A megrögzött feederes versenyhorgászok a hétköznapokon is igyekeznek ugyanúgy öt órát horgászni, mint a versenyeken, miközben betartják az előírt limiteket, kötik fel a szabályoknak megfelelő szerelékeket, és egyebekben is törekszenek a versenyszerű körülmények megteremtésére. Ám van valami, amit még a legnagyobb igyekezet ellenére sem lehet tökéletesen imitálni a hétköznapi vagy éppen hobbi horgászatok során. Ez a valami pedig az az adrenalinnal fűszerezett, csapattársakkal és ellenfelekkel átélt, kisebb-nagyobb tétektől is izgalmas versenyhangulat és érzés, amelynek a hiányát minden versenyző nehezen viseli.

Az Energofish Feeder Team versenyzői a Hantoson rendezett keszegfogó páros csapatversenyen kezdték meg a feederes szezont.

A Concourse Feeder kellően lágy a finom keszegezéshez, de alkalmas a nagytávolságú horgászatra is.

Nincsenek ezzel másképp az Energofish Feeder Team versenyzői sem, ezért ha csak tehetik, és egyébként is horgásznának, akkor szívesebben teszik ezt versenyeken, mintsem tét nélküli gyakorlásokon. Ennek jegyében március első hétvégéjén a Hantosi Horgászcentrum bojlis taván rendezett keszegfogó páros versenyére három csapattal is beneveztek és kezdték meg egyúttal az idei versenyszezont. Én pedig kihasználtam a közelben adódó lehetőséget és nem csak megnéztem a fiúkat, hanem fotóztam is őket. És milyen jól tettem. Mert azon túl, hogy a srácok bezsebeltek egy szektor győzelmet és két kettest is, az abszolút értékelésben ezüstérmesek lettek a pálya egyik, ha nem a legesélytelenebb helyéről. Mindezt pedig úgy, hogy egy viszonylag ritkán alkalmazott, a nagy távolságra történő és darabos dévérek fogását célzó technikával horgásztak és fogtak az öt óra alatt, páronként húsz-huszonöt kilónyi halat. Ha mindezt röviden szeretnénk értékelni, akkor azt is mondhatnánk az energós srácok szerepléséről, hogy soha rosszabb évkezdést. Ők azonban szerencsére egy kicsit bőbeszédűbbek voltak, és nem csak azt mesélték el a versenyt követően, hogy mit mivel és miért csináltak éppen úgy, ahogy, hanem fejlődést szolgáló tanulságokat is megfogalmaztak a tapasztalataik alapján. A következőkben a srácoktól hallottakat és a verseny közben látottakat igyekszem összefoglalni és átadni az olvasóknak.

A csapat egységes etetőanyaga igazodott a tó bojlis jellegéhez és nem nélkülözte a halas vonalat sem.

Bár a Scooby Strong horog tökéletesen megfelel a szúnyogos horgászathoz, és elég erős a távoli horgászathoz is, az döntött jól, aki a szúnyogot gyakran cserélte gilisztára.

A lógósan tűzött giliszta, amely mellől itt még hiányzik az egy szem pinki, egyértelműen nagyobb dévéreket csalt a horogra.

A hosszúelőkés feederezés úgy indult, és sokáig tartotta is magát az elképzelés, hogy igazán eredményes és hatékony úgy 30-40 méterig lehet a módszer. Ám nem csak a hazai, hanem a nemzetközi trendeket is figyelembe véve, ahogy a method szakágnál, úgy a hosszúelőkésnél is meghatározóvá válik az irány, hogy egyre jobban nőnek a távolságok és lehetőségek. A methodnál már eljutottunk a 100 méteres távolságok fölé, de amint a mai horgászat is megmutatta, a klasszikus vagy hosszúelőkés feederezésnél sem lehetetlen nagy, akár 60-70 méteres távolságra eredményesen horgászni. Ugyanakkor lesznek országos versenyek is az idén, amelyeken szintén hasonló távolságokon kell majd horgászni, vagyis nem belemagyarázás, hanem valós tendencia az egyre bentebb és messzebb történő halfogás hosszúelőkével sem. Lehet, hogy tényleg igaz a mondás, miszerint mindegy mit csinálsz, csak horgássz egy kicsivel bentebb, mint a többiek. Mindenesetre van ebben bőven kihívás, hiszen finom szerelékkel nem is olyan könnyű gubancmentesen messzire dobni, hát még, ha a kívánatos pontosságot is figyelembe vesszük. Az ilyen nagy távolságú horgászatnak persze a technikai részletei is eltérőek a klasszikusnak számító és 30-40 méterre történő hobbihorgászattól, és az eszköz igénye is speciális. A bot például egy olyan pálca, amivel tényleg lehet finoman horgászni, mert karcsú és kellően lágy, de mégis lehet vele erőlködés nélkül akár 70 métert is dobni. Amihez az energós srácok egy különleges kialakítású, úgynevezett bullet kosarat használtak, ami úgy repül a levegőben, mint egy rakéta. Ez a típus a hagyományos kerek kosarakhoz képest nem csak a horgászható távolságot nyújtja meg jelentősen, hanem a pontosságot is támogatja. A fiúk ezen a horgászaton a 40 gr-s változatát használták, amely megtöltve 55-60 dobótömeget képvisel, és még óvatoskodás nélkül belefér a 3,90-s Concourse Feeder botok dobótartományába.

Az energós srácok a lehető legvékonyabb fonott zsinórral töltötték az orsóikat, hogy a szél ne fújjon hasat a zsinórjuknak és a finom kapásokról se maradjanak le.

Ezen a versenyen még kötöttek dobóelőkét, de a tapasztalatokat értékelve felmerült, hogy a jövőben akár el is hagyják.

Nagyon fontos megemlíteni, hogy az ilyen távolságú horgászathoz, különösen a finnyásan táplálkozó keszegfélék esetén, alapvető követelmény a fonott főzsinór használata, hogy a legóvatosabb kapásokról is értesüljünk és akaszthassuk meg sikeresen a halakat. A csapat többsége most 0,06-s méretű Benzar Competition Feedert tekert az orsójára és ők 0,12-s dobóelőkét is használtak hozzá. Az utóbbi azonban nem csak túl hangosnak bizonyult a kötés miatt, hanem előfordult, hogy megakadt a csomó és el is szakadt. Ezért joggal merült fel, hogy legközelebb érdemes lesz kihagyni a dobóelőkét, és inkább direktben használják a 0,06-s zsinórt, ami azért jó eséllyel kibír egy ötórás horgászatot. Utána meg egy métert levágnak belőle és újra kötik a végszereléket. Az egyébként logikusnak tűnő kicsit vastagabb főzsinór sajnos nem opció, mert a nagy távolság miatt hatványozott problémát jelent, ha a szél hasat fúj a zsinórnak. A tapasztalatok szerint már az is rossz lóra tesz, aki tízessel tölti az orsóját, mert ebben a tekintetben ég és föld a kettő.

A bullet kosarak kifejezetten a nagytávolságú hosszúelőkés feederezéshez lettek fejlesztve.

A hosszúelőkés végszerelék készülhet gubancgátló csővel vagy a nélkül, de a rugalmasságot kölcsönző erőgumi kihagyhatatlan része a fonott zsinóros szereléknek.

Varsányi Miklós és a most először energós színekben versenyző Sólyom László a csak dekák híján abszolút győzelmet érő bő 24 kilós zsákmányukkal.

A következő, szerelékkel kapcsolatos kérdéskört akár elintézhetnénk annyival is, hogy mindenkinek meg van a bevált megoldása, ám éppen a nagyobb távolság és a fonott főzsinór miatt még sem olyan egyszerű a dolog. Mert az, hogy valaki használ-e egy rövidke gubancgátló csövet vagy sem, még lehet egyéni dolog, mert meg lehet tanulni gubanc nélkül dobni így is, és úgy is, de erő vagy feedergumi mindenkinél volt bekötve az előke elé. Fonott főzsinór esetén ez egyszerűen kihagyhatatlan a keszeges szerelékből. Mivel a szerelék hiányosságai sokkal jobban kiütköznek a nagyobb távolságoknál, fontos, hogy mindig a bevált módon, a saját és alaposan begyakorolt dobástechnikánkhoz igazított arányokat betartva állítsuk össze. Akár még az is előfordulhat, hívták fel a figyelmemet a fiúk, hogy az egy-két centivel hosszabbra kötött erőgumi okozott határozottan több előke gubancot. S persze nem győzték hangsúlyozni, hogy a nagyobb távolságra történő horgászat a szokásosnál is sokkal több gyakorlást igényel. Amikor pedig azt próbáltam firtatni, hogy valami trükknek azért mégis csak lennie kell a dologban, és bökjék már ki végre a titkot, szinte egyszerre mondták, hogy a még több gyakorlás. Amihez azért azt is hozzáfűzték, hogy mindez akkor a legnehezebb, amikor elmaradnak a kapások és nincs ritmusa a horgászatnak, mert ha nem jön a hal, jönnek helyette a hibák.

Ujszászi Dani és Raffer Kristóf majdnem 80 darabos fogása több mint 18 kg-t nyomott a mérlegen.

Szabó Bencéék a gilisztás csalizásnak is köszönhetően a pálya legesélytelenebb helyéről is darabos dévéreket fogva nyerték a szektorukat és lettek a verseny ezüstérmesei.

Szerencsére a hantosi versenyen ez most nem így történt, mert az energós barátaim az öt óra alatt szinte végig ütemesen fogták a tenyeres dévéreket, és az utolsó pillanatig esélyesek voltak az abszolút győzelem megszerzésére is. Bár közülük nagy hibát senki nem követett el, erről most néhány dekával a legtöbb halat fogó párosuk is lemaradt. Ők azonban még így sem csupán hasznos tapasztalatokkal és megszívlelendő tanulságokkal a tarsolyukban utazhattak haza, hiszen az Energofish Feeder Team tagjai a bajnokságok kivételével, kisebb tétekkel egymásra is fogadnak a versenyeken. Aztán, hogy ez a plusz a versenyen nyert díjat tetézi, vagy némi vigaszként szolgál a díj nélkül maradónak, ahogy most is történt, azt már versenye válogatja.

Forrás: Szarka László