Megjelent: 2008. szeptember 11. | Forrás: Gotthard Ferenc | Írások Az éjszakai pergetés az egyik legizgalmasabb, legmisztikusabb és talán a legeredményesebb módszerek egyike. Emlékezetes horgászélményekkel gazdagodhatunk, ha van elég kitartásunk, hogy a szúnyogokkal és a sötétséggel megbirkózva, átpergessünk egy-egy éjszakát. Nincs is szükségünk másra, mint egy horgászbotra, egy fejlámpára és néhány jól verető műcsalira.

Egyre jobban elhatalmasodott a Duna felett a sötétég, a vízi forgalom is csendesedni látszott, és néhol már elcsattant egy-egy portyára induló ragadozóhal rablása. Én sem bírtam már idegekkel. Jó vastagon befújtam magam szúnyogriasztóval, magamhoz vettem egy doboz műcsalit, no meg a jó öreg Spin Blade pergetőpálcámat és elindultam az éjszaka sötétjében, hogy rendet vágjak a süllők közt.

Mintegy másfél kilométeres gyaloglás után megérkeztem a kedvenc partszakaszomhoz. Csendben közelítettem meg a helyet. Macska módjára lopakodtam a köveken, hogy még véletlenül se koccanjon meg egy kavics sem a talpam alatt. Egy-egy ilyen koccanás az éjszaka csendjében és a partközelben ólálkodó halak észvesztve menekülnek. Hosszú másodpercek teltek el mire a megfelelő pozícióba tudtam elhelyezkedni, úgy, hogy ne keltsek zajt. Néhány percig csendben álltam a köveken, mire végre meghallottam a fülemnek oly kedves kaffantós süllőrablást. Az egyik fűzfa belógó ágai alatt csattant.
Gyorsan felcsatoltam egy kétrészes Salmot és leúsztattam az árral az ágak alá. Mikor úgy véltem, hogy túlhaladt némileg a rablás helyén, visszaváltottam a felkapókart. A sodrás belekapaszkodott a wobblerem terelőlapkájába, ami valósággal életre kelt ettől. Alig tekertem egyet az orsó hajtókarján máris éles ütéssel jelentkezett az első útonálló. A bevágásba belereccsent a fék is. Ideges fejrázásokkal és hangos locsogással fejezte ki nemtetszését a dolgok iránt. Elindult befelé a mederben, de nem engedtem, hogy kénye-kedve szerint úszkáljon. A parthoz erőltettem és felkapcsoltam a fejlámpámat. A lámpám fénycsóvájában egy formás süllő jelent meg, szájából alig kandikált ki a wobblerem fele.
Egy erős tarkófogással már az enyém is volt a szépséges ragadozó.



Az első tüskéshátúm túl volt a másfél kilón

Mozgalmas éjszaka elé néztem, hisz már az első dobással halat fogtam. A locsolás, lámpázás nem hatott pozitívan a helyre, ezért tovább is álltam.

Egyenletes, kövezett partszakasz húzódott a lábam előtt. Egyetlen nagy kő volt a vízben, ami kissé megtörte a víz áramlását. A kő mellett időről-időre hallatszott egy-egy rablás. Egy laza mozdulattal túldobtam a kövön és megkezdtem a wobbler bevontatását. Több dobást is megejtettem, mire először hozzávert a műcsalimhoz, de nem akadt meg a koma. Ismételten visszadobtam a kapás helyszínére, és váltakozó tempó mellett vontattam a csalimat, de nem akart többé hozzányúlni semmi. Gyors csalicserét hajtottam végre és már az első dobásnál rajta is volt a ravasz rabló. Ahhoz képest, hogy mekkora volt, igencsak megdolgoztam érte. Egy fotó után mehetett is a szeme világába.


Ez a példány egy Salmo Frisky-re kapott

Már menni készültem, mikor újabb rablás harsant a kő mellett. Némileg csodálkoztam, hogy a vaku villanásai nem ijesztették el, de ha már jelezte, hogy ott volt, hát rádobtam. Vagy tízet is dobtam, de semmi jelét nem mutatta, hogy még a közelben tartózkodna. Már feladni készültem a dolgot, mikor újabb rablás törte meg a csendet. Ezúttal pont a wobblerem mellett rabolt. – Szóval ott vagy, csak nem kell neked. Lecseréltem a kétrészes wobblert egy hét centis halacskára, hátha az bejön neki. Nem dobtam, csak füleltem, hogy ismét felhangozzon az ismerős hang. Néhány perc múlva már csattant is. Ismét elbukott egy sneci az éjszaka sötétjében. Egy lágy csuklómozdulattal már repült is a Minnow a hang irányába. A kis Salmo a felszínt borzolva végezte dolgát a Duna feketén csillogó vizében. Ezt már nem bírta idegekkel a kő mellett lapuló süllő sem. Erőteljes rávágással akarta elpusztítani ezt a halacskát is, de ráfázott. Ez a példány, szúrós drillingekkel volt ékesítve, amik megállás nélkül képesek behatolni a csontos szájba. A kapást követően már tudatosult benne is, hogy tévedett, de késő volt, már nem tehetett semmit. Elsőre ő is a meder felé próbált menekülni, de pár perc múlva már a köveken pihent akárcsak előző társai. A horog erősen tartotta, még fogóval is csak nagy nehezen sikerült visszavennem tőle.


Rendesen el van látva fogakkal, jaj annak a kishalnak, amelyik ide kerül


Mivel több rablás már nem hangzott el, nyugodt lélekkel tovább álltam, újabb halak után kutatva. Rá is akadtam néhány kisebb balinra meg süllőcskére, de a nagyobbak kussoltak. Időközben a Hold is feljött és megvilágította a környéket, a sötétséghez szokott szememnek valóságos hajnali derengésként hatott. A halak is elcsendesedtek, már csak elvétve lehetett rablást hallani. Ezzel a lehetőségeim leegyszerűsödtek, meg kellett keressem azt a néhány fát, ami árnyékot vetett a vízre és még viszonylag sötét volt alatta. Az első ilyen helynél elcsíptem két kisebb ebfogút, tehát nem tűnt teljesen reménytelennek a helyzet.

Egy hosszabb fasorhoz értem, ami vagy harminc méter hosszan árnyékba burkolta a part menti részt. Ideális pályának tűnt ezért nem is késlekedtem a meghorgászásával. Hosszan eldobtam lefele, majd megtartottam pár pillanatig egy helyben a csalit, hogy minél közelebb sodródjon a partszélhez.
Lassan kezdtem a bevontatást, néha teljesen megállítottam a csalit, csak egy helyben játszadoztam vele, ami nem volt nehéz a sodrásnak köszönhetően. Olykor a bot hegyével pöccintettem egyet-egyet rajta, majd ismét megállítottam vagy olyan lassan tekertem, hogy a felszínt szántotta a wobbler. Percekig is eltartott mire ismét elém ért a kétrészes műhalacska. Újat dobtam, majd hagytam, hadd sodorja a víz még néhány métert a műcsalit, és kezdődhetett a bevontatás. Már majdnem teljesen feltekertem a zsinórt, mikor egy enyhe koppanást éreztem, de azért bevágtam neki. Az orsóm feljajdult és háromméternyire tőlem felloccsant a megakasztott hal. Mivel rövid pórázon akadt meg a süllő ezért lazítottam a fékemen, hogy ússzon kicsit távolabb, és ott tombolja ki magát, így kisebb a valószínűsége, hogy kirázza a horgot a szájából. Hamarosan elfáradt és megadóan csusszant a kezembe.


Kár volt izgulnom, jól tartott a Fanatic horga


Még kitartottam egy félórát, de lassan nehezek kezdtek lenni a szempilláim, és semmi érdekes nem történt, ezért a lefekvés mellett voksoltam. – Holnap is lesz nap, azaz éjszaka és akkor majd ismét lehetőséghez jutok – döntöttem el magamban. Amint a fejem lehajtottam a párnára máris álomba zuhantam, és álmomba újra meg újra átéltem az éjszaka történteket.


Az éjszaka bevált Salmók immár nappali fényekben: Sting, Fanatic, Minnow, Frisky