Kisebb-nagyobb megszakításokkal ugyan, de esett az égi áldás. A déli órákig nem mertem vízre szállni. Attila barátom ugyan győzködött, hogy induljunk, de nekem volt már kellemetlen tapasztalatom hasonló időjárással.
Eső áztatja szegény orsóimat |
Nem egy életbiztosítás, mikor a semmi közepén a viharos széllel társuló eső szakad az ember nyakába. Ezt még a legjobb vízálló ruhák sem bírják sokáig, és nem is beszélve a tavakon tobzódó hullámok veszélyeiről. Ilyenkor a szállásra való visszajutás a legnagyobb probléma. A csónakmotor nyélgázon, hogy minél hamarabb szabaduljunk az időjárás viszontagságaitól, a tajtékokon csattog a csónak, besodorja a szél a tarajos hullámokról a vizet, és emellett még az esőcseppek is szúró fájdalommal csapódnak az arcunkba. Ha ilyen időben téved el az ember, ami nem is olyan nehéz a vízi labirintusban, akkor rendesen ráfázhat.
Mindezt szem előtt tartva, olyan helyre esett a választásom, ahonnét gyorsan hazajuthatunk, ha zordabbra vált az időjárás. A közeli Ó-Dunára kormányoztam csónakunkat. Igaz, a hely nem adja vissza a deltai tavak hangulatát, de csukákkal szép számban lehet itt találkozni és nem egy jókora példány került már horogvégre.
Ezúttal kissé szerényebb arcát mutatta csukáinak az Ó-Duna. A kissé piszkos víz miatt mindenképp kontrasztos csalikkal nyomultam. Élénkszínű gumikkal, tarka jerkcsalikkal. A gumihalakra kisebb csukáknak támadt gusztusuk csak, ezért inkább a termetesebb wobblereket, kanalakat erőltettem. Végül a Slider hozta meg az áttörést. Nem volt részünk igazi haldömpingben, el-elcsíptünk egy-két krokit, de ez közel sem idézte a deltai csukabőséget.
Megvan a rabló |
A komor idő miatt nehéz volt örülni | Egy kis reménysugár |
A halak nem is, de az időjárás megkegyelmezni látszott, egy halvány kékség jelent meg az ég alján, hogy rövid időre kedvet leheljen belénk. Nem tartott sokáig, a remény hamar szertefoszlott az egyre gorombább fellegekkel. Nem erőltettük a dolgot, elvégre a horgászatnak a szórakozásról kellene szólnia.
Új napra virradtunk. Az időjárás a korábbi hangulatát idézte, csak nem esett az eső, annyi volt a különbség. Rávettem magam, hogy beljebb menjek a Delta sűrűjébe és az igazi csukás tavakra kimerészkedjek. Végre barátom is láthatta a vidék igazi arcát, azt a megunhatatlan látványt, ami miatt évről-évre visszakívánkozik az ember.
Nádlabirintusokon keresztül vezetett utunk a meghorgászni kívánt tóra. A vizet korbácsolta a szél, de ez nem okozott problémát, hisz a szélcsendes időszak elég gyengécskén villant a csukák szempontjából.
Egy sötét mintás kroki és elejtője, akit szintén Attilának hívnak | Viszlát |
Boldogan intett búcsút a farkával |
Nádszigetekkel tarkított vízen vettük üldözőbe az ordasokat. Kegyetlenül pásztáztuk a helyeket, nádszéleket, hínárosok környékét, de a csukákra nem leltünk rá. Nagyon szeszélyesek tudnak lenni a tavak, néha csak úgy ontják a szebbnél szebb csukákat, máskor meg térdre kell ereszkedni néhány tarka mintás rablóért. Több helyet is átbogarásztunk, már több mint másfél órát eltöltöttünk, mire az első hallal találkoztunk. A tó egyik szegletében lapítottak a sunyik, máshol szinte nyomuk sem volt. Egy öbölben rejtőztek, és végre rájuk találtunk, innen kezdődhetett a szórakozás, ami nem tartott sokáig. Látván sikerünket a közelben lévő csónakok is körénk csoportosultak, hamar zsúfoltságig megtelt a hely ladikokkal. Arra kellett vigyáznom, hogy a Sliderem nehogy valakinek a fején landoljon. Mintegy félórás tobzódás után állt tovább a had, mi barátommal tartottuk állásunkat a végsőkig, majd miután kellően megpihent a hely, óvatos cserkelésbe kezdtünk, és nem eredménytelenül, még jó pár krokit kicsalogattunk rejtekükből.
A halakat rejtő kis nyiladék | Attila fáraszt |
Harcos jószág |
Kézben egy kisebb kroki | Máris mehet |
Lassan elnémult a hely, még az óvatos nógatásra sem kaptunk választ, illendőnek láttuk tovább állni. Ismét kezdődhetett a keresgélés, öbölbe be, öbölből ki, nyíltvízen tovább. Tudtuk, hogy kell lenni még halnak valahol ezért megállás nélkül dobáltunk. Cserélgettem a csalikat, hátha eredményt hoz valamelyik. Én az a folyton kísérletező típus vagyok, barátom végig kitartott a támolygójánál, amivel az elsőket fogta. Időközben előbukkant a nap, eloszlottak a komor felhők, és kellemes késő délutáni idő lett, néhány ruhadarabbal kevesebb is megtette. A folytonos keresgélés meghozta gyümölcsét, megint rábukkantunk az óhajtott ragadozókra. A koraesti órák ismételten jó hangulatban teltek.
Gyönyörű tiszta víz, és dús növényzet, igazi csukaparadicsom | A Slider ismét jól vizsgázott |
Fenséges ragadozó | Barátom egy ordas társaságában |
Kemény melóval sikerült csak a csukákat felfedeznünk, minden egyes példányért rendesen megdolgoztunk. Valamiért nem voltak elemükben az amúgy falánk ragadozók. A megtámadott műcsalik horgai is csak szájszélben akadtak, csak ritkán kellett bányászni az éles fogak között. Barátomnak ez volt az utolsó napja, amit a csukák közt tölthetett, az otthoni gondok miatt számára hamarabb véget ért a túra, nekem még rendelkezésemre állt 3 nap, amit a halakra pazarolhattam, de erről a következőkben esik majd szó.
Egy csodás deltai naplemente |
Horgászat a Duna-deltában: www.fishtours.ro
Álmomban sem gondoltam volna, hogy a reménytelenül forró nyár az elmúlt 10 év legcsukásabb szeptemberét hozza nekem. Bevallom, nagyon sokat izzadtam addig a napig. Nemcsak a lábaimban, de a pergetőorsómban is megszaladt addigra a kilométer, hogy aztán jöhessen egy letaglózó, velőig ható flash. Egy hozzám közeli víztározó mély, tuskókkal, beszakadt stégekkel és magas nádfalakkal óvott szegletében bukkantam rá az óvatos csukákra. Persze nem...
Rég volt már a 2014-es év amikor a Carp Expert kínálatában megjelent a Double Tip modell. 2 különböző horgászstílushoz, igazítva egy 3 librás bojlis taggal és egy heavy feeder toldóval, melyhez két erősségű spiccet kaptunk. A receptből egész finom végtermék sült ki, személy szerint bármely tavi pontyhorgászatom során kedvemre volt a bojlis, közepesen lágy összeállítás, a heavy feeder tag pedig a dunai horgászatoknál segített kellemes élményekhez....
Az őszi első hidegek után érdemes a csukás pergető botokat leporolni, így tettünk mi is Lukácsi Bélával, és a lehűlő vizű Tisza tó csukáit vettük üldözőbe az Abádi-medencében, ahol a szebbnél szebb sügérek és balinok mellett, bizony, az akár méteres csukáknak is meghozza az étvágyát a közelgő télies időjárás! A kora reggeli órákban már az Abádszalóki strand fogadott minket, egy gyönyörű napfelkeltével és bár hideg, de csendes...
A Wizard újdonságok megjelenése szempontjából még egyik szezon sem volt olyan gazdag, mint a mostani. 2024 ontotta magából az újabbnál újabb, s gyorsan hozzáteszem, a jobbnál jobb pergető botokat, orsókat és persze a zsinórokat. A Wizardnál már megszokhattuk az elmúlt évekből, hogy cseppet sem drága, bárki által elérhető, mégis egy megbízható, dinamikusan fejlődő márkát tarthatnak a kezükben a vásárlók. A tavalyi esztendőben debütált Edge sikerszéria...
A felejthetetlen bulgáriai method vb után egy hét volt mindösszesen arra, hogy fejben és mindenhogyan felkészüljek az idei egyéni method döntőre, melyet egy többé-kevésbé ismeretlen és új pályán, a maconkai 2-es versenypályán rendeztek. Sőt, a döntő előtti vasárnap még volt egy befejezendő “ügyem” Törökbálinton, ahol az év legjobb dévéres pecájával tudtam végül egy többfordulós sorozatot megnyerni… Aztán a másnap reggel már Maconkán talált...
Monitorom derengése, mint távoli jelzőfény figyelmeztet az előttem álló feladatokra, de tekintetem újra és újra az íróasztalomon lévő serlegekre téved. Képtelen vagyok koncentrálni, annyi új élmény, felejthetetlen pillanat, és egy újonnan megismert közösséghez való tartozás felemelő érzése kavarog bennem. Az elmúlt hétvége, a 2. MOL horgászverseny emlékképei. Úgy hozta az élet, hogy a MOL-csoporthoz tartozó MOHU MOL Hulladékgazdálkodási Zrt.-nél...