Megjelent: 2008. november 17. | Forrás: Gotthárd Ferenc | Írások
A szerencse forgandó, ezt mi sem bizonyítja ékesebben, mint az elsõ napi siker után következõ balszerencse áradat. Ha az ember azt hiszi, hogy már rosszabb nem lehet, sajnos rá kell jönnie, hogy igenis lehetnek még kellemetlen pillanatok.

Már kora délután éjszakai pergetõhely után kutattam a Duna menti kövezésen. Rövid kutakodás után rá is akadtam egy szimpatikus helyre. A part menti kövezés végét szemeltem ki, lentebb már homokpadok borítottak mindent. Tapasztalataim szerint az ilyen pályákon nagyobb számban vannak jelen ragadozók az éj leple alatt, mint más jónak mondható szakaszokon. Még nappali fénynél meghúzgáltam néhány wobblert, hogy megfigyeljem mozgásukat az adott körülmények között. Így az éjszaka folyamán nem találomra kell vezetgetnem õket, volt már némi elképzelésem, hogy milyen rétegekben mozognak majd csalijaim. Több típust kipróbáltam, más-más vontatási sebességgel és alaposan feltérképeztem magamnak a felszín alatt megbúvó akadókat. A fárasztási, kiemelési taktikát is alaposan átgondoltam, leellenõriztem a kövek stabilitását, ugyanis nem állt szándékomban éjszakai fürdõt venni egy síkos vagy instabil kõ miatt. Miután túl voltam a fõpróbán, csak csendben üldögéltem az egyik kövön és vártam az alkonyt.


A kövezések vége mindig megér egy próbát

Az este csendesnek ígérkezett, csak néhány kisebb csónak keltett rövidebb idõre hullámokat, amik a partnak csapódva hamarosan elcsitultak. Ez némileg elzavarja part mellõl a halakat, de rövid idõ után visszaállnak a táplálkozó helyeikre. A gondot a teher- és személyszállító hajók a méretük miatt, valamint a határõrség száguldozó hajói jelentik, akik folyton ezerrel tépnek a Dunán. Ezek hullámai hosszabb idõre képesek „leverni" a halakat a kövezésrõl. A kezdeti nyugalom lassan szétfoszlott, mikor a határõrök hajója fél óra leforgása alatt, már harmadszorra száguldott el elõttem. Mikor már negyedszer is elvágtattak, elmorogtam pár jó tanácsot arra vonatkozóan, hogy mit és hova dugjanak.


A román határõrség hajói képesek néhány kellemetlen élménnyel gyarapítani a horgászatot

Mire teljesen elcsendesedtek a hullámaik, lassan sötétedni kezdett, csak mertem remélni, hogy nem fognak egy búcsúkörre visszajönni. Az õnök már harsányan raboltak, de ezúttal megkegyelmeztem nekik, a süllõk mozgatták a fantáziámat. A felszerelést is nekik állítottam össze: 10-30 grammos, 2,40 méteres Spin Blade volt a varázspálca, negyvenes Zauber a motor, 0,18 –as Performance Braid volt a kapocs köztem és szalmóim közt.


A szétrebbenõ apróhalak jelezték, hogy valaki, az általam kiszemelt helyen tevékenykedik. Óvatosan beejtettem a kilenc centis Stinget a hullámokba, ami azonnal életre kelt az áramló vízben. A második dobásra, semmivel össze nem téveszthetõ koppintást éreztem botom hegyén. Bevágtam és eleven rugdalózásba kezdett az elsõ esti vendég. Rövid párharc után a kõre fektettem a szépséges ragadozót. Nem volt nagy, de a hely mûködött.

Dunai tarajos


Mindkét horog rendesen akadt

Néhány dobás múlva újabb halnak vághattam be. A botom karikába hajlott és a fék is megszólalt. Halam elúszott pár métert, majd jöttek a tipikus fejrázások. A szívem a torkomba ugrott, tudtam, hogy nagy süllõvel hozott össze a sors. Csak reménykedtem, hogy nem lesz gond az akadással és végre, egy igazi öreg tüskéshátúval állhatok a lencse elé. A finom bottal érezni lehetett minden mozdulatát, élmény volt fárasztani. A szívem ezerrel kalimpált, és közben egyre közeledett a pillanat, hogy megpillantsam õt. Fröcskölve jelent meg egy jókora süllõtest a felszínen. A kilenc centis mûhalnak nyoma sem volt, valahol bent a szájban pihent. Némileg megnyugodtam, hogy nem kell tartanom a kiakadástól, már csak ki kellett várnom a pillanatot, hogy partra tudjam segíteni a halat.

Megpróbáltam átmarkolni a tarkóját, de nem tudtam fogást találni a széles háton. Hatalmasakat fröcskölve próbált távolodni, de mindig visszaerõltettem. Harmadjára próbálkoztam a kiemeléssel, ezúttal a kopoltyúi alá szándékoztam benyúlni. Egy erõs farkcsapással beékelte a fejét két hatalmas kõ közé. A zsinórom megszorult a kövek közt és ezt könyörtelenül kihasználta ellenfelem. Pillanatok alatt eltépte a fonottat, és a mûcsalimmal együtt búcsút inthettem életem legnagyobb süllõjének. Kezem-lábam reszketett az izgalomtól. Talán ennek köszönhettem, hogy beborítottam wobblerkészletemet a kövek közé. Nagy részét meg tudtam menteni, de négy darab máig is ott lapul valahol.

A nagy csetepaté miatt, több halat nem akasztottam, bármennyire igyekeztem. Feladtam a kísérletezést és a harcsázás mellett döntöttem. Álmos barátommal becuccoltunk a csónakba és az irányt az elõzõ napi sikeres hely felé vettük. Minden reményem a harcsákkal való találkozásban volt, de az égiek másképp gondolták. Mintegy háromszáz métert mehettünk a csónakkal, mikor meghalt a motor. Próbáltam behúzni, de hamarabb szakadt volna le a vállam, mintsem elinduljon a moci. Nem maradt más, mint visszaevezni és keseregni.

Partra szállva nem bírtam lefeküdni a kudarcok után. Visszaballagtam a kövezés végére, és a süllõzésbe menekültem. Gyorsan fogtam egy balint, ami a vadságával, mintsem méretével vívta ki a fotózás jogát.


Fanatikus õn

Ami ezután következett, az már több volt a soknál. Leakadásszerû kapásnak vágtam be, azonnal tudatosult bennem, hogy harcsa lesz a tettes. A kis bot karikába hajolva nyögött, az orsóm meg csak folyamatosan adagolta a madzagot. Némileg tartottam attól, hogy a Fanatic nem éppen harcsázásra szánt horgai nem fogják bírni a kiképzést, de tévedtem, a zsinór adta meg magát. Minden átmenet nélkül megkönnyebbült a szerelésem. Talán sérült lehetett a madzag vagy elvágta egy kagyló, nem tudni, de azt igen, hogy elment a hal a Fanaticommal.
-Egy éjszaka alatt két jó halat és hat wobblert bukni, erre is csak én lehetek képes – morgolódtam magamban.

Az utolsó Fanatic került a kapocsba és, hogy mentsem a becsületemet kitartóan tovább dobáltam. Meglett az eredménye egy fiatal bajszos személyében.



Pirkadatig erõltettem a dolgot, de be kellett látnom, hogy azon az éjjelen én voltam a vesztes. Lógó orral indultam haza, még át kellett verekednem magam a csíkbogaraktól hemzsegõ lámpák alatt, ami nem volt egy kellemes élmény. Mindegyre a hajamba akartak landolni. Ekkora invázióval életemben nem találkoztam, bárhova léptem bogarak ropogtak a talpam alatt. Gusztustalanok és bûzösek voltak.


Horrorfilmbe illõ kép

Mire a ház elé értem, már nagyjából kivilágosodott. Betonoszlopként zuhantam az ágyba, de aludni nem bírtam, képtelen voltam feldolgozni az éjszaka elszenvedett vereséget.


Hajnalodik