Megjelent: 2008. november 14. | Forrás: Gotthárd Ferenc | Írások
Az előző Duna - Deltai kirándulásom emlékei még frissek voltak, amikor egy baráti meghívásnak eleget téve ismét a Delta felé tartottam három cimborám társaságában. Az út, ahogy az lenni szokott, hosszú volt és fárasztó, de amint magamba szívhattam az ottani vidék jellegzetes illatát, rögtön elfeledtem az utazás minden kényelmetlen percét.

Dél körül érkeztünk meg szálláshelyünkre. A kimerítő út után jól esett a sebtében összeállított ebéd.. Társaimra igencsak pozitív hatással volt a kaja, mert rögtön horgászni akartak. Mivel én az éjszakai horgászatra koncentráltam, inkább egy kiadós délutáni alvást terveztem be. Hamarosan barátaim is követték a példámat, és hangos szuszogással teltek meg a szobák.

Késő délután éledezni kezdett a társaság, majd botokkal felfegyverkezve megtámadtuk a Dunát. Én egy kisebb kövezésen vertem tanyát, ahonnan terveim szerint alkonyatkor majd magamhoz édesgetek néhány süllőt. A fiúk szétoszlottak a parton, leginkább ők is a süllőkben bíztak. Amint sötétedni kezdett, megtelt élettel a víz, jókora halak ugráltak mindenfelé. Az őnök megjelentek a partszélben, hangos locsogással riógatták az aprónépet. Hamarosan akcióba lendültem, repült a wobbler a hancúrozó balinok közé, de azok egy varázsütésre eltűntek onnét. Ennek ellenére én szorgosan folytattam a dobálást. A kitartásomat siker koronázta. A partközelben húzott csalimra éless rávágással jelentkezett az első tüskéshátú. Keményen védekezett a másfeles forma hal, locsogott, meg-meg rázta a fejét, de a horgok jól tartottak. Óvatosan csíptem nyakon az első dunai halamat. Rövid időn belül még volt két gyenge kapásom, de egyik sem akadt.

Barátaim nem voltak ennyire szerencsések, süllőnek még csak nyomát sem látták. Engem is jobban kezdtek izgatni a harcsák, ezért egyre inkább a csónak felé kacsintgattam.
-Én is jövök – mondta Álmos és az izmosabb pergetőbotok után sietett a házba. Ez idő alatt én a stégről megeresztettem pár dobást. Már a harmadik behúzásba belekapaszkodott valaki. Rövid fárasztás után a stégre emeltem egy fiatal bajszost. Közben barátom visszaérkezett kezében a nehéztüzérséggel.



Soha rosszabb akadást


Társaink is előkerültek az éjszaka sötétjéből. Mindketten nyúzottnak tűntek.
- Meguntuk a dolgot, kapásunk sem volt, megyünk pihenni – nyilatkozták.
- Mi kimegyünk és meghajtjuk egy kicsit a bajszosokat – adtam tudtukra a haditervet.
- Merre készültök, mikor jöttök vissza?
- Felmotorozunk a Dunán pár száz métert. Láttam egy ígéretes szakaszt, azt megvallatjuk...Fogunk egy méretes harit, behozzuk megmutatni nektek, és utána, ha lesz még kedvünk, kimegyünk megfogni a társát is – borzoltam a kedélyeket, közben ravaszul kacsintottam a csónakban kuporgó társamra.
- Ügyeljetek, nehogy a fárasztás közben lespricceljen a harcsa, és a hideg víz hatására felébredjetek – mondták nevetve.
Nagyot szippantottam a párás levegőből majd így folytattam a viccelődést – Ma harcsaszaga van a levegőnek. Borítékolhatjátok, hogy sikerrel járunk.
Végül abban maradtunk, hogy még fél órát kint ücsörögnek a stégen, és utána elteszik magukat másnapra, de ha fognánk valamit, akkor mindenképp keltsük fel őket.

Behúztam a motort és elszáguldottunk a sötétben, hogy megkísértsük szerencsénket. Lassan közelítettünk a kiszemelt hely felé, majd mikor elég közel értünk, leállítottam a motort és evezve tettük meg az utolsó métereket. A csónakot az árral szembe állítottam és hagytam, hadd sodorjon lefele a víz a parttal párhuzamosan. Lassan csorogtunk a csónakkal, közben a parti fák víz fölé hajló ágai alá ejtegettük wobblereinket.

Mennyire erősen kell bevágni majd? – kérdezte suttogva társam. Mivel ez volt az első ilyen típusú harcsázása, még akadt pár kérdése. Legjobb tudásom szerint felvilágosítottam a leglényegesebb dolgokról, majd szótlanul folytattuk a horgászatot.

Egymás után csobbantak a vízbe csalijaink. Az egyik pillanatban bekövetkezett, amire áhítoztam. Hatalmas loccsanás közepette tűnt el wobblerem a vízfelszínről. Keményen bevágtam, válaszként jókora rándítást kaptam. A fék is megreccsent, mikor próbáltam megtartani a támadót. Belecsimpaszkodtam a botba és minden erőmet összeszedve, pumpálni kezdtem. Közben a hal sem tétlenkedet, jókorákat csapott izmos farkával a zsinóromra. Egyre közelebb kerültünk egymáshoz, de még mindig a felszín alatt tombolt. Két erőteljes emelés után végre megjelent egy széles harcsafarok a felszínen. A következő pillanatban már kaptuk is a vizet a csónakba. Jutott belőle mindkettőnknek rendesen. Talán egy perce tarthatott a móka, mikor végre sikerült kiemelnem egy pillanatra a fejét. Erre válaszként jött az újabb zuhany. Nem engedtem el a csónak mellől. A rövid pórázon történő fárasztásnak köszönhetően, jól megrángatott. Végre kezdet nyugodtabban viselkedni, csak tekergett össze-vissza a csónak oldalánál.
- Mit tudok segíteni? – kérdezte barátom.
Láttam cimborám arcán, hogy szívesen segítene, de jobban izgul, mint én, ezért türelemre intettem – Nyugi, majd én megoldom.

A wobbleremnek nyoma sem volt, csak a zsinórom látszott ki a szájából. Az akadásért nem kellett aggódnom, már csak a csónakba emelés volt hátra. Próbáltam ráfogni az állára, de elfordította a fejét. Újabb próba, újabb elfordulás következett. A negyedik próbálkozásomra sikerrel jártam. Egy határozott mozdulattal a csónakba emeltem a nyálkás haltestet. Az oldalán egy jókora harapás mutatta, hogy nemrég összetűzésbe keveredett valamelyik fajtársával.

Barátom már tárcsázta is mobilján parton maradt társainkat. – Megvan egy! Jó vaskos példány, azonnal visszük! – csupán ennyit mondott a telefonba, és máris gyújtottam a motort. Pillanatok alatt a stégnél voltunk, ahol a többiek már kíváncsian vártak.



Mélyre szippantotta a Salmo Boxert. Ilyen esetekben tesz jó szolgálatot a koptató előke. Még szerencse, hogy nekem volt



A fotók és mérlegelés után kikötöttem a halat egy nappali fotózkodás reményében. Álmossal még vagy két órán keresztül próbálkoztunk, de a harapás okozóját nem sikerült horogvégre csalnunk. Panaszra nem volt semmi okom, az első deltai estém igen szépre sikeredett. Sajnos a folytatás már nem volt ilyen parádés, de erről majd a következő részben bővebben.



Ez a hal már megérdemli


Ezen a szakaszon bukott el a harcsám