A patakunk városi szakasza |
Fülledt meleg délután van. Itthon minden dolgomat elintéztem. Horgászni kellene, de hol, és mire? Mivel már délután fél hat van, úgy döntök, csak valahova közelbe megyek. A városból kifelé vezető út hídja öt perc bringával. Rögtön a híd alatt egy kicsivel megállok. Előhúzom tokból botot. Az ET Skill III.-as 240-es verziója a kedvencem. Egy igazi nyúzható, kis egykezes pálca. Elég erős gerince van ahhoz, hogy akár akadós helyen is ki tudjam venni a nagyobb domikat, és a húzós részeken is tökéletesen tudjam vezetni az apró wobblereket. 240cm-es hossza ideális a partról történő pergetéshez. A bot beélesítve, már csak a merítő van hátra. A sok helyen magas part miatt szükség van rá. A Black Spider 3m-es teleszkópos száknyelével minden helyen boldogulok. Helyváltoztatás közben összetolva viszem, csak ha kell, akkor nyitom szét. Lassan készen vagyok, végre dobálhatok. Apró wobblert kötöttem fel vékony monofil végére. Óvatosan, szinte térdelve közelítem meg a vizet. A parton még nem nyírták le az idén a gazt, ez most jó fedezék. Rövid dobásokkal kezdek. Az egyik bevontatásnál meglepettem veszem észre, hogy egy jókora árny követi a wobbleremet. Szóval itt vagytok! Visszadobok az előbbi lekövetés helyére. Lassan vezetem a csalit, egy pillanatra meg is állítom. Abban a pillanatban kemény rávágást kapok. Szép domolykó védekezik a sodrásban, de a Skill hamar felőröli minden erejét. Pár pillanat múlva már a merítőben piheg. Gyors fotó után elengedem.
Az első meseszép domi | A „fegyver" és az „áldozata" |
Lesből támadok |
Mivel általában egy helyről csak egy halat tudok fogni, helyet változtatok. A következő helyen két jókora kapást rontok. Ismét új hely, de itt nincs hal. Kicsivel lejjebb egy jókora sóderpúp emelkedik ki az alacsony vízből. Be tudok rá menni, így kényelmesen a patak közepéről dobálhatok. Dobok egyet a púp mögötti langóba, és a sodrás szélén terelgetem a kis műcsalit. Szinte előttem van már, amikor kemény rávágással jelentkezik a következő domolykóm. Jót harcolunk az erős sodrásban, de végül én győzök. Eleresztem, de a púp felett, hátha sikerül erről a jó helyről még legalább egyet fognom. Talán a hatodikat dobom, amikor valami elkezdi csipkedni a csalimat. Kicsit lassítok, igen megvan! Kisebb mint az első, de mégis gyönyörű. Ezek után már hiába dobálok nem jön semmi.
Szárazon a sóderpad |
Az első a sodrásból | A második, szinte ugyanonnan |
Újabb helyváltoztatásra szánom el magam. A következő helyen egy beszűkülő rész után, jókora csendes forgó, határozott sodorvonallal. Mesésen néz ki. A nádban bujkálok, onnan kezdek dobálni. Három kapást rontok egymás után. Wobblert cserélek, egy apró Tiny a zsinóron. Jó hosszan eldobom lefelé. Félúton apró kopp. Hoppá egy mini balin! Próbálom fényképezni, de balszerencsém van, a gépem elemei lemerültek. Telefonnal azért lefényképezem, de magamban bosszankodok. Több kapás nincs így továbbállok.
Mini balin és a SalmoTiny |
Már kezd sötétedni, sietnem kell! A következő helyem egy sekély húzós rész . A jellegtelen helyről gyönyörű domit akasztok. Jól harcol, de végül a merítőben köt ki. Fényképezem a telefonnal, de otthon kiderül, hogy hiába. Megyek tovább. Az újabb helyem ígéretesen néz ki, de nem ad halat. Lassan előkerülnek a szúnyogok is, és egyre sötétebb van. Még egy helyet megnézek és megyek. A következő helyen egy valami, amit kevés fényben már nem tudok azonosítani, középen megtöri a sodrást, mögötte kis csendes részt képezve. Harmadik dobásra bejelentkezik az utolsó domolykó. Igen szép darab, sajnos hiába is próbálom a telefonnal fényképezni, nem sikerül a sötétben. Gyorsan pakolok és már szinte teljes sötétségben indulok hazafelé.
Két nappal később elhatározom, hogy újabb próbát teszek. Most hajnalban próbálkozok, még szinte sötétben érek ki a vízhez. Sajnos a víz sokat apadt, ez nem túl jó előjel. Az első helyen a híd tövében hiába dobálok, semmi. Megyek lejjebb, de vagy még nem ébredtek fel a domik, vagy az apadás elvette az étvágyukat. Lassan leérek arra helyre ahol a sóderpúpról tudok dobálni. Sokadik dobásra végre ismerős koppintás. Nem túl nagy, de örülök neki. Ezek szerint még itt vannak! Hiába dobálok tovább ez a hely nem ad több halat.
Reggeli napsütésben az első domi | Hát nem gyönyörű? |
Lassan haladok lefelé a patak mentén. Pár rontott kapáson kívül más nem történik. Lecserélem a wobblert egy kisebbre, hátha azt könnyebben el tudják kapni. Egy újabb ígéretes helyen megállok, és már repül is a kis műcsali. Aztán egyszer csak kopp! Gyönyörű domolykó jelentkezik be vehemens kapással. Pár kör után fáradtan csusszan a merítőbe. Haladok tovább. Az egyik ígéretesnek tűnő helyen végre kapás. Sajnos félúton lemarad, pedig szép példány lett volna. A hajnali párától nedves gaztól már csurom vizes vagyok, de nem bánom. Megszállottan dobálok, de lassan elfogynak a helyek, és kapásom nincs több. Mi legyen? Gyorsan eldöntöm, hogy elmegyek lefelé két kilométert. Itt egy vasúti híd ível át a patak felett, és alatta egy viszonylag mélyebb fás, bokros szakasz következik. Rögtön a híd alatt jól néz ki a víz, így dobok párat. Talán a tízedik dobásnál, ismét jön a már ismerős agresszív rávágás. Gyönyörű domi védekezik a horgomon. Szákolás után veszem észre, hogy érdekesen pikkelyhibás a teste. Gyors fotó és elengedem. Dobok még párat, de több érdeklődő nincs.
Domolykó a híd alól |
Elindulok lefelé. Itt már kellemesen árnyékos helyeken dobálhatok. Az első helyen, szinte mindig fogok domolykót amikor erre járok, most is így van. Egy hosszú dobás után, félúton jelentkezik be a következő torpedótestű ragadozó. Egyből be akar ugrani egy vízben álló faág alá, de Skill, III.-assal könnyedén eltérítem a szándékától. Pár pillanat és már szákomban van.
A hely, ami télen és nyáron is mindig ad domolykót | Közeledik… |
Újabb szépség |
Miután elengedtem megyek tovább lefelé, de hiába jönnek sorba a jobbnál jobb helyek, halat nem tudok fogni. Kiérek a fák közül, itt egy kanyar után beszűkül meder. Nehezen meghorgászható nem túl ígéretes hely, de mégis halat ad. Egyik dobás után már emelném ki a wobblert amikor hirtelen elkapja egy szép domolykó. Harcolni nem nagyon van lehetősége, mert a bevágás lendületével már parton is van. Ez gyorsan ment. Őt is útjára a bocsájtom, és én is megyek tovább.
Nem tűnik igazán jó helynek, mégis adott halat |
Visszaeresztés előtt | Nehezen találja a helyes irányt |
Elfogytak a jó helyek, itt már ismét sekély a patak vize. Látom a rajokban úszkáló kishalakat messziről, de semmi komolyabb hal nem mutatja magát. Leérek a helyi szennyvízbefolyóig. Na, itt aztán van élet. A sekély vízben a polár szemüvegemben látom a két-három fős csoportokban úszkáló jászokat, a sodrásból kifelé raboló kis balinokat. Hiába a sok hal semmilyen műcsali nem érdekli őket. Ismét egy híd alatti rész következik, de nagyon sekély és átlátszó a víz. Már szinte feladom, amikor híd árnyékában apró kis kopogtatásokkal bejelentkezik egy aprócska süllő. Párat dobok még, de aztán feladom. Összepakolok, és hazafelé indulok. Ez ismét egy szép, és fárasztó nap volt!
Mini süllő a híd alól |
Álmomban sem gondoltam volna, hogy a reménytelenül forró nyár az elmúlt 10 év legcsukásabb szeptemberét hozza nekem. Bevallom, nagyon sokat izzadtam addig a napig. Nemcsak a lábaimban, de a pergetőorsómban is megszaladt addigra a kilométer, hogy aztán jöhessen egy letaglózó, velőig ható flash. Egy hozzám közeli víztározó mély, tuskókkal, beszakadt stégekkel és magas nádfalakkal óvott szegletében bukkantam rá az óvatos csukákra. Persze nem...
Rég volt már a 2014-es év amikor a Carp Expert kínálatában megjelent a Double Tip modell. 2 különböző horgászstílushoz, igazítva egy 3 librás bojlis taggal és egy heavy feeder toldóval, melyhez két erősségű spiccet kaptunk. A receptből egész finom végtermék sült ki, személy szerint bármely tavi pontyhorgászatom során kedvemre volt a bojlis, közepesen lágy összeállítás, a heavy feeder tag pedig a dunai horgászatoknál segített kellemes élményekhez....
Az őszi első hidegek után érdemes a csukás pergető botokat leporolni, így tettünk mi is Lukácsi Bélával, és a lehűlő vizű Tisza tó csukáit vettük üldözőbe az Abádi-medencében, ahol a szebbnél szebb sügérek és balinok mellett, bizony, az akár méteres csukáknak is meghozza az étvágyát a közelgő télies időjárás! A kora reggeli órákban már az Abádszalóki strand fogadott minket, egy gyönyörű napfelkeltével és bár hideg, de csendes...
A Wizard újdonságok megjelenése szempontjából még egyik szezon sem volt olyan gazdag, mint a mostani. 2024 ontotta magából az újabbnál újabb, s gyorsan hozzáteszem, a jobbnál jobb pergető botokat, orsókat és persze a zsinórokat. A Wizardnál már megszokhattuk az elmúlt évekből, hogy cseppet sem drága, bárki által elérhető, mégis egy megbízható, dinamikusan fejlődő márkát tarthatnak a kezükben a vásárlók. A tavalyi esztendőben debütált Edge sikerszéria...
A felejthetetlen bulgáriai method vb után egy hét volt mindösszesen arra, hogy fejben és mindenhogyan felkészüljek az idei egyéni method döntőre, melyet egy többé-kevésbé ismeretlen és új pályán, a maconkai 2-es versenypályán rendeztek. Sőt, a döntő előtti vasárnap még volt egy befejezendő “ügyem” Törökbálinton, ahol az év legjobb dévéres pecájával tudtam végül egy többfordulós sorozatot megnyerni… Aztán a másnap reggel már Maconkán talált...
Monitorom derengése, mint távoli jelzőfény figyelmeztet az előttem álló feladatokra, de tekintetem újra és újra az íróasztalomon lévő serlegekre téved. Képtelen vagyok koncentrálni, annyi új élmény, felejthetetlen pillanat, és egy újonnan megismert közösséghez való tartozás felemelő érzése kavarog bennem. Az elmúlt hétvége, a 2. MOL horgászverseny emlékképei. Úgy hozta az élet, hogy a MOL-csoporthoz tartozó MOHU MOL Hulladékgazdálkodási Zrt.-nél...