a pontyok, majd a tavasz második felétől az amurok is előszeretettel látogatják a főtt kukoricával, búzával, kenderrel, és természetesen az elmaradhatatlan tigrismogyoróval etetett helyeinket. A sekély, gyorsan melegedő Nádor csatornán nem tudnám elképzelni a tavaszi-nyári...
Idén beneveztem a Szücsi-völgy tóra, egy kétfordulós horgászversenyre. Biztosan sokan láttátok már azt a videót, amelyben Szabó Bence rengeteg óriás dévérkeszeget fogott ezen a vízen. Emiatt a verseny fő célja az volt, hogy megfogjam életem dévérkeszegét, a jó eredmény elérése csak másodlagos volt. Az első fordulóra, március 16. napján került sor. Mivel a víz teljesen ismeretlen volt számomra – annyit tudtam róla, hogy nagyon nagy...
Az első katlovi délutánunk és éjszakánk tapasztalatai és történései alapján kijelenthettük, hogy a mostani túránkat nem az éjszakai kapások fogják uralni. A pontyok aktivitása a nappali órákra esett, végig ez is volt a jellemző - s itt jegyezném meg gyorsan - hogy a tavalyi túránk során viszont csak és kivételesen az éjszakai órák voltak eredményesek, nappal lehetetlen volt kapást kicsikarni. Ritka pillanatok egyike, amikor elállt az eső,...
Európai Uniós Pályázataink