A feederbotos horgászattól messze állok, nyugodtan mondhatnám, mint Makó Jeruzsálemtől... A legemlékezetesebb találkozásom eszel a technikával, illetve a technikához tartozó horgászbottal az idén áprilisban Budapesti FEHOVA kialításon történt, mikor a feederbotos horgászat legújabb vívmányát próbálgatva, vödörbe helyezett etetőanyagot emelgettem egy 3, 90 – es feederbottal, mely Pover Feeder névre hallgatott. Akkor csak bámultam, mint borjú az új kapura, mit sem sejtve, hogy néhány hónap múlva nekem is alkalmam lesz közelebbről is ismeretséget kötni a technikával.


Megszállott pergetőhorgászként nem igazán merülök mélyre a más technikák kínálta lehetőségekben, szeretem egyszerűen művelni a dolgokat Az évente 10-15 alkalomért, amit nádszélben töltök, nincs értelme túlbonyolítani a dolgokat és belemászni a különböző aromák, dippek, pelletek és bojlik útvesztőjébe. Ott vannak erre a színes műcsalik!
Egyszerű fenekező, match, spicc és most már feeder, egy-két kiló etetőanyag, melyet legfeljebb eper vagy karamell aromával ízesítek, és egy jó adag szerencse… Egyszerű, olcsó és működik!


Szokásos szituáció: Egész héten a szombati pergetőhorgászat gondolata hajtott előre… Péntek este már a műcsalikat csinosítottam, mikor furcsa kopogó zajra kaptam fel a fejem. Zuhog az eső! Ekkor már tudtam, hogy a holnapi pergetésnek lőttek! Elég egy gyors semmiből érkező nyári zápor, hogy keresztbe tegyen a hozzám hasonló folyóvízi pergetőhorgászoknak. A patakok megnőnek, vizük besűrűsödik és mindezt a haragot „egyetlen folyónk” a Maros kénytelen csillapítani. Kell 1-2 nap, mire újra lehet pergetni!
Felem bánta másik meg nem, hogy kimarad a pergetés. Hiába ez van, az időjárást irányítani nem lehet. Szóltam páromnak, változott a terv reggel korábban kelünk. Irány Homoródszentpál, ahol furcsa dolgokat fogunk művelni. Feederezni fogunk, és ezzel meg is született az egyetlen szóba tömörített másnapi tennivaló. Feederpróba! Fogalma se volt szegénynek, hogy miről beszélek és az igazság az, hogy nekem se sok. Láttam, hallottam, de sosem csináltam (néhányszor folyóvízen)!
Korán érkeztünk, de nem elég korán, hogy elsők között legyünk, akik helyet választanak. Hétvége van kint az egész város a tóparton, ráadásul a tónak még egy részét verseny miatt le is zárták így csak a tóvégben kaptunk szabad helyet.
A víz alig volt egy méter, vagy talán még annyi sem és kissé zavarosnak is tűnt. Első ránézésre a leggyengébb hely jutott nekünk. Később szerencsére ennek az ellenkezője bizonyosodott be, hisz sikerült néhány pontyocskát, kárászt és egy dévért is horogra csalni. De ne szaladjunk annyira előre, hisz felszerelés, etetőanyag és horgászat nélkül nincs hal. Én pedig halat akarok!
Két szereléket állítottam össze:
Az első egy 3, 90-es POWER FEEDER 150 nevet viselő feederbot, melyet már 3 hete váratok a próbára, hozzá egy 3000-es hátsó fékes E.T EXCALIBUR RD orsó, dobján 0, 20 mm-es CARP EXPERT UV zsinór, előke úgyszintén CARP EXPERT vékonyabb változatban és végén egy 10-es számú MARUTO horog, na persze a gubancgátlós etetőkosár.
A botról elöljáróban annyit, hogy igazi „nagyágyú”, ezt a boton jelölt maximális dobósúly a 150 gramm is igazolja. Távoli dobásokra és kapitális halakra lett megálmodva. 3 méretben kapható, így mindenki megtalálja a számára optimális bothosszt. (3, 60, 3, 90 és 4, 20.) Én az arany középutat választottam.



És dobás közben!

A másik összeállítást a kisebb partközelben lapító halaknak állítottam össze: E.T PICKER 3000-es pickerbot, hozzá egy 3000-es elsőfékes E.T EXCALIBUR FD orsó, 0,17 mm-es CARP EXPERT UV főzsinór. A végszerelék ugyanaz, mint az előző összeállításnál a lehető legegyszerűbb, amit normál fenekezésnél is használok. Az etetőkosárba mogyorós és sajtos ízesítésű Vidra etetőanyag került. Horogra egy szem konzervkukorica és két szem csonti…
Mire a felcsalizott szerelékek a vízben voltak, már lassan a nap sugarai kezdték a fejünk búbját simogatni. Iszonyú meleg, erős napsütés ellen küzdöttünk, ennek ellenére már mindjárt bedobás után néhány perccel görbült is a Picker spicce. Itt az első hal! Odateszek neki rendesen! Megvan! Ez szép hal érzem kitöréseit, jól védekezik…



Még egy utolsó kitörésre maradt ereje.


Már nincs sok hátra…


Túl vagyunk a déli harangszón és egyben az első halon is, amiért ennyit utaztunk. Az első az enyém volt a következő Hajnikámé lesz így egyeztünk az elején. Egy nekem, egy meg neki, így korrekt a dolog… De fene gondolta, hogy ilyen hamar lesz a következő… Egy perc sem telt el, hogy az előző halat útjára engedtük és Hajnikának is ott a hal… Az akasztással rendben volt, a fárasztásnál kicsit félt, a fotózásnál végtelenül örvendett. Így kell ezt csinálni, én is így csináltam volna… Jól ment minden, egyet én, egyet ő. Könnyen meg lehet így szeretni a horgászatot! (nem mintha én nem szeretném eléggé).


Húzd meg... Talán én jobban izgultam, mint ő.


Látszik az öröm az arcán. Nem is csoda, hisz élete első potykáját tartja a kezében.

Néhány másfeles, kettes pontyka és közel 4 óra horgászat után lassan kezdtük a végét járni a dolgoknak. Sajnos csak ennyi idő állt rendelkezésre, pedig már kezdtünk igazán belejönni ebbe a fajta horgászatba...
Mielőtt autóba ültünk volna, párom megkérdezte: „Akkor ma feedereztünk? Igen, és azt hiszem jól csináltuk!”