Horgászik a család
Megjelent: 2011. március 25. | Forrás: Fábián József | Írások
Az Energofish Kft által kiírt pályázatra beérkezett anyagok közül a következő írás érte el a második helyezést:
Első generációs horgász vagyok. Hogy mit értek ez alatt? Azt, hogy úgy fertőzött meg a halfogás szeretete, hogy korábban senki nem kergette a halakat a környezetemben. Nem egy szülő, egy testvér, vagy egy barát hatására kezdtem el horgászni, hanem valamilyen belső indíttatásból. Hogy mi volt ez pontosan? Nem tudnám megmondani. Talán a gyermekkori balatoni nyaralások, a mólók lábainál nyüzsgő sok száz sneci csillogása? Vagy a zempléni kis faluban, a nagyszülőknél eltöltött patakparti emlékek? Sokat gondolkoztam rajta, de tényleg nem tudom. Persze mindez ma már nem is számít. Örülök, hogy így alakult. A parton töltött sok-sok óra rengeteg élménnyel tette gazdagabbá az elmúlt több, mint harminc évet.



Első generációs horgásznak lenni azonban inkább hátrány, mint előny. Ha valaki bevezet a horgászat rejtelmeibe, megtanítja az alapokat, és van kitől ellesni azokat az apróságokat, amelyeken egy horgászat sikere múlhat, akkor az eredmények gyorsabban jelentkeznek. Ennek hiányában gyakrabban fogja kudarc érni a kezdő horgászt, több kitartásra, nagyobb elszántságra lesz szüksége.
Én könyvből tanultam az alapokat. Valamikor a hetvenes években kaptam meg azt az első, „Horgászati alapismeretek" című könyvet, melynek kijáró lapjai ma is jól mutatják, hogy a könyv többször, oda-vissza ki lett olvasva.


Ezzel a könyvvel indult horgászpályafutásom


Az elmélet azonban a horgászatban sem helyettesíti a gyakorlatot. A mai napig úgy kötöm a horgot, ahogy ebben a könyvben le volt írva, azonban arra is emlékszem, hogy sokáig mosoly tárgya volt, ahogy a botot fogva, első peremfutós orsómat használva, próbáltam minél távolabb bedobni a horogra tűzött csalit. Ha nincs aki megmutassa, hogy hogyan is kell csinálni, akkor bizony a rossz technika is rögzülhet, melyet később nehéz lesz kijavítani. Sőt, rövid idő múlva az unokatestvérem is így csinálta, mert lemásolta azt, amit tőlem látott.
Azonban előnye is van annak, ha valaki első generációs horgász. A gyakoribb kudarc, a sokszor göröngyösebb út, a bejárt zsákutcák után önerőből elért eredményeket sokkal inkább magaménak éreztem, mint ha ezek készen az ölembe hullottak volna.
A hosszú évek során szenvedélyes versenyhorgász lettem. Persze csak amatőr szinten. Érdekelt volna a „profi" versenyzés is, de az ehhez szükséges feltételeket nem tudtam előteremteni. Ennél fontosabbnak tartottam, hogy ha valaki a családomból úgy dönt, hogy ő is megpróbálkozik ezzel a nagyszerű hobbival, akkor őneki már ne kelljen mindent nulláról kezdenie.


Spiccbotozni tanulunk


Így kezdtem el tanítgatni a fiaimat a horgászat szeretetére, a halak tiszteletére. A mai világban azonban ez nem könnyű feladat. Annyi féle hatás éri a mai gyerekeket, hogy igen kicsi az esélye annak, hogy horgász legyen belőlük. Ezért nem is erőltettem. Ha akartak velem jönni, akkor szívesen vittem őket, szívesen segítettem nekik. De ha a parton derült ki, hogy a csúzli, vagy a permetszóró flakon a horgászaton kívül sok minden másra is használható, akkor hagytam őket azzal játszani.


Horogszabadítás

Horgászverseny


A horgászat szempontjából is szerencsésen nősültem. Az én párom is átment azokon a fázisokon, melyeken a legtöbb horgászfeleség átesik. Először ellenzik a családfő hóbortját, majd mikor rájönnek, hogy felesleges, akkor a horgászat átkerül a megtűrt kategóriába. Ha szerencsések vagyunk, akkor idővel ez a kategória átalakul támogatottá. Fiatal házas barátaim ne adjátok fel! A siker csak türelem, idő és ügyes diplomácia kérdése.

Ha valaki olyan szerencsés, mint én, akkor előbb-utóbb eljön az a pillanat is, amikor a kedvesünk azzal áll elénk, hogy ő is megpróbálna halat fogni. Ha türelmesek vagyunk, segítjük és bátorítjuk Őt, odafigyelünk arra, hogy sikerélménye legyen, akkor bizony könnyen bekövetkezhet az, hogy már horgászvizsgára készül, majd pedig rövidesen kézbe kapja első engedélyét is.


Energoteam Kupa Női döntő 2010


Nálunk ez az időpont 2006-ban jött el. Gyorsan ki is használtam a lelkesedést, és rögtön be is neveztünk az Energoteam Kupába, melynek keretében először ebben az évben hirdették meg a családi kategóriát.
Aki gyakran versenyzik, az jól tudja, hogy ismeretlen vízen versenybe szállni igen nagy lutri. Ideális esetben a horgász a verseny előtt több napra leköltözik a vízhez, és próbálja kitalálni a nyerő taktikát. Ha erre nincs lehetősége, akkor informálódni próbál a vízről, a fogható halakról, bevált módszerekről, csalikról. Mi csak ezzel az utóbbi lehetőséggel tudtunk élni, ezért az országos döntő napján az esélytelenek nyugalmával vártuk a verseny kezdetét jelző dudaszót.

A páros versenyeknek meg van az a nagy előnye, hogy a két horgász különböző módszerrel, eltérő csalikkal tud egymás mellet horgászni, így az aznapi nyerő taktika hamarabb megfejtésre kerülhet. Így tettünk mi is, és miközben a párom feederbottal próbálta meg rávenni a halakat egy rövid randevúra, addig én a match- és a spiccbotot váltogattam. Gyönyörű dévéreket fogtam, de sajnos csak nagyon ritkán. Egy óra alatt mindössze négy darabot. Ezzel szemben a felségem és a nagyobbik fiam felváltva, ha nem is folyamatosan, de jó ütembe húzták a kisebb, de összességében többet nyomó ezüstkárászokat. A verseny felére látszódott, hogy az aznapi nyerő módszer a feederezés lesz, ezért a verseny hátralévő felében mindkét bottal ezt a módszert részesítettük előnyben.

Ami ezután következett az olyat volt, mint egy álom. Folyamatosan jött a hal. Pontyot ugyan nem fogtunk, de az ezüstkárászok sorban kéredzkedtek be a haltartó szákjainkba. Végül 18 kilogramm felett mérlegeltünk. És ezeknek a halaknak csak körülbelül a felét fogtam én!
Az álom azonban itt még nem ért véget. Jött az eredményhirdetés. A szervezők hátulról sorolták a helyezetteket. Már csak az első három volt hátra, és a mi nevünket még nem mondták. Aztán már csak az első kettő, de még mindig nem hallottuk a nevünket! Aztán kimondták a második helyezett nevét, és azok sem mi voltunk…

Soha nem láttam még ilyen boldognak a fiamat. A párom szerint velem is madarat lehetett fogatni. Azt hiszem, hogy ha bármikor visszatekintek az életem elmúlt éveire, ez a pillanat mindig az elsők között lesz, ami majd eszembe jut. És ezt a sikert nem én értem el, hanem a család közös sikere volt.
Legyezné a hiúságomat, ha most azt mondhatnám, hogy a sikerünk titka a kiemelkedő horgásztudásunk volt. Jól hangozna, de tudom, hogy ez nem így van. A horgászat sikere vagy sikertelensége egy többváltozós függvény. Mi csak jókor voltunk jó helyen.
Az első helyért nagyvonalú díjazásban részesültünk. Többféle horgászeszközt, gumicsónakot és egy ausztriai wellness hétvégét is nyertünk. Köszönjük a támogatóknak, nagyon örültünk neki.


Az egyik nyereményünk: wellness hétvége a Weissensee partján


Azonban számomra nem ez volt az igazi értéke a győzelemnek. Hanem az, hogy mindezt családként értük el. Az, hogy családként tudtunk odaállni, és egy cél érdekében mindannyian igyekeztünk a legtöbbet kihozni magunkból. És erre az élményre évek múlva is jó szívvel fogunk visszaemlékezni, a sikerből évekkel később is fogunk tudni erőt meríteni.

Akasztói pontycsodák
Megjelent: 2025. június 26. | Forrás: Halmos Mihály | Írások

Még április utolsó hetében kapott kis csapatunk lehetőséget arra, hogy az Alföld szívében, az akasztói pontyparadicsomban horgásszon. A gyönyörű környezetnek, a színükben, méretükben és habitusukban is különleges, saját nevelésű szíki óriáspontyoknak ugyan ki tudott volna ellenállni? A nappali órák nyarat idéző hősokkja, és a napok óta változatlanul magas légnyomás nem sok jóval kecsegtetett, de még szép, hogy megpróbáltuk. A klasszikus, sokat...

Nyári etetési praktikák tigrismogyoróval
Megjelent: 2025. június 19. | Forrás: Halmos Mihály | Írások

A lassú felmelegedés és a megállíthatatlanak tűnő, folyamatos apadás jellemezte nyár legelejére a pontyairól és amurjairól híres Nádor csatornát. A tiszta, sekély vízben az átütő fény miatt a halak, pláne a nagytestű egyedek rendkívül óvatosan táplálkoztak, kerültek minden gyanúsat, nagyon nehéz volt túljárni az eszükön a könnyűnek és egyszerűnek amúgy sem nevezhető pályán.   A csatorna vizszintjének apadását tökéletesen nyomon...

Zsebpeca balinra
Megjelent: 2025. június 12. | Forrás: Kiss Gábor | Írások

Megvallom őszintén, pergetni és különösen balinozni én akkor szeretek, amikor éhes halra horgászhatok és a balinok harsány rablásaikkal messziről árulkodnak arról, hogy hol is találom őket. Node ehhez az is kell, hogy erre felkészülten járjam a vizek partját, vagyis MINDIG legyen nálam egy alkalmas felszerelés. Volt egy olyan szakasza az életemnek, amikor sokat utaztam és az útvonal érintette a Tiszát, a Hármas, majd a Sebes Köröst, Berettyót, így...

Tavaszi pontyok magmixekkel
Megjelent: 2025. május 29. | Forrás: Halmos Mihály | Írások

A különféle főtt magvakkal történő etetés nemcsak kisebb-nagyobb tavainkon, de a sekély, gyorsan melegedő, lassú folyású csatornákon is rendkívül eredményes. Kezdetben a pontyok, majd a tavasz második felétől az amurok is előszeretettel látogatják a főtt kukoricával, búzával, kenderrel, és természetesen az elmaradhatatlan tigrismogyoróval etetett helyeinket.  A sekély, gyorsan melegedő Nádor csatornán nem tudnám elképzelni a tavaszi-nyári...

Dévérek a Szücsi-völgy tóból
Megjelent: 2025. május 22. | Forrás: Pető Gábor | Írások

Idén beneveztem a Szücsi-völgy tóra, egy kétfordulós horgászversenyre. Biztosan sokan láttátok már azt a videót, amelyben Szabó Bence rengeteg óriás dévérkeszeget fogott ezen a vízen. Emiatt a verseny fő célja az volt, hogy megfogjam életem dévérkeszegét, a jó eredmény elérése csak másodlagos  volt.   Az első fordulóra, március 16. napján került sor. Mivel a víz teljesen ismeretlen volt számomra – annyit tudtam róla, hogy nagyon nagy...

Pontyóriások keringője - Katlov Lake IV.
Megjelent: 2025. május 15. | Forrás: Halmos Mihály | Írások

Az első katlovi délutánunk és éjszakánk tapasztalatai és történései alapján kijelenthettük, hogy a mostani túránkat nem az éjszakai kapások fogják uralni. A pontyok aktivitása a nappali órákra esett, végig ez is volt a jellemző - s itt jegyezném meg gyorsan - hogy a tavalyi túránk során viszont csak és kivételesen az éjszakai órák voltak eredményesek, nappal lehetetlen volt kapást kicsikarni.  Ritka pillanatok egyike, amikor elállt az eső,...