Az éjszakai pergetések számomra mindig különös jelentősséggel bírnak. A vaksötétben, csendben becserkelni a ragadozókat nagyszerű érzés. Rablásaik alapján általában könnyen beazonosítható tartózkodási helyük.

A helyszín még mindig a jó öreg Duna-delta. Mint minden éjszakai bevetés előtt ezúttal is ellenőrzöm woblereim horgainak élességét, némelyik igazításra szorul, az előző napi horgászat alkalmával a kövek eltompították a hegyüket. Csatasorba rendezem a műhalakat a dobozaikban, hogy a sötétben gyorsan megtaláljam a használni kívánt darabokat. Már nincs más dolgom, mint várni a sötétedést, hogy a halak is megérkezzenek a terített asztalt nyújtó kővégekre.

Az egyik kedvenc modellem

Természetesen ők sem hiányozhatnak a palettáról

A kövezésen fennakadt fa ágain ücsörögve várom, hogy a fények fogyjanak. Szememet a békésen kanyargó Dunán pihentetem. A vízi forgalom is alábbhagyott, már csak elvétve rohan egy-két csónak az utasaival szállásuk felé. Néhol kisebb keszegek felbukkanása töri meg az amúgy sima vízfelszínt. – Ők már itt vannak, hamarosan a ragadozók is meg kell jelenjenek – elmélkedek magamban. Kényelmes ülőhelyet nyújt az ág, amin csücsülök, ezért még nem kezdek dobálni, habár az őnök már elkezdték a falatozást.

Kora esti nyugalom

A balinok egyre pimaszabban riogatják a kishalakat, én sem bírom cérnával, közéjük dobom a kétrészes FANATICOT. Érzem, amint belekap a sodrás a terelőlapkába, idegesen remeg a kis wobbler, tudja, érzi, hogy nagyobb halak vannak a közelében. Az első dobásomat sikeresen a partig csévélem, némileg csalódott is vagyok, hisz mindenütt harsognak a balinok. Lassan a második bevontatásom is a vége felé közeleg. Már-már kezdek bosszankodni, hogy valamit rosszul csinálok, mikor éles koppanással győznek meg ennek ellenkezőjéről. Gyorsan leránt pár méter zsinórt ellenfelem, de hamar elkészül az erejével, még a lábam előtt pancsol kicsit, de amint tarkón ragadom, már nem dobálja magát.

Szűk másfelesre saccolom, fotózás és horogszabadítás után visszaadom neki szabadságát.

Becsapott ragadozó

A rövid harc alatt csúnya sérülést szerzett, remélhetőleg begyógyul

Néhány lépéssel arrébb állok, ebből a helyzetből jobban át tudom pásztázni a pályát és a füves part is kényelmesebb, mint a köveken toporogni.

Dobásra lendül a karom, a wobbler hatalmas toccsanással érkezik a vízbe néhány méterre előttem. –Elfelejtettem átváltani a kapókart, a fene… Szerencsére szívós darab a kis műcsali, nem sérült meg. A következő dobás már jó helyen ér vizet. Azonnal belemarkol az áramlat és máris veret az öt centis EXECUTOR. Jókora rávágást kapok, majd az ismerős iram következik, ismét egy típusőn van a botom másik végén. Ő sem kerüli el elődje sorsát.

Az újabb áldozatom ugyancsak ezekből a fogatlan rablókból kerül ki. Fotó, aztán mehet ő is a szeme világába.

Rendesen odadörgölt neki, hálából mindkét horog megfogta

Ő már valamivel mohóbb volt

Egy nagyobb méretre cserélem a csalimat és odébbállok újabb halak után kutatva. Ismét köves partszakaszt választok. Egy víz fölé hajló fa teszi még izgalmasabbá a helyet.

Az ágak alatt gyanús loccsanásra leszek figyelmes. Mivel túlságosan közel van a fa a vízszinthez, ezért leúsztatom a műcsalit, ami beletelik egy kis időbe. Eközben még egyszer megismétlődik a loccsanás. Lassan, meg-megállítva vezetem a wobblert, várva a rávágást, de nem történik semmi. Még néhányszor eljátszom ezt, de ismételten nincs érdeklődő. Dobok egyet csak úgy bele a semmibe és kezdeném tekerni a hajtókart, de megállítja kezemet egy erőszakos útonálló.

Lehúz a dobról jó néhány méter madzagot. Elsőre nagyobb őnre gyanakszom, de mikor a fenék felé veszi az ívet, már tudom, hogy harcsa lesz a tettes. Hamarosan a felszínre erőltetem a komát, ott jobban fekszik nekem a harc, nem tudja a köveken reszelni a zsinórt. Védekezéséből öt kiló körülire saccolom, de amint partra emelem, már látszik, hogy lebecsültem kissé. A gyors mérés igazolja is tévedésemet, közel hetes a bajszi.

A fotózást már békésen tűr

Némileg helyrebillen a lelki egyensúlyom, végre egy rendesebb halba is beleakadtam. A pályát rendesen szétpancsoltuk a hallal, ezért új vadászterület után nézek. Hosszas próbálkozások, és csalicserék ellenére sem sikerül eredményt kicsikarnom. Már-már feladni készülök mikor végre koppanós kapásnak vághatok oda.

Gyenge ellenállást tapasztalok, végig a felszínem pancsol a kis tüskéshátú. Ujjaimmal átkarolom a tarkóját, amit egy nem éppen kellemes szúrással hálál meg, amit a megfeszített hátúszójával okoz.

Egy ifi titán

Ciao piccolo

Néhány dobást követően egy újabb süllőcske erőszakolja rá magát a horgokra. A harc ismét rövid, akárcsak a halam.

Sikerült megsebeznie a wobblereme

Újabb kövezést vettem célba, régen rendesen adott halat, reménykedem, hogy most sem hagy cserben. Majd negyed órát ülök a kövön és semmi mozgás, még egy enyhe rándításom sincs.

A fáradtság kezd elhatalmasodni rajtam, ami lustasággal is vegyül. Hiába a több órás éjszakai peca rendesen kezd kiütni. -Már, sem energiám, sem kedvem újabb helyeket felkeresni ezért még néhány dobás erejéig maradok, majd nyugovóra térek - határozom el magam.

Mintegy végszóra erőteljes kapásnak akasztok oda. Kissé dobálja magát, süllőre gyanakszom, de hamarosan megpillantom ellenfelem, egy fiatal bajszos. Utolsó halnak még épp megteszi, de ahhoz kevés, hogy erőt adjon a folytatáshoz, ezért kikecmergek a meredek kövezésen, és a szállás felé veszem az irányt. Ideje nyugovóra térni, hamarosan új nap virrad, és majd le is nyugszik, akkor meg visszatérek, hisz az éjszakai pergetések számomra mindig különös jelentősséggel bírnak…-Vagy ezt már mondtam?!

Ártatlan kis jószág, de hamarosan félelmetes ragadozóvá érik

Horgásztanya Gorgován, a Szulina ágon: www.dunadelta.ro

Használt termékek:

Ryobi Zauber

Salmo Image Fanatic

Salmo Executor

Halkiemelő mérleggel

Nice Snap