Nemrégen megesett velem az csúfság, hogy horgászboltban voltam kénytelen csalihalat vásárolni. Általában magamnak szerzem be az őszi süllőzésekhez a csalit, de akkor pont nem volt időm előtte a kishalfogással bajlódni. Másnap volt pár szabad órám, úgy döntöttem, hogy azt hasznosan töltöm el. Fogtam hát egy spiccbotot, és egy adag pinkit, és irány a víz. A legkisebb fiam is nagy horgász, így elkísért. A helyszín egy kis csatorna, ahol ilyenkor ősszel hemzsegnek a kishalak. Van itt minden féle és fajta halacska, még válogathatok is.

A helyszín

Gyönyörű szép napsütéses időben érkeztünk ki a vízhez, ebéd után. Nem volt se hideg, se túl meleg, és a szél sem fújt. A csatorna vízállása elég alacsony volt, de azért rövid keresgélés után találtunk egy ígéretes szakaszt. Ez a kis vízfolyás pár fokkal melegebb vizet szállít, mint a patak, amibe torkollik. Ez pont elég ahhoz, hogy a sekély víz ellenére rengeteg apróhal húzódjon be ide. Ez az állapot addig tart, amíg a patak vízszintje túlságosan le nem csökken.

A vászon tok, és amit rejt

Egyetlen spiccbot volt tehát nálam. A választásom a Black Spider széria 5m-es botjára esett. Ez egy szemre is szép IM-8-as karbonból készült könnyű kis pálca. Alkalmas akár apróhalazáshoz is, de rugalmas anyaga miatt nem ellenfél neki egy nagyobb kárász, vagy egy kisebb ponty sem. A botot a szokásos, jó minőségű vászon tokban kapja meg az ember. A tokból kivéve látszik, hogy a bot egyik végét egy gumidugó, a másik végét pedig egy szemre is szép fémdugó zárja. Maga a bottest igényes kidolgozású, a nyélrésznél is karcsú. A botot széthúzva látszik, hogy spicc igen vékony, és egyben hajlékony is, de bot további részeiben ott a tartalék a testesebb halakhoz. Minden készen áll, szerelhetek. A kiválasztott zsinór a 16-os ET. Specialist Bream. A halak mérete nem indokolta a vastag zsinórt, de mivel a fiam is akart horgászni a bottal, jobbnak láttam nem túlságosan lefinomítani a szerkót, mert bizony a vékonyka zsinórok könnyebben gubancolódnak. Az úszóm 0,3g-os volt, a horog pedig a Drennan Fine Maggot 16-os méretben. Etetni felesleges lett volna, így a szerelés után már horgászhattam is.

Igényes fém záródugó

Mivel láttam a kisfiamon, hogy nagyon horgászni szeretne, rögtön a kezébe nyomtam a botot. A könnyű karbon pálcát, még a gyerek is könnyedén elbírta. A kapásra sem kellett sokat várni, rögtön az első bedobásra már volt érdeklődő. Az első hal egy karika keszeg volt. Újabb pinkit tűztem neki a horogra és már horgászhatott is tovább. A következő halra sem kellett sokáig várni. Szép kis bodorka gyűrte be a szájába a horgunkat. Innentől aztán minden úsztatásra jutott egy kapás. Jött egészen kicsi, szinte akváriumba való méretű vörösszárnyú keszeg, küsz, bodorka, és pár kárász is beesett. A gyerek nagyon élvezte a dolgot. Az ötméteres bottal szinte bedobni sem kellett, a kis csatornán pont a közepéig beértünk vele.

Aranyos kis karika keszeg

Bodorka

Összpontosítás

Süllőnek való falat

„Kis vörös"

Egy kárász a sok közül

Próbaképpen húztam egy kicsit nagyobb eresztéket. Meg is lett az eredménye a módosításnak, egyre több ezüstkárász volt zsákmányban. Percenként szedegette a fiam a halakat, eszébe sem jutott letenni a botot. Gyűlt is a sok süllőnek szánt apróhal. Nekem csak a csalizásnál kellett segédkeznem. Mikor a kapások száma elkezdett csökkenni, csak odébb mentünk pár méterrel, és már lehetett is újra szedegetni az apróságokat. Kicsit elkunyeráltam a botot a gyerektől. Fogtam pár csalinak valót, hogy próbálgassam kicsit a pálcát. Csak jöttek, és jöttek a halacskák. Igen jót szórakoztunk, de lejárt a rövidke horgászidő.
Az eredményes apróhalazás után, már szinte vágytam egy jó pörgős spiccbotos keszegezésre, kárászozásra. Csakhogy az ősz időközben bekeményített. Egyre fagyosabbak voltak reggelek, és bizony a nappali hőmérséklet sem volt már olyan kellemes. A vizek hőfoka is zuhanni kezdett. A következő hétvégén aztán kicsit félve a sikertelenségtől, de belevágtam. A Gaja patak alsó szakaszát szemeltem ki. Itt általában a kemény januári fagyokig szeretnek a békéshalak tartózkodni, táplálkozni.

Horgásszunk…

A reggeli kemény fagyok miatt, ebéd utánra időzítettem a pecát. A délutáni fagymentes idő sok horgászt kicsalt a patak partjára. A kiszemelt szakaszon pont egy szabad helyet találtam. Velem szemben egy kisebb nádcsomó feküdt a vízben, mögötte kicsit megcsendesedett a sodrás. Pontosan ide fogok horgászni. Elővettem a spiccbotomat, ami ismét a Black Spider 5m-es volt. Apró 1g-os úszót szereltem, a 16-os főzsinórra. A horgom 12-es méretű volt. Az úszót egészen precízen kisúlyoztam, és az eresztéket is beállítottam. A kiszemelt helyemen talán 50cm víz volt, de ez általában elég itt patakon. Az úszó mellé pár gombóc Timár Ponty-Kárász feketét hintettem, horogra csonti került, és vártam a halakat. Egy-két percen belül megindult az élet a friss etetésen. Hamarosan kapásom is volt, és meg is fogtam az első pikkelyest. Apró ezüstkárász ugrándozott a horgomon. Újra visszadobtam. Hirtelen felfeküdt az úszóm a víz tetejére. Bevágtam, de meglepően nagy ellenállásba ütköztem. Mi lehet ez? Kisebb pontyot akasztottam. Rövid fárasztás után megszákoltam. Igazi vad, sovány pikkelyes pontyocska volt. Egy fényképet csináltam róla, és óvatosan visszacsúsztattam éltető elemébe, a vízbe. Éppen beállt az úszóm a következő bedobás után, amikor újabb kapás, és egy kicsivel hosszabb fárasztás végén, egy még nyurgább kis pontyocska kötött ki a merítőmben. Gyorsan lefotóztam és elengedtem.

Az első kis pontyocska

Valaki nagyon csobog

Ez sem kárász lesz

Hát nem szép kis nyurga?

Úszó vissza a helyére, újabb kapás. Szebb kárász a horgomon. Megy ez! Innentől aztán felpörögtek az események. Szinte percenként kapásom volt. Ezüstkárászok, karika keszegek jöttek vegyesen. Kicsivel később jött még egy kisponty, majd újra a kárászoké volt a főszerep. Közben befutott Dávid a fiatal horgászbarátom. Kezébe nyomtam a botot, hagytam, hogy ő is élvezze a pörgős halfogást. Egyre nagyobb pezsgés volt az etetésen, és egyre csak jöttek a halak egymás után.

Kárászok számolatlanul

Voltak köztük egészen szépek is

Nagy volt a pezsgés az etetésemen

Újabb pontyocska

Újra visszavettem a botot, és szedegettem tovább a halakat. Igazi örömpeca volt ez a javából. A kárászok rohamának a lemenő nap vetett véget. Ahogy fogytak a fények, úgy szűntek meg a kapások is. Ez a szép nap is véget ért.

Karika a sodrásból

Az utolsók egyike

Ez a két, pár órás peca nagyon jól esett. Rájöttem, hogy a nagy halak kergetése mellett időnként kell egy kis felhőtlen szórakozás. Ilyenkor az ember úja gyerekké válik egy kicsit. Csak szedi, és szedi a tenyeres halacskákat, és elfelejt mindent, ami kellemetlen, ami megkeseríti a hétköznapokat. Minden horgásztársamnak kívánom, hogy időnként térjen vissza az alapokhoz, és ha csak egy pár órára is váljon újra gyerekké! A tét nélküli peca az, ami igazán segít feltöltődni.