Megjelent: 2019. május 21. | Forrás: Szabó Bence | Események/Kiállítások

200 nevező, az ország legjobb methodosai, egy kiszámíthatatlan, megosztó horgászvíz és rengeteg munka, amely szerencsére nem volt hiábavaló. Ezek az első gondolatok, amelyek eszembe jutnak, ha az idei, a sorrendben már IV. Method Feeder Országos Bajnokság eddig lezajlott szakaszára gondolok. Igen, a java még csak ezután jön, hiszen a csapatból hárman is bejutottunk a június végén rendezendő döntőbe, ahol a legjobb ötven versenyző méri majd össze tudását! Mivel nem túlzás azt állítani, hogy ez a legnépszerűbb szakág jelenleg Magyarországon, számunkra is kiemelt jelentőséggel bírt a selejtezőkre való felkészülés, melynek rejtelmeibe egy korábbi cikkemben már beavattam az érdeklődőket. Ez az írás azonban már nem a felkészüléssel, hanem a selejtezőkkel és az azokon elért eredményekkel, lecsapódott tapasztalatokkal foglalkozik.

Kétségtelen, hogy a method technika népszerűsége töretlen ütemben növekszik, melynek üdvözítendő velejárója, hogy a versenyzők köre is egyre csak bővül. Jól szemlélteti mindezt az a tény, hogy az idei method országos bajnokságra 200-an adták le érvényes nevezésüket. Joggal merülhet fel a kérdés: hogyan lehet egy időben ennyi horgászt megversenyeztetni? A válasz egyszerű: sehogy. Megoldásként az országos szövetség kiírt négy, egyenként 50 fős selejtezőt, melyekből sorrendben 13, 12, 12 és 13 nevező kvalifikál(t) a szintén 50 fős döntőbe. Mit mondjak, ismerve a magyar methodos mezőnyt, sejtettem, hogy már a fináléba bejutni is piszok nehéz lesz, hiszen az előzetes számítások alapján ehhez maximum 6-7 pontot lehetett gyűjteni a selejtező két fordulójában. Persze nemcsak én, hanem valószínűleg minden nevező tudta ezt, nem csoda hát, hogy sokan a tavasz beköszöntével azonnal megkezdték az elődöntőre való felkészülést. Így tettem természetesen én is, melyről ebben az írásban már megemlékeztem: ITT ELOLVASHATOD!.

Február végétől már a helyszínen próbáltam megfejteni, hogy mi lehet a palotavárosi siker titka. Persze, csak a legritkább esetben mentem egyedül, Dani szinte mindig velem tartott.

Már az első pecák során is sejteni lehetett, hogy a tó halállománya nyomokban sem hasonlít az egy évvel ezelőttire.

Zoli is rápróbált március elején a vízre, hiszen minden tapasztalat számít!

A „steril" tesztpecák után hamar eljöttek az első felkészülési versenyek, melyeken igen jól szerepeltünk. Ez mindenképpen örömteli volt számunkra, hiszen fontos volt, hogy konkrét elképzeléseink legyenek az etetőanyagról, csaliról és lehetőség szerint a tó minden részét ismerjük meg annyira, hogy sehol ne érhessen minket nagy meglepetés. Úgy vélem, hogy ez sikerült is, így bizakodva vártuk az első elődöntőt, melyen Dani, Jani és én indultunk a csapatból.

A márciusi horgászatok nyerő csalijai ezek voltak.

Benzar Mix Method Smoke | Benzar Mix Coated Wafters | Benzar Mix Method Egg

A csoki-narancsos ízvilág mindent vitt és ez azóta sem változott sokat.

Benzar Mix Method Egg

Minden felkészülési versenyről serleggel, serlegekkel távoztunk, így joggal bizakodhattunk!

Természetesen az utolsó apróságoknak már közvetlenül a versenyt megelőző napokban kellett a helyükre kerülniük, így a szombati első fordulót megelőzően már csütörtökön tréningeztünk. Sokan csak legyintenek egyébként az edzésnapokra, nekem azonban meggyőződésem, hogy alapvető fontossággal bírnak a sikeres szereplést illetően! Bár megvolt a tutinak vélt, a selejtezőt megelőző hetekben komoly közérdeklődésre is számot tartó etetőanyag keverékünk, a hirtelen jött és nagyon drasztikus lehűlésnek köszönhetően olyan szinten megváltoztak a körülmények, hogy a kaja csütörtökön, de főleg pénteken teljesen csődöt mondott. Az edzésnapok fontosságát bizonyítja, hogy ez valószínűleg csak az első versenynapon derült volna ki végérvényesen, ha csütörtökön még nem vallatjuk a vizet. Mondanom sem kell, egy fordulónyi baki pedig már bőven elegendő lett volna a kieséshez.

A keverék, amely egész tavasszal remekelt, a selejtező hétvégéjének időjárása azonban új helyzetet teremtett.

Mivel azonban egy brutálisan fogós kajáról van szó, hamarosan részletesen is bemutatom, hogyan kell megfelelően elkészíteni, hiszen sok kupát hozott a konyhánkra a tavasz folyamán!

Bizony, előkerült a thermo kabát a csütörtöki edzésnapon, sőt, pénteken, szombaton és vasárnap is.

Mivel az „A" terv nem működött, valami újhoz kellett nyúlnunk, olyanhoz, amivel ezen a vízen még egyáltalán nem próbálkoztunk, elvégre 180 fokos fordulatot vett minden a viharos szélnek és a betörő hidegnek köszönhetően. Éreztük, hogy az eddig használt, minimális hallisztet tartalmazó kaja helyett a klasszikus, methodos vonal lehet az eredményes, így alaposan feltúrtuk az autót és megnéztük, hogy miből gazdálkodhatunk. Sok alternatívánk nem volt, de az a néhány zacskó Green Betaine kaja és némi halibut pellet végül aranyat, jobban mondva bronzot ért!

Az új irány, amely megmentette a hétvégénket.

Benzar Mix Method Pellett

Ezt a megoldást is részleteibe menően be fogom mutatni hamarosan, hiszen nem szokványos, ugyanakkor rendkívül praktikus és eredményes!

Nemcsak szemre tetszetős, hanem fogós is! Az ily módon bevetett végszerelék nem maradt sokáig érintetlen a selejtezők során.

Öröm az ürömben, hogy, bár az újonnan előkerült etetőanyag és pellet remekül működött, csak nekem jött ki úgy a lépés, hogy bejussak a döntőbe. Dani és Jani sajnos nem került be az első 13 közé, így számukra véget ért az országos bajnokság. Az én pecámról néhány szóban annyi, hogy két teljesen különböző napot tudhattam magam mögött két közepes helyen, hiszen az első fordulóban, az erdő felőli „sűrűben" ülve, végig egy helyet horgászva és etetve fogtam a 29 kilogrammnyi halam, míg vasárnap a lakópark felőli egyenes szakaszon egy ízig-vérig kereső method pecával zsákmányoltam 34 kilót. Előbbi egy szektor kettesre, utóbbi egy szektor hármasra volt elég. A megszerzett 5 pontommal az 50 fős mezőny harmadik helyén jutottam be a döntőbe!

Vasárnapi terítékem egy része, mellyel harmadik lettem a szektoromban.

Carp Expert Comfort pontybölcső

Összesítésben felfértem a dobogóra, ami hatalmas öröm számomra!

Az első selejtezőn tehát túl voltunk, az eredmény felemásra sikerült, de egyértelmű volt, hogy az újonnan képbe került csalogatóanyagok jól működnek. Frankó Zoli is már az újragondolt taktikával készült a második selejtezőre, melynek időjárása kísértetiesen hasonlított az első elődöntő során tapasztalthoz. Viharos szél és kimondottan hűvös idő fogadta a versenyzőket ismét, amely sokak számára nem várt meglepetést okozott. Szerencsére Zoli esetében ez nem így volt, hiszen ő élt a jónak mondható sorsolása adta lehetőséggel és két egyessel, fantasztikus horgászattal megnyerte a második selejtezőt! A megszerzett minimális, két pontja hatalmas előny számára a döntőben, oda ugyanis minden kvalifikált horgász magával viszi az elődöntőn szerzett pontot, a fogott súlyt azonban nem.

Április utolsó hétvégéjén, a második selejtezőn Zolin volt a sor.

A rá jellemző precíz, nyugodt horgászat két egyest eredményezett.

Szombaton 31 kilóval nyerte a szektorát nagyon szoros küzdelemben.

A vasárnapi nap viszont nem volt kérdés, hiszen a pálya legtöbb halát fogva, 41 kilogrammal zsebelte be az egyest!

Szép volt Zoli!

Bár összesen négy elődöntőt rendez(ett) a szövetség, számunkra a múlt heti, harmadik volt az utolsó, ami érdemi relevanciával bírt. Ezen a csapatból Sisa Józsi indult, aki köztudott, hogy az ország egyik legjobb feederes pontyhorgásza. Állt már method országos bajnokság dobogóján és tavaly is az első tízben végzett, így tőle is joggal remélhettük a döntőbe jutást. Bár nem volt szerencséje a szombati fordulóban, vasárnapra minden szépen összeállt és 4+2, azaz 6 pontot szerezve Józsi is bejutott a döntőbe, saját selejtezőjének a hetedik helyén végezve.

Józsi csak idén csatlakozott hozzánk, de régről mindannyian jól ismerjük.

A vasárnapi kettes a szombati négyes mellett végül magabiztos döntőbe jutást eredményezett!

Bár a használt csalogatóanyagaink szinte teljesen megegyeztek, mégis Zoli, Józsi és én is más-más helyzetek megoldásával értünk el jó eredményt. Előfordult, hogy a kereső vagy ahogyan mi hívjuk, „kukázós" peca vezetett sikerre, hiszen Zoli az első napon például négy távról fogta össze a 31 kiló halat. Máskor a szisztematikus etetés és a kitartó, pontos horgászat hozta meg az áttörést, mint nekem az első vagy Józsinak a második napon. Emellett az is előfordult, hogy az első másfél óra után még üres volt a haltartó, lásd nekem a második napon, aztán mégis sikerült rájönni a halfogás titkára. E helyzetek megoldásában pedig az játszott döntő szerepet, hogy minden energiánkat beletettük a felkészülésbe és csapatként, egymással minden apróságot megosztva dolgoztunk a másik sikeréért is.

Itt tartunk tehát jelenleg. Hárman is bent vagyunk a döntőben, ami úgy gondolom, hogy nagy dolog egy ilyen erős, világbajnok horgászokkal tarkított mezőnyben. A tó egyáltalán nem azt az arcát mutatta és mutatja, amit 2018-ban, egészen más a halállomány, így a nulláról kezdődött az idei küzdelem, a tavaly ugyanitt megszerzett tapasztalatok nem sokat értek. A befektetett munkának köszönhetően azonban találtunk megoldást a megváltozott körülményekre, bár vélhetően a döntő ismét új szituáció elé állítja majd a mezőnyt, így minket is. Mindenestre, állunk elébe!

Szabó Bence