Megjelent: 2016. szeptember 07. | Forrás: EnergoTeam | Események/Kiállítások

Az idei év elején, amikor a MOHOSZ közzétette a 2016-os versenynaptárat, a sok, már-már megszokottnak nevezhető verseny mellett két újdonságnak számító megmérettetés kelthette fel az ország feeder horgászainak figyelmét. Az egyik a Method Feeder OB, a másik pedig az I. Feeder Klubcsapat Országos Bajnokság. Előbbivel egy korábbi írásomban már foglalkoztam, így a mostani bekezdésekben arról fogok írni, hogy az Energofish Feeder Team hogyan készült fel, illetve milyen eredményt ért el az első ízben megrendezett Klub Feeder OB-n. Sajnos az „igazi tutit" nem ebből a cikkből fogjátok megtudni (mi sem tudtuk meg), ugyanakkor néhány hasznos információt bizonyára sokan találtok majd arról, hogy hogyan is zajlik egy igazán komoly feeder verseny, hogyan lehet a lehető legjobban felkészülni egy olyan vízre, ahol korábban a csapat egyik tagja sem horgászott még, végül pedig, hogy mit lehet elérni mindössze két edzésnappal a hátunk mögött egy bitang erős mezőnyben.

Kezdjük akkor az elejétől. Az Energofish Feeder Team idén januárban alakult, kimondottan a klub feeder ob-n való indulás miatt. A csapat tagjai Kovács Béla, Lázár József, Treznyák Tibor és én, Szabó Bence, valamint csapatkapitányként, edzőként és tartalékként Lukácsi Béla. Egyikünk sem vett részt korábban még a nemzetközi feeder versenyszabályzat szerint lebonyolított versenyeken, mindnyájan az amatőr, elsősorban pontyos feeder versenyekről ismertük egymást, így teljesen zöldfülűként vágtunk neki a „profi" versenyeknek, pontszerzőknek és országos bajnokságoknak. Tulajdonképpen az egész évet tanuló évként fogtuk és fogjuk fel, hiszen kellő tapasztalatra csak hosszú évek kitartó versenyzésével tehetünk szert, ezzel mindannyian tisztában vagyunk.

De nem is szaporítom a szót tovább, lássuk hát, hogy miként zajlott az első klub feeder ob a mi szemszögünkből nézve. A versenynek a Szeged közelében található Maty-ér, azaz az ország egyik legnépszerűbb evezős és horgászversenypályája adott otthont. Számtalan nagyon színvonalas versenyt rendeztek már korábban ezen a pályán, így ha nem is egyszerűen, de azért némi információra szert tudtunk tenni a halállománnyal és az általában jól működő horgászati stílusokkal kapcsolatban. Segítségünkre elsősorban az interneten fellelhető versenybeszámolók és a pályát nálunk jobban ismerő horgászbarátaink voltak.

Nézzük akkor, hogy mit tudtunk meg:

• - viszonylag egyenletes a pálya, nem igazán vannak kiemelkedő eredményekkel kecsegtető horgászhelyek (sajnos utóbb kiderült, hogy kiemelkedően rossz helyek és szakaszok vannak…)
• - elsősorban a ponty és a kárász a domináns halfaj, ezekre kell célzottan horgászni a jó eredmény eléréséhez
• - zavaró tényező a törpeharcsa, ami sajnos nagy számban előfordul a vízben
• - három távolságot érdemes vallatni, a parthoz egészen közeli, szinte láb alatti zónát, a rakós botos horgászok által meghorgászott, 10-13 méteres távot, végül pedig az első bójasor előtti régiót, ami durván 30 méterre van a partvonaltól
• - az etetés alapját mindenképpen kukorica bázisú, durva őrlésű etetőanyag képezze, illetve rengeteg csemegekukorica

Korábban csak a kajak-kenu versenyek közvetítése során láttuk ezt a csodás létesítményt, ami, mint kiderült, egy fantasztikus versenypálya is egyben!

Dióhéjban ennyi információ állt rendelkezésünkre csütörtökön reggel, amikor hárman elindultunk, hogy kihasználva a számunkra rendelkezésre álló kettő edzésnapot, minél több és hasznosabb információt gyűjtsünk a versenyre. Természetesen az edzésnapoknak is szigorúan meghatározott menet van, minden csapatot „boxokba" sorsolnak a szervezők, ami tulajdonképpen négy egymás melletti helyet jelent. Nekünk csütörtökre és péntekre is a pálya abszolút közepén található, két szomszédos box jutott, ami azért nem volt szerencsés, mert egyrészt az a nyolc hely, ahol lehetőségünk volt horgászni egy szektorba esett a versenynapokon, másrészt pedig csak a pályának egy nagyon korlátozott részét tudtuk valamelyest megismerni. Mindenesetre nagy lelkesedéssel kezdtük a pecát, hiszen bíztunk a víz halbőségében, illetve abban, hogy két nap alatt sikerül egy tisztességes eredmény eléréséhez szükséges taktikát felállítanunk a versenyre.

Sajnos csütörtökön csak a két Béla és én tudtunk leutazni Szegedre, így mindössze hárman kísérleteztünk az etetőanyagokkal, csalikkal és távolságokkal. Úgy beszéltük meg, hogy mindhárman más-más keverékekkel és távolságban kezdjük a horgászatot, hiszen így talán fokozatosan ki tudunk zárni bizonyos hely-kaja kombinációkat. Hamar egyértelművé vált, hogy bár lehet halat fogni 13 és 30 méterről is, az igazán eredményes módszer egyértelműen a partszéli horgászat. Ahogyan a képeken és az élő Facebook bejelentkezésben is láthattátok, tulajdonképpen nincs is szükség dobásra ennél a módszernél, hanem csak be kell lógatni a végszereléket 5-6 méter távolságba. Viszont vigyázni kell arra, hogy mindezt a szabályoknak megfelelően tegyük. A versenyszabályzat azt mondja, hogy bár nem feltétlenül fej fölül, de mindenképpen dobni kell, azaz át kell váltani az orsón a felkapó kart és valamennyi damilt hagyni kell leperegni lendítés közben a dobról. Természetesen erre a távolságra is kizárólag feeder kosárral lehet bejuttatni a csalogatóanyagokat, ami kevés etetőanyag és rengeteg csemegekukorica volt.

A Benzár Mix feeder etetőanyag családjából a pontyos keverék remekül működött a négynapos horgászat során.

A keverék, amit végül a versenynapokon használtunk két etetőanyagból állt, melyek közül az egyik a Benzár Feeder Serie Pontyos, a másik pedig egy nagyon durvára őrölt pontyos-kárászos kaja volt. Ezt azonban nem vízzel, hanem egy abszolút újdonsággal kevertük be, ami nem más, mint a Benzár Pasta. A Pasta egy kukorica bázisú, ugyanakkor más magvakat is tartalmazó keverék pépesített változata, ami kiválóan alkalmas bármilyen pontyos etetőanyag megnedvesítésére és felturbózására. A Pasta a pépesítésnek köszönhetően, kis túlzással, folyékony halmazállapotú, ugyanakkor tartalmaz nagyobb kukoricadarabokat és más magvakat, például repcét is.

Egy igazán egyedülálló adalék, ami sokak kedvencévé válhat a jövőben. Nekünk nagyban hozzájárult ahhoz, hogy teljesen egyedivé tegyük keverékünket, ezzel némi előnyre tegyünk szert versenytársainkhoz képest.

Összekeverve az alkotóelemeket egymással, némi angolmorzsával és nem kevés kukoricával, egy ilyen tartalmas keveréket kaptunk, aminek a pontyok nem tudtak ellenállni.

A kaja tehát megvan. De a neheze csak most következett, hiszen ezt a keveréket, még egyszer mondom, rengeteg csemegekukoricával megspékelve be is kellett juttatni közvetlenül a part elé feeder bottal. Elsőre ez nem hangzik megvalósíthatatlannak, mi is így gondoltuk, de nem kevés bénázás, parton kiszóródott etetőanyag és spiccre rácsavargózott zsinór kigubancolása kellett ahhoz, hogy ráérezzünk a technikára és viszonylag pontosan tudjuk elvégezni az etetést és megkezdeni a horgászatot. De erre valók az edzésnapok ugyebár.

Etetőanyag csak alulra került, a kosár többi részét kizárólag csemegekukoricával (és én némi kendermaggal) töltöttük meg.

Majd ezt juttattuk be erre az optimális, 5-6 méteres távolságra

Láthatja mindenki, hogy igen nagy kosarakkal végeztük az etetést, hiszen tényleg sok hal van a vízben, ezért komoly mennyiséget kellett bejuttatni már alapozás gyanánt is (10-15 kosár), sőt, a későbbiekben a horgászatot is ugyanezekkel a kosarakkal folytattuk, legalábbis a partközeli etetésen. Ha ez nem lenne elég, megfigyelhető volt, hogy miután fogtunk 1-2-3 db pontyot, ráetetés nélkül rögvest továbbállt a banda, ezért arra is komoly figyelmet kellett fordítani, hogy legalább két halanként 1-2 kosárral pótoljuk az etetésünket.

Az alapozó etetés elvégzését követően, ahogyan haladtunk előre a napokkal és közeledett a verseny, egyre gyorsabban megérkeztek az első kapások. De milyen kapások?! Eszméletlen erővel csavarták el a pontyok a spiccet, vagyis inkább az egész botot, nagyon észnél kellett lenni, hogy a vékony (nálunk végig 16-os Champion) monofil előke ne szakadjon el már a kapás során.

Jellemző kép, hogy a kapást követően jó néhány másodpercig csak kapaszkodtunk a botba, és minden erőnkkel arra koncentráltunk, hogy valahogyan megállásra bírjuk ellenfelünket

Itt meg is állnék egy pillanatra. Ahhoz, hogy ezeket a kapásokat halra tudjuk váltani, egyrészt nagyon figyelni kellett az orsó fékjének beállításra, másrészt pedig igazán rugalmas botokat kellett csatasorba állítani, egy szóval, nem lehetett hiba a felszerelésben, tökéletes összhangban kellett állnia minden elemnek. Remek választás volt ezekhez a kritériumokhoz a Ryobi Slam Feeder orsó, melyet hatalmas megelégedéssel használtunk a 4 nap folyamán. Erről az orsóról tényleg csak szuperlatívuszokban lehet beszélni, félelmetesen precíz első fékkel van ellátva, illetve nagyon-nagyon könnyű szerkezetű. Mondhatni, egy tökéletes verseny-feeder orsó, amit bárki, aki kipróbál, maximális megelégedéssel fog használni hosszú éveken keresztül, ebben biztos vagyok!

Ő volna az, igazi japán minőség!

Tulajdonképpen már az első edzésnapon is sikerült szép számban szákba terelnünk pontyokat és kárászokat is, úgyhogy bizakodva vártuk a többiek megérkezését és a második, már mindenki számára kötelező tréninget. Fontos megjegyeznem, hogy az igazán komoly megmérettetéseket megelőző napon kötelező edzésnap van, aminek az a célja, hogy a kétfordulós versenyre közel egyenletesen fel legyet etetve a pálya, ezzel is elősegítve az azonos feltételeket minden versenyző részére. Így aki a későbbiekben tervez indulni pontszerzőkön vagy az országos bajnokságok valamelyikén, az mindenképpen számoljon az előírt tréningekkel.

Kicsivel több, mint 10 kg halat sikerült fognom csütörtökön

Nagyon biztatóan alakult a pénteki nap is, hiszen mindnyájan szép számmal szákoltuk a bajszosokat, végül 10 és 18 kg között állt meg a mérleg nyelve mindenkinél. Szerencsére sikerült kialakítanunk a taktikát is, illetve összeállt a már korábban bemutatott etetőanyag keverékünk. Az alapelképzelés az volt, hogy mindannyian a partközeli pecát fogjuk erőltetni, de a biztonság kedvéért megetetjük a bójasort is. Letisztult gyakorlatilag minden a végszerelékkel kapcsolatban is, ami a már sokak által bemutatott versenyszerelék volt 15-ös monofil előkére kötött 12-es vékony húsú, viszont kellően erős horoggal. Sikerült találnunk két aromát is, amik hatalmas pluszt jelentett az edzésnapokon. Ezek a Benzar Big Fish és Baza Carp Spray-k voltak. Észrevettük, hogy amikor ezekkel az aromákkal lefújtuk a csalit, ami egyébként minden esetben csemegekukorica volt, sokkal hamarabb volt kapás, sőt, sokszor csak az aromázott kukoricával lehetett kapást elérni.

Józsi annyi halat fogott pénteken, hogy a fényképezésre is csak két hal szákból vödörbe helyezése között tudott időt szakítani (durván 17 kg volt egyébként)

Elérkeztünk tehát a versenyhez. Szombat reggel majd 100 horgász várta izgatottan, hogy melyik helyen szállhat harcba a hőn áhított csapat bajnoki cím megszerzése reményében. Néhány sort azért írok a sorsolás menetéről is, hiszen ez sem a jól megszokott „mindenki kihúzza, hogy hol ül és kész" metódus szerint zajlott, hanem egy fokkal bonyolultabban. A szervezők sorsolási rácsot készítettek, ami annyit tesz, hogy minden csapat kapott mindkét napra 4 számot 1 és 23 között (4 szektor volt, mind a 23 csapatból horgászott minden szektorban 1-1 ember). Ezekhez a számokhoz a csapatvezetők először egy betűt húztak (A,B,C vagy D), ami meghatározta, hogy az adott számú hely melyik szektorban lesz a miénk. Végül pedig a már meglévő szektor-hely kombinációkhoz húztak szintén a csapatvezetők egy-egy nevet, hogy a csapat melyik tagja melyik szektorban fog horgászni. Így előfordulhatott, hogy ugyanaz a csapattag mindkét nap például az A szektorban horgászott. Megvolt tehát mindenkinek a horgászhelye,amiről ekkor még nem sokat tudtunk, ugyanis mindnyájan elkerültük azt a 8 helyet, ahol korábban tréningeztünk, így mindenképpen bizakodva láttunk hozzá a pecához. Sajnos a nap végére kiderült, hogy nem volt szerencsénk a sorsolással, hiszen többen is a csapatból az adott szektor haltalanabb részére kerültek. De a horgászat egy ilyen sport, ezért is szeretjük annyira . A mérlegelést követően gyakorlatilag negyed óra alatt közzétették a szervezők a részeredményeket, ami számunkra azt mutatta, hogy az első forduló után a 13. helyen állunk. Örültünk is meg nem is, hiszen a célunk a top 10-be kerülés volt a verseny előtt, ez ugye nem volt meg ekkor, viszont egy picit erősebb második nappal simán elérhető volt a cél. Pontjaink egyébként a következőképpen alakultak: 5-13-15-20, azaz összesen 53 pont. Következzen néhány pillanatkép az első versenynapról:

Az első forduló nekem sikerült a legjobban, 19 kiló feletti fogással 5. lettem a szektoromban. A nap hala számomra ez a bő 3 kg-os nyurga volt.

Így álltunk tehát az első versenynapot követően. Mindenki úgy gondolta közülünk, hogy semmi sincs veszve, simán benne van a pakliban egy igazán szép eredmény a végére. Ennek szellemében foglaltuk el a második napi helyeinket is, amelyek sajnos igen felemásra sikeredtek, legalábbis az első nap tapasztalataiból kiindulva. Sebaj, volt taktikánk, konkrét elképzelésünk arról, hogy mit és hogyan csináljunk, így már „csak" a halakon múlott minden. Tulajdonképpen sok mindent nem változtattunk az első naphoz képest, továbbra is a partközeli pecát preferáltuk, hiszen nagyon kevés kivételtől eltekintve, igazán jelentős mennyiséget csak innen lehetett fogni. Általánosságban elmondható, hogy az összfogás hasonlóan alakult vasárnap is, mint szombaton, sőt, nekünk sikerült is javítanunk az első napi eredményünkön, hiszen vasárnap 51 pontot gyűjtöttünk (8+10+14+19). Túlzás lenne állítani, hogy elégedetten álltunk fel a ládáról, de mindenképpen jó eredménynek könyveltük el, hogy csapat szinten javítottunk a záró felvonásra. Aztán hogy ez mire lett elég, akkor még nem tudtuk. Hamarosan azonban mindenre fény derült, hiszen az eredményhirdetésen minden csapat neve elhangzott helyezési számuk kíséretében. Végül a 15. helyet sikerült megszereznünk a 23 csapatból. Megmondom őszintén én kicsivel jobbra számítottam, hiszen kevesebb pontot gyűjtöttünk vasárnap, mint szombaton, mégis rontottunk helyezésünkön. Ennek ellenére abban egyeztünk meg, hogy csalódottságra nem lehet okunk, hiszen először horgásztunk mindannyian ezen a vízen, ehhez képest pedig tisztességesen helytálltunk.

Ilyen versenytársak mellett minden kapásnak örülni kell!

A második nap Józsinak sikerült a legjobban…

…hiszen szektorában a 8. helyet sikerült megcsípnie.

Béla második napi terítéke

Tibi is szépen fogott vasárnap!

Összességében remek négy napot töltöttünk el Szegeden, rengeteg hasznos tapasztalattal és élménnyel gazdagodtunk, jövőre egészen biztosan újra nekifutunk ennek a versenynek is. Remélem, hogy a jövőben egyre többen kipróbálják a finomszerelékes versenyzést is, esetleg a csapat ob-n is elindulnak majd, hiszen olyan tapasztalatokra lehet ezeken a versenyeken szert tenni, amelyek gyakorlatilag megfizethetetlenek, rengeteget segítenek abban, hogy jobb, eredményesebb horgásszá váljunk!

Zárásként mit is mondhatnék? Először is szeretnék gratulálni a dobogós csapatoknak, név szerint a győztes Perfect Fishing Team-nek, a második Maros Mix-Walterland Team-nek és a bronzérmes Molnár-sziget HE Carp Zoom csapatnak! Le a kalappal előttük, hiszen a mezőnynek tagja volt az ország feeder horgászainak színe-java, ilyen erős mezőnyben hatalmas dolog az első háromban végezni. Másodszor pedig szeretném a csapat nevében is megköszönni a támogatást az Energofish Kft-nek, hiszen nélküle még a nevezésig sem jutottunk volna el.

Jövőre is megpróbáljuk!

Forrás: Szabó Bence

Fotók: Lukácsi Béla és Szabó Bence