A 2019-es IX. Feeder Országos Bajnokság elődöntőjéről egy korábbi írásomban már beszámoltam, melyet itt bárki megtekinthet: http://bit.ly/2KwCWZs. Nem sokkal a desedai kalandjaink után pedig már el is érkezett a 40 fős finálé, melynek idén a Látóképi Víztározó adott otthont. Hatalmas víz, csodálatos versenypálya, változatos, színes halfauna és szeszélyes, időnként viharos időjárás jellemezte az itt eltöltött hetünket, amely során sajnos nem sikerült rátalálnunk a sikeres halfogás titkára, hiszen nem tudtunk kiegyensúlyozott, jó teljesítményt nyújtani. Persze, pont az ilyen, kevésbé jól sikerült versenyekből lehet a legtöbbet tanulni, így mi is mélyen elraktároztuk az egyheti peca minden tanulságát!

A csapatból öten vívtuk ki a Desedán, hogy megküzdhessünk a ranglistapontokért a döntőben. Miki, Gyula, Józsi, Dani és én, természetesen Bélával kiegészülve, már a versenyt megelőző vasárnap nekivágtunk az ismét sokkilométeres útnak, hogy a lehető legjobban megismerjük a rendelkezésünkre álló négy edzésnap során a Látóképi Víztározót. Mi tagadás, magával ragadó látványt nyújtott ez a fantasztikus víz, amely kristálytiszta, halban gazdag és, ami a legfontosabb, egyenletes helyszínének bizonyult a versenynek.

Igyekeztünk nem otthon hagyni semmit!

Remek pálya a látóképi!

Keszegfélékből egészen kiváló a tározó állománya.

A tréningnapok során azzal szembesültünk, hogy a keszegfélék mellett bizony számolni kell a nagy számban előforduló, kicsi, 30-70 dekás pontyok jelenlétével és aktivitásával is. Meg is kavarták a fejünket rendesen, hiszen, bár csábító volt rájuk horgászni, sokkal biztosabbnak bizonyult a keszeghorgászat. A kérdés már csak az volt, hogy mégis melyik keszegfajt célozzuk meg, ugyanis a dévérek mellett hihetetlenül szép karikakeszeg állománya is van a víznek. Mivel előbbi átlagsúlya 10-11 deka volt, míg utóbbié akár 13-14 dekára is kijöhetett, érdemesebb volt a karikákra fókuszálni.

Maximálisan koncentráltunk már a tréningnapok során is, mégsem éreztünk rá igazán a pecára.

A kispontyok alaposan megkavarták a mezőnyt!

Keszegezés közben, pláne, ha fonott főzsinóros felszerelés volt a kezünkben, nagyon észen kellett lenni egy beugró pontyocska esetén.

Nem voltak nagyok, de rendkívül agresszívan védekeztek a pontyifjoncok.

Négy nap. Nem sok, de nem is kevés. Ennyi idő állt rendelkezésünkre, hogy a lehető legjobban felkészüljünk. Folyamatosan kísérleteztünk a különféle etetőanyagokkal, az agresszív vagy éppen visszafogott élőanyag felhasználással, a pörgős vagy kiülős horgászattal, mégsem leltünk rá a megfejtésre. Talán nem is volt tuti, minden helyen és minden körülmények között jól működő taktika, hiszen időnként a dévérek, máskor a karikák és a pontyok voltak az aktívabbak. Azok tudtak igazán kiemelkedően szerepelni, akik jól olvasták a pályát, rendre jókor váltottak a pörgős, apróhalas peca és a nyugodtabb, nagyobb keszegfélék vagy pontyok megfogására irányuló horgászat között.

A tálcán rendre a csonti és a pinki volt a legnagyobb mennyiségben jelenlévő élőanyag. Elsősorban ezekkel gazdagítottuk a fekete színű etetőanyagunkat is.

Felszereléseinken semmi nem múlott!

Főként Benzár Competition Feederekkel horgásztunk, melyek kellően lágynak bizonyultak a finom keszeghorgászathoz, ugyanakkor nem okozott problémát számukra a beugró pontyok kifárasztása sem.

A 390-es méret a part alatti, úgynevezett „csüngető" horgászathoz kellett, míg a benti, 21-27 méteres távot a 360-as típusokkal horgásztuk meg.

A versenynapok eljövetelét követően sok lehetőség már nem maradt a kísérletezésre, mégis minden este alaposan átrágtuk, hogy mit lehetne másként csinálni. Folyamatosan változott a pálya, voltak helyek, mint például nekem pénteken az A1, ahol vétek lett volna a pontyozáson kívül másban gondolkodni, holott ezt nem gyakoroltuk egész héten, de összességében egyértelmű, hogy a célirányos, beugró bajszosokkal tarkított keszeghorgászat volt a célravezető taktika. Ez utóbbi műfajban azonban szektor 4-esnél jobb eredményt egyikünk sem tudott produkálni a verseny során, ami egyértelműen azt mutatja, hogy sok apróság nem volt a helyén a pecánkban.

Gyula keszegezett a legjobban közülünk, hiszen két alkalommal is 4-est horgászott.

Pénteken nekem összejött az 1-es! Bár a pálya abszolút szélső, favorit helyén ültem, négy világbajnok szektorellenfél társaságában erre az eredményre bizony büszke vagyok!

Végeredményben, a lehorgászott 4+4, azaz 8 forduló alapján a csapatból nekem sikerült egyedül beférnem az első 20 közé, ami mindannyiunk célkitűzése volt. Bár összességében ettől lényegesen jobb eredményt szerettünk volna elérni, mégsem lehetünk csalódottak, hiszen túlzás nélkül kijelenthető, hogy a magyar, világbajnokokkal teletűzdelt mezőny az egyik, ha nem a legerősebb a világon. Ilyen ellenfelek között helyt állni bizony nem kis kihívás!

A IX. Feeder Országos Bajnokság végeredménye.

A Feeder Ranglista eredménye.

A verseny végeztével kialakult a 3 év eredményeit figyelembe vevő ranglista is, melynek első 10 helyezettje alkotja a válogatott keretet. Ezen végül 3-an is befértünk az első 20-ba, ami mindenképpen biztató az előttünk álló évekre nézve.

Folytatás a klub ob-n!

Egy biztos, idén is nagyon sokat tanultunk, nem kérdés, hogy a kevésbé jó szereplés ellenére is jobb, tapasztaltabb horgászokká váltunk. A javításra pedig hamarosan lehetőségünk is adódik, hiszen két hét múlva itt a IV. Klubcsapatok Feeder Országos Bajnoksága! A felkészülést pedig már el is kezdtük!

Gratulálunk mindenkinek, aki sikeresen vette az elődöntő jelentette akadályt és helyt állt a fináléban is! Külön elismerés illeti Arató Somát, az új magyar bajnokot, illetve ifj. Sipos Gábort és Kocsis Lászlót, akik Soma mellett dobogóra állhattak!

Szabó Bence