A csukahorgászat legszebb módja a műcsalival történő csukázás. Nem állítom, hogy a késő őszi úszós csukázásoknak nincs varázsa, de még a bukdácsoló úszó látványa sem tudja azt az érzést kárpótolni, mikor a csalink által keltett rezgések egy éles koppanással megszűnnek, és a következő pillanatban a menekülni próbáló ragadozó eleven lüktetése járja át karunkat.

Hiába voltak eredményesek a kishalas rablóhalazásaim mégis úgy éreztem, hogy valami hiányzik. Nem térhettem haza anélkül a Duna-deltából, hogy ezt az űrt ne pótoltam volna. A műcsalival fogott csukák hiánya lassan elviselhetetlenné vált. Megszállott pergető horgászként nem engedhettem meg magamnak, hogy ne szerezzek csalijaimnak néhány új harci sebet, amit büszkén viselhetnek majd.

A Delta számtalan tavában még vadul burjánzott a vegetáció. Nehéz, időigényes feladat lett volna megtalálni a krokodilpofájúakat, hisz mindenütt kitűnő rejtekhelyet nyújt számukra a sűrű növényzet. Választásom a Duna egyik oldalágára esett, ahol némileg könnyebb volt a dolgom, a partot ölelő részeken volt csak növény.

Ilyen helyeken reméltem a ragadozókat

No meg itt

És természetesen itt is

Kora reggel indultam, hogy a legjobb időszakban már a növényzet közt billegethessem támolygó kanalaimat, wobblereimet. A víz tükörsima, még lágy szellő sem lengedezett, nem volt akadályozó tényező, dobásaim pontosságát nem gátolta semmi. A növények közti kis tiszta foltokra koncentráltam –ha én csuka lennék, biztos ott táplálkoznék -elv alapján. Bármennyire is vonzók voltak az ilyen tisztások, a tigrisek nem mutatták jelenlétüket.
Újabb stratégiaként a növényzet szélét kezdtem vallatni a mélyebb részek felől. A kishalak ész nélkül menekültek a műcsalim minden egyes mozdulatától, de egy árva kapásom sem akadt. Az előző nap kishalas tapasztalataiból kiindulva a medertörésekre is odafigyeltem. Vízközt járó wobblerekkel kudarcot vallottam, a feneket is felszántókkal sem volt fényesebb a helyzet, a támolygók sem hoztak halat, egyenesen siralmas volt az állapot.

A fényesen szikrázó napkorong egyre magasabbra kúszott a halványkék égbolton, egyre kevésbé kezdtem bízni a sikerben. Magamba roskadtam és a kudarcom okán kezdtem agyalni.
-A csalit a vízbe dobom, a halak is ott vannak, tehát idáig stimmel a dolog… Próbáltam a növény közt, növény mellett, sőt még a medret is felszántottam. Az összes kéznél lévő műcsodámat meghúzgáltam, mind a 11 kilónyit. Hm… lehet, hogy mégsem én hibázok?

Közben eszembe jutottak egy közeli horgászbarátom szavai – a szél meghozza a csukákat. Lévén, hogy lassan deltai őslakosnak számít, hittem neki.
Tehát nem volt más dolgom csupán várni a szélre, vagy valami széltánc félét eljárni. Mivel ilyen táncról még nem halottam, ezért inkább vártam.
A déli órákban megtörtént a csoda. Először csak a fűzek levelei kezdtek ide-oda himbálózni, majd lassan az ágak is megmozdultak, végül a víz is hullámozni kezdett.

Teljesen átszellemülve kezdtem csapkodni a vizet. És láss csodát, az egyik tavirózsa levelei alól előkerült egy éhes kroki, és egyenesen a wobbleremre vetette magát.

A szél csak meghozta

Csukák

A kannibál

Végre pendült kezemben a horgászbot, és szaladt a meglepett ellenfél. Volt ott kérem ugrás, fejrázás, tarkófogás, fotózás, meg minden, ami kell.
Fújt a szél rendületlenül és immár én is egyre jobban bíztam minden bevontatásban.
-Lesz itt még hal – biztatgattam magam. Cserélgettem a csalikat, pásztáztam a vizet minden régióban. A következő játékos ismét a növényzet mellől startolt egy kisebb, de ugyancsak kétrészes wobblerre. Megtetszett neki és haza akarta vinni, de nem adom könnyen az ékszereimet. Rövid fickándozás után őt is a kezemben tarthattam. Nem voltak hatalmas méretei, sőt határozottan kisebb volt, mint előző társa, de az enyém volt és pergetve fogtam, csupán ez számított.

Megadóan ringatja magát a hullámmal

Ez a fotó is megvan, most már mehetek ugye?!

A krokodilok végig ott rejtőztek a növények közt, csak vártak a szélre, ami felébresztette ragadozó ösztönüket. Végre minden együtt volt, hogy jól érezzem magam: kellemes idő, csodálatos táj, hullámzó vízfelület, a delta hamisítatlan illata és természetesen a csukák, amikre mindennél jobban áhítoztam, és csakazértis megfogtam őket, mégpedig pergetve.

Forgolódik még egy kicsit

Csak egy pillanatra

Immár nem siet sehova

Az eredményes modellek és színek

Horgásztanya Gorgován, a Szulina ágon: www.dunadelta.ro



Használt termékek:

Salmo Frisky	Salmo Minnow
Salmo Pike	Drótelőke 6-9-12 kg