Kisebb-nagyobb megszakításokkal ugyan, de esett az égi áldás. A déli órákig nem mertem vízre szállni. Attila barátom ugyan győzködött, hogy induljunk, de nekem volt már kellemetlen tapasztalatom hasonló időjárással.
![]() Eső áztatja szegény orsóimat |
Nem egy életbiztosítás, mikor a semmi közepén a viharos széllel társuló eső szakad az ember nyakába. Ezt még a legjobb vízálló ruhák sem bírják sokáig, és nem is beszélve a tavakon tobzódó hullámok veszélyeiről. Ilyenkor a szállásra való visszajutás a legnagyobb probléma. A csónakmotor nyélgázon, hogy minél hamarabb szabaduljunk az időjárás viszontagságaitól, a tajtékokon csattog a csónak, besodorja a szél a tarajos hullámokról a vizet, és emellett még az esőcseppek is szúró fájdalommal csapódnak az arcunkba. Ha ilyen időben téved el az ember, ami nem is olyan nehéz a vízi labirintusban, akkor rendesen ráfázhat.
Mindezt szem előtt tartva, olyan helyre esett a választásom, ahonnét gyorsan hazajuthatunk, ha zordabbra vált az időjárás. A közeli Ó-Dunára kormányoztam csónakunkat. Igaz, a hely nem adja vissza a deltai tavak hangulatát, de csukákkal szép számban lehet itt találkozni és nem egy jókora példány került már horogvégre.
Ezúttal kissé szerényebb arcát mutatta csukáinak az Ó-Duna. A kissé piszkos víz miatt mindenképp kontrasztos csalikkal nyomultam. Élénkszínű gumikkal, tarka jerkcsalikkal. A gumihalakra kisebb csukáknak támadt gusztusuk csak, ezért inkább a termetesebb wobblereket, kanalakat erőltettem. Végül a Slider hozta meg az áttörést. Nem volt részünk igazi haldömpingben, el-elcsíptünk egy-két krokit, de ez közel sem idézte a deltai csukabőséget.
![]() Megvan a rabló |
![]() A komor idő miatt nehéz volt örülni | ![]() Egy kis reménysugár |
A halak nem is, de az időjárás megkegyelmezni látszott, egy halvány kékség jelent meg az ég alján, hogy rövid időre kedvet leheljen belénk. Nem tartott sokáig, a remény hamar szertefoszlott az egyre gorombább fellegekkel. Nem erőltettük a dolgot, elvégre a horgászatnak a szórakozásról kellene szólnia.
Új napra virradtunk. Az időjárás a korábbi hangulatát idézte, csak nem esett az eső, annyi volt a különbség. Rávettem magam, hogy beljebb menjek a Delta sűrűjébe és az igazi csukás tavakra kimerészkedjek. Végre barátom is láthatta a vidék igazi arcát, azt a megunhatatlan látványt, ami miatt évről-évre visszakívánkozik az ember.
Nádlabirintusokon keresztül vezetett utunk a meghorgászni kívánt tóra. A vizet korbácsolta a szél, de ez nem okozott problémát, hisz a szélcsendes időszak elég gyengécskén villant a csukák szempontjából.
![]() Egy sötét mintás kroki és elejtője, akit szintén Attilának hívnak | ![]() Viszlát |
![]() Boldogan intett búcsút a farkával |
Nádszigetekkel tarkított vízen vettük üldözőbe az ordasokat. Kegyetlenül pásztáztuk a helyeket, nádszéleket, hínárosok környékét, de a csukákra nem leltünk rá. Nagyon szeszélyesek tudnak lenni a tavak, néha csak úgy ontják a szebbnél szebb csukákat, máskor meg térdre kell ereszkedni néhány tarka mintás rablóért. Több helyet is átbogarásztunk, már több mint másfél órát eltöltöttünk, mire az első hallal találkoztunk. A tó egyik szegletében lapítottak a sunyik, máshol szinte nyomuk sem volt. Egy öbölben rejtőztek, és végre rájuk találtunk, innen kezdődhetett a szórakozás, ami nem tartott sokáig. Látván sikerünket a közelben lévő csónakok is körénk csoportosultak, hamar zsúfoltságig megtelt a hely ladikokkal. Arra kellett vigyáznom, hogy a Sliderem nehogy valakinek a fején landoljon. Mintegy félórás tobzódás után állt tovább a had, mi barátommal tartottuk állásunkat a végsőkig, majd miután kellően megpihent a hely, óvatos cserkelésbe kezdtünk, és nem eredménytelenül, még jó pár krokit kicsalogattunk rejtekükből.
![]() A halakat rejtő kis nyiladék | ![]() Attila fáraszt |
![]() Harcos jószág |
![]() Kézben egy kisebb kroki | ![]() Máris mehet |
Lassan elnémult a hely, még az óvatos nógatásra sem kaptunk választ, illendőnek láttuk tovább állni. Ismét kezdődhetett a keresgélés, öbölbe be, öbölből ki, nyíltvízen tovább. Tudtuk, hogy kell lenni még halnak valahol ezért megállás nélkül dobáltunk. Cserélgettem a csalikat, hátha eredményt hoz valamelyik. Én az a folyton kísérletező típus vagyok, barátom végig kitartott a támolygójánál, amivel az elsőket fogta. Időközben előbukkant a nap, eloszlottak a komor felhők, és kellemes késő délutáni idő lett, néhány ruhadarabbal kevesebb is megtette. A folytonos keresgélés meghozta gyümölcsét, megint rábukkantunk az óhajtott ragadozókra. A koraesti órák ismételten jó hangulatban teltek.
![]() Gyönyörű tiszta víz, és dús növényzet, igazi csukaparadicsom | ![]() A Slider ismét jól vizsgázott |
![]() Fenséges ragadozó | ![]() Barátom egy ordas társaságában |
Kemény melóval sikerült csak a csukákat felfedeznünk, minden egyes példányért rendesen megdolgoztunk. Valamiért nem voltak elemükben az amúgy falánk ragadozók. A megtámadott műcsalik horgai is csak szájszélben akadtak, csak ritkán kellett bányászni az éles fogak között. Barátomnak ez volt az utolsó napja, amit a csukák közt tölthetett, az otthoni gondok miatt számára hamarabb véget ért a túra, nekem még rendelkezésemre állt 3 nap, amit a halakra pazarolhattam, de erről a következőkben esik majd szó.
![]() Egy csodás deltai naplemente |
Horgászat a Duna-deltában: www.fishtours.ro
Évek óta használom az iBite úszó család különböző típusait, melyek lefedik az úszós horgászat minden területét, legyen az match, rakós vagy spicc botos módszer. Találunk keszegező, pontyozó és rablóhalas típusokat, csúszó és fix változatokat minden szükséges teherbírással. Ennek megfelelően a bot, a távolság, a vízmélység függvényében választok közülük. iBite úszók. Az úszós módszerek közül a legközelebb a match botos...
A hidegfront betörések alkalmával történő pontyhorgászataim a Balatonon máig a legemlékezetesebbek. A légnyomás csökkenését eredményező szelek felkorbácsolják a Balaton vizét, az alsó vízréteg lebegő szemcséi, a felső iszapréteg felkeveredésével szürkévé festett tó vizében vad táplálkozásba kezdenek ilyenkor a pontyok óriási tömegei. Északi szélben, a Badacsony felől érkező orkán sem tántoríthat el a bojlizástól, sőt, a besétálós...
A leggyakoribb vendég a nyári, folyóvízi pergetéseim idején a ragadozó őn, és a süllő, melyekkel a pikkelyesek közül találkozom. Ennek oka kettős, egyrészt belőlük elég szép mennyiséget találhatunk a folyóinkban. Másrészről legtöbbször célirányosan róluk szól a pergetésem. Főként mert megtalálásuk, kapásra csábításuk nem igényel olyan sok időt, mint a szintén pergetve is fogható harcsáké. Ám nekem más okom is volt, hogy elsősorban rájuk...
Ugyan melyikünk fejében nem játszódott már le a gondolat hatalmas amurokkal való küzdelemről. Hát bizony az enyémben vagy ezerszer lepergett már ez a film, ilyen-olyan finisekkel. Hol happy end volt a vége, hol pedig az amurok kerültek ki győztesen kettők csatájából. A júniusi alacsony dunai vízállás és az átlagosnál magasabb, 25 fokos vízhőmérséklet cselekvésre parancsolt, és etetni kezdtem kukoricával a Pest alatti Duna szakasz általam sűrűn látogatott...
Július első napjait, amennyiben a vízállás és az időjárás is kedvező, kősüllőzéssel töltöm, és van is egy évek óta jól bevált horgászhelyem ehhez. Ám az idei évben kissé máshogy alakult a történet… A folyóvízi horgászatban az a legnagyszerűbb, hogy minden évszaknak, minden hónapnak megvan a legcélravezetőbb horgászmódszere, legjobban fogható halfaja, így hiába horgászunk ugyanott, mindig újabb és újabb élményekkel gazdagodhatunk. Nem volt...
Az idei évben június 13-án pénteken került megrendezésre a XXII. Országos Rendőr és XVI. Rendészeti Meghívásos Horgászverseny, amelynek ebben az évben is a méltán híres maconkai víztározó adott otthont. Csapatversenyről lévén szó, a versenyen 2 barátommal, kollégámmal Kuremszki László r. törzsőrmesterrel és Zádori Péter r. főtörzsőrmesterrel együtt indultunk el. A versenyen 31 három fős csapat vett rész, de a csapattagok három különböző...