Megjelent: 2019. június 20. | Forrás: Szabó Bence | Események/Kiállítások

A feeder országos bajnokság az év egyik legfontosabb eseménye számunkra és valószínűleg az összes többi csapat számára is. Azért bír ekkora jelentőséggel ez a verseny, mert innen lehet kvalifikálni magunkat a válogatott keretbe, amely 3 egymást követő év eredménye alapján alakul ki. A felkészülést már jóval a bajnokság hete előtt megkezdtük, hiszen, bár nem volt ismeretlen számunkra a helyszín, a festői Deseda, szerettünk volna friss információk birtokába jutni a vízterülettel kapcsolatban. Borzasztóan kemény hetünk volt, elvégre az év legmelegebb napjain zajlott a viadal, emellett a halak kapókedve is napról napra változott. De küzdöttünk, és talán meg is lett (vagy lesz) az eredménye!

A versenyhorgászat e szakága, azaz az országos bajnokságokon való részvétel sokak számára egy misztikus, kérdőjelekkel teli dolog. Néhány éve még magam is így voltam ezzel és nehezen tudtam elképzelni, hogy miért ugyanazok végeznek e rangos versenyek első helyein időről időre. A pontos választ még most sem tudom, azonban lényegesen közelebb kerültem az elmúlt években a megfejtéshez. Olyan sok mindenen, mégis annyira apró tényezőkön múlik a siker, hogy azt sokan talán nem is hinnék! A centiliteres pontossággal kimért vízmennyiség az etetőanyaghoz, a másodpercre meghatározott dobási ütem vagy a mindennapos, késő estig tartó szúnyogmászatás mind olyan összetevők, amelyek nélkül a siker elképzelhetetlen. A legfontosabb felszerelések nem a horgászszék, a napernyő és a hideg üdítő, hanem a szúnyognak kellő száraz újságpapír, a mászatáshoz szükséges tó víz és a mérhetetlen mennyiségű jégakku, melyekkel az élő csalikat hűtjük. A tréning- vagy a versenynap végeztével nem a pihenésé a főszerep, hanem a horogkötésé, az élő csalik kezeléséé, illetve a napi tapasztalatok részletes, pontos megtárgyalásáé. Azon túl, hogy nagy nyűg és felelősség ennyi mindenre odafigyelni, hatalmas közösségkovácsoló ereje is van ezeknek a feladatoknak. Némi, a verseny hetének mindennapjaiba történő betekintés után azonban jöjjön végre a peca!

A 2019-es, IX. Feeder Országos Bajnokságot a fantasztikus környezetben elterülő Desedán rendezte az országos szövetség.

A verseny hetét megelőző, gyakorló horgászatok során ismét meggyőződhettünk a víz halbőségéről!

Túránk a verseny hetét megelőzően pénteken hajnalban indult, hiszen részt vettük egy kétfordulós, remek felkészülési lehetőséget biztosító versenyen is az ob előtt. Ez viszonylag jól sikerült, bár a főszerep még egyértelműen a gyakorlásé volt és nem feltétlen az volt a cél, hogy itt érjünk el kimagasló eredményt. Summa summarum, Frankó Zolival karöltve azért ketten is befértünk az első 10 közé.

Túl sok kihasználatlan hely nem maradt az autóban.

Sokan kérdezik egyébként, hogy egy ilyen komoly versenyre hány bottal érdemes elindulni. Nos, ez abszolút egyén- és szituációfüggő, azonban a Desedán a 330-as, kimondottan lágy botoktól kezdve szükség van a 390-es, már nagyobb távolságok pontos meghorgászását is lehetővé tevő feederekre egyaránt, így fejenként 10-12 pálcával a zsákokban indultunk útnak. Ezek között volt 1-2 keményebb etetőbot, a többi pedig Benzár Competition és Energoteam Finessa Carp Feederek voltak.

A főszerep a Competiton Feedereké volt!

A botokon túl hangsúlyos szerepe volt a megfelelő feeder kosarak kiválasztásának. Legutóbbi írásomban (melyet itt mindenki megtekinthet: http://bit.ly/31DumNR) már bemutattam azokat a modelleket, amelyeket a leggyakrabban használok. Ezek közül a Desedán a drótkosaraké és a bullet kosaraké volt a főszerep, illetve szükség volt még teljesen zárt, műanyag kosarakra is a tengernyi seci miatt.

A pálya mély részén főként ezekkel a sűrű, drótkosarakkal horgásztunk.

A sekélyben azonban, a szükséges nagyobb dobástáv miatt, előkerültek a bullet, illetve a distance kosarak is.

A gyorsaság kulcsfontosságú volt! A méretes halak gyors merítését nagyban megkönnyítette a karbon merítőfej.

A hétfétől induló tréningek során igyekeztünk behorgászni az egész pályát, ami sikerült is, azonban rengeteget változott minden az egy évvel ezelőtti állapotához képest. A halmennyiség némileg csökkent, az összetétel jelentősen megváltozott, így finomítani kellett a tavalyról magunkkal hozott tapasztalatokon. Az etetőanyag és a föld összetétele, nedvessége és felhasználása kulcsfontosságú volt, azonban a pálya két, egyértelműen elhatárolható részén, lényeges különbségek voltak megfigyelhetők. A mély részen a tavaly is leggyakoribbnak számító, 15-20 dekás dévérek és a beugró, átlagosan 30 dekás kárászok alkották a fogások zömét, míg a sekélyvízi szektorokban 5-10 dekás dévérekre és lényegesen több kárászra kellett számítani. A halösszetétel természetesen megkívánta az élő csali felhasználás specifikálását is, így nem volt egyszerű dolgunk, amikor a stratégiát próbáltuk összerakni.

A sekélyvízi szektorokban 40-45 méterre volt célszerű horgászni, így itt a bullet kosaraké volt a terep.

Dani szerepelt közülünk a legjobban, hiszen 1+1+9+3=14 pontjával a 22. helyen zárt!

Miki kiegyensúlyozottan horgászott mind a 4 versenynapon. 5+3+5+3=16 ponttal a 35. helyen zárta az elődöntőt.

Hamar eljöttek a versenynapok és bizony nem feltétlenül éreztük úgy, hogy minden a kezünkben van a jó szerepléshez. Voltak sötét foltok a taktikában, azonban mindenki bízott magában és ez volt a legfontosabb. Már a csütörtök reggeli sorsolásnál kiderült, hogy ki melyik nap melyik szektorban fog horgászni, ami lényegesen megkönnyítette a versenynapokra való célirányos felkészülést. Míg mi, versenyzők a boxban ülve próbáltunk minden lényeges apróságra odafigyelve jó eredményt elérni, addig Lukácsi Béla, csapatunk vezetője a háttérből igyekezett segíteni nekünk.

A lendületes, 50-60 méteres dobásokhoz bizony már fel kellett állni a ládán!

1+2+10+4=17 megszerzett ponttal a 37. helyen jutottam be a döntőbe. Nagy kár azért a harmadik napért, csak úgy, mint Dani esetében!

Zolinak sajnos az első és az utolsó forduló nem sikerült, így végül kicsúszott az első 40-ből.

Ahogy haladtunk előre az időben, úgy változott a pálya halösszetétele. Egyre kevesebb lett a dévér, érezhetően elteltek a bejuttatott szúnyoglárvától, így napról napra hangsúlyosabb lett a kárászhorgászat. Ennek a kései felismerése eredményezte vélhetően azt, hogy Dani és én is katasztrofálisan zártuk a harmadik fordulót, hiszen mi a pályának olyan részén ültünk, ahol dévérből már nem lehetett érdemi mennyiséget fogni. Vasárnapra már ezeket a tapasztalatokat felhasználva ültünk be mindannyian horgászni, és ki jobban, ki kevésbé, de célirányos kárászozással abszolváltuk a napot.

A mély részén a pályának, ahol a meghorgászott távolság nem haladta meg a 30 métert, elsősorban a Finessa Carp Feederekkel horgásztunk, hiszen ezek a Competition botoknál némileg lágyabbak, megkönnyítve ezzel például a kisebb keszegek gyors kitekerését.

Lázár Józsi az első három fordulóban remekelt!

3+1+4+8=16 pontjával a 27. helyen jutott be a Látóképi Víztározón rendezendő döntőbe.

Kovács Bélának sajnos nem sikerült a döntőbe jutás.

Az utolsó forduló lefújását követően nagy számolgatás kezdődött, hiszen a tét hatalmas volt. Előzetesen 18-20 pont közé tette mindenki a bejutást még biztosító pontszámot. Hamarosan kiderült, hogy idén ez pontosan 18 lett, 19 ponttal már senki sem jutott a döntőbe. Gyors fejszámolás után kikristályosodott, hogy csapatunkból végül öten készülhetünk majd a látóképi fináléra, míg Zoli és Béla sajnos nem fért be a legjobb 40 közé.

Gyula 6+2+3+7=18 ponttal jutott be a döntőbe. Nem sokon múlott, de a lényeg, hogy ő is ott van!

Az igazat megvallva, annak örültünk, hogy öten is befértünk a legjobbak közé, azonban az igazán kiemelkedő eredmény ezúttal elmaradt. Ennek bizonyára több oka is van, melyek közül a pálya folyamatosan változó halösszetétele a legjelentősebb. Ehhez sajnos nem tudtunk kellőképpen alkalmazkodni. A tanulságokat azonban levontuk és hatalmas lelkesedéssel várjuk a Látóképi Víztározón rendezendő finálét, ahol már ranglistapontokért megy majd a csata! Igen, már most azon törtjük a fejünket, hogy mivel, hogyan és mennyit horgásszunk majd, na meg, hogy melyik nap ki lesz a szúnyogfelelős…

Bár piszkosul elfáradtunk, igazán tartalmas, értékes tapasztalatoktól hemzsegő hét van mögöttünk!

A pontos végeredmény. Gratulálunk minden döntőbe jutott versenyzőnek, különös tekintettel a dobogósokra! Szép munka!

Szabó Bence