Elegem volt már a környékbeli tavak, által nyújtotta lehetőségekből, egy kis változásra vágytam, amire a legjobb megoldást a hegyekben csörgedező pisztrángos patakok egyike jelenthette. Tóni és Szabi barátom is hasonlóképpen vélekedett, ezért közösen indultunk el meghódítani a Nagyküküllő felső folyását. Hajdanán messzeföldön híres pisztrángos víz volt, de mára az emberi gyarlóságnak köszönhetően, csak elvétve lehet szebb halakat fogni benne.

Mi nem voltunk nagyigényűek és nem is kergettünk hiu ábrándokat, csupán egy jót szerettünk volna horgászni, és eredményként, néhány, araszos pisztrángocskával is beértük volna.
Ha pisztrángozásról van szó, nálam elsősorban a pergetés jöhet számításba, ezért a 2,40 méteres, 10 – 30 grammos Spin Blade pálcámat állítottam csatasorba, egy Ryobi Zauberrel társítva, aminek dobján 0,18 –as monofil várta a bevetést. Legnagyobb meglepetésemre Szabi is egy ugyanolyan felszereléssel rukkolt elő, amit alig egy hete vásárolt.

Tóni barátom, amint már megszokhattuk tőle, legyes botot varázsolt elő a keménytokos bottartóból, hiába, ő az ilyen vizeken legszívesebben léggyel próbál túljárni a halak eszén. Miután mindhárman állig felfegyverkeztünk, nekiestünk a víz vallatásának. Mivel kevésnek bizonyult számunkra a patak, elváltunk, Tóni lefele indult, míg mi Szabival ketten, felfele vettük az irányt.


Hatalmas szikladarabok, zubogók, bedőlt fenyőfák tették változatossá a patakmedret. Ígéretesebbnél – ígéretesebb helyeken jártunk, de egyelőre a pisztrángoknak nyomát sem láttuk. Mintegy másfél kilométert haladtunk felfele, és csupán néhány domolykó csipkedte meg műcsalijainkat, de még azok is jóval az elfogadható méret alatt voltak. A patak is egyre keskenyebb és sekélyebb mederben kezdett folyni, ezért gyors hátraarcot vágtunk, és visszatértünk a kiindulási ponthoz. Némi tanácskozás után úgy döntöttünk barátommal, hogy a Tóni által korábban léggyel megdobált részeket pergetve is kipróbáljuk, és egész addig megyünk lefele, míg bele nem botlunk legyes cimboránkba.


Szabi, a kő alatt megbúvó halakt próbálja átverni

Alig tettünk meg ötven métert lefele, máris egy ígéretes szakaszhoz értünk. Alaposan megdobáltuk keresztbe-kasul, de nem volt egy koppintásunk sem. Gondoltam dobok még párat mielőtt még odébb állnánk, úgysem veszítek semmit vele. Messzire leúsztattam wobbleremet, majd lassú tempóban elkezdtem a bevontatást, közel a parti fák gyökereihez. Néha gyorsítottam kicsit rajta, majd megállítottam pár pillanatra, majd ismét gyorsítani akartam, de ekkor egy éles koppanást éreztem és megszakadt a csalim remegő mozgása. Enyhén bevágtam, és máris a levegőbe ugrált a nap első pisztrángja, mert biz az volt a tettes. Heves fejrázásokkal és ugrásokkal próbált szabadulni a pettyes jószág.


Végre megvan az első


Rövid időn belül a kezemben piheget a csodás színezetű halacska. Egy kis ideig még gyönyörködtünk benne, majd óvatosan visszaengedtem otthonába.


Salmo a Salmo horgán


Még egy fotó…


Megdobáltunk még néhány helyet, majd hamarosan Tónit is utolértük, de eredményről nem tudott beszámolni sajnos. Megmutattam a pisztrángocskáról készült fotókat, majd ismét szétváltunk és mindenki suhogtatta tovább a horgászbotját. Nagyon belemerültem a horgászatba, se nem láttam, se nem hallottam, csak dobtam, dobtam és dobtam szakadatlan. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy sehol nincsenek barátaim, valahol nagyon lemaradhattak. Elhatároztam, hogy a következő jobb helyen bevárom őket, addig is alaposan megvallatom minden kő mögött.

Egy hosszabb tanyához értem, jó derékig érő vizel, néhány jókora szikladarabbal tarkítva, csak úgy hömpölygött a víz köztük, majd a vége fele olyan térdig érőre csökkent a vízmélység. Mondtam is magamnak –itt halnak kell lennie. Leúsztattam a kövek között az immár kéthorgosra cserélt Salmo Hornetet, egész a tanya aljáig, majd lassan húzni kezdtem. Néha megkoppintottam vele a meder alját, ilyenkor picit lassítottam rajta, vagy teljesen meg is állítottam, hogy néhány pillanatig egy helyben veressen, majd ismét tekertem párat a hajtókaron. Így játszadoztam a wobbleremmel, míg vártam barátaimat.

A sokadik úsztatásnál jártam már, nem is reménykedtem kapásban, csak élveztem, ahogy csalim idegesen remeg az áramló vízben. Ekkor az egyik kő mellett, egy jókora villanás közepette, elmarta valaki a wobbleremet. Pár másodpercig egy helyben rázta a fejét, majd szélsebesen lerohant a tanya aljába, ott hirtelen megfordult és jött is felfele, mint egy rakéta. Hol az egyik szikladarab alá, hol a másik alá próbált bemenekülni, én meg alig győztem megakadályozni, hogy ezt megtegye. Villámgyors volt! Magasra emelt bottal próbáltam elkerülni, hogy damilom a kövekkel súrlódjon, amint össze-vissza úszkált. Mikor először megpillantottam, akkor láttam, hogy mekkora is valójában, meg azt is, hogy woblerem horgának csak az egyik ága van beakadva és az is alig tart vajmi keveset. Ekkor hasított belém a fájdalmas felismerés, hogy -nincs is nálam merítő! Egy ilyen izmos és nyálkás halat, elég nehéz egy kézzel elkapni, elkelt volna a segítség, de egyelőre nem számíthattam senkire. Egyedül kellett megbirkóznom a feladattal, ami elsőre nem is tűnt olyan egyszerűnek.
Jó kétpercnyi csetepaté után, ott forgolódott már előttem, de még mindig jobbra-balra dobálta magát. Veszélyes lett volna odanyúlnom, hisz az egyik drilling teljesen szabadon fityegett, de valamit tennem kellett mielőtt még kirázza a másikat is magából.
Végre csillapodni látszott, óvatosan megpróbáltam tarkón ragadni, ami sikerült is, erre rázott egyet a fején és messze repült a Hornet. Rögvest elengedtem a horgászbotot és mindkét kezemmel megragadtam a párductestű halat és a parti kövekre vittem. Közben Szabi is előbukkant a bokrok közül, gyorsan kezébe nyomtam a fotógépemet, és készítettem vele néhány felvételt.


A kötelező sztárfotó


És még egy


Az aznapi nyerő páros: H3F-RS, H4F-RS

Némi eszmecsere után arra a következtetésre jutottunk, hogy valószínűleg a közeli víztározóból úszhatott fel a patakba, hisz csak ott van esélye, hogy ekkora méretet elérjen. Szebb halat nem is kívánhattam volna aznap, így a horgászat végeztével egyáltalán nem bántam, hogy nem fogtam több pisztrángot.
Még aznap éjjel is vele álmodtam, amiért kicsit neheztelt is rám a barátnőm, de szerencsére nagyon megértő tud lenni.