Karácsony előtt néhány nappal egy 5 tagú csapat gyűlt össze horgászboltom előtt. Csaba, Zsombor, Levente, Szabolcs és jómagam voltunk tagjai e kis csapatnak, kik figyelmen kívül hagyva a kinti időjárás viszontagságait, de szem előtt tartva a bizonytalan jégre lépés lehetőségét elhatároztuk, hogy az idei télen először lékhorgászattal próbálkozunk.

A célirány egy a lakhelyünkhöz viszonylag közel eső víztározó, mely a korábbi (kevés) tapasztalatok alapján nem a gazdag halállományáról, sokkal inkább a csodálatos környezet láttán maradt meg emlékezetünkben.
Legfőbb szempont, amiért ezt a horgászhelyet választottuk, hogy elég magasan fekszik a hegyek közt, ahhoz hogy biztonságos jég fagyjon felszínén. Talán...

Találomra, bízva a szerencsénkben fúrtuk ki az első lékeket.

Bizonytalansággal tele indultunk neki a közel 50 kilométeres útnak, mely a sűrű havazásnak köszönhetően igencsak hosszúra sikeredett, egy adott pillanatban még az is kérdésessé vált, hogy egyáltalán autóval járható úton meg tudjuk-e közelíteni célpontunkat…

Ha kissé nehézkesen is, de megérkeztünk a víztározóhoz, melynek felszínét közel 40 centis hó és alatta bizonytalan vastagságú jég fedte.
Mindig veszélyes elsőként jégre lépni! Többször is elhangzott ez, mielőtt óvatosan ki nem tapogattuk a jég vastagságát és ki nem fúrtuk az első lékeket.
Hát mit mondjak… éppen csak biztonságosnak, a part közelében, a bedőlt fák körül viszont elég veszélyesnek tűnt.

Az ágak körül elég veszélyesnek tűnt a jég…

Vállalva a kockázatot fúrtuk sorra a lékeket bízva abban, hogy így találomra, kevésbé ismerve a helyszínt is sikerül néhány halat fognunk.
Elsősorban sügérre és domolykóra számítottunk, hisz tudomásunk szerint elsősorban ez a két halfaj képviselteti magát ezen a vízen.

Az első óra kapástalanul telt el, igaz hogy csak a part közeli részeken próbálkoztunk, 1-3 méteres vízmélységben keresgélve, azonban „vakon tapogatózni a sötétben” elég nehéz feladat, halat fogni még nehezebb.

Kíváncsian vettem kezelésbe az ENERGO TEAM halradart.

Nélküle nem találtuk volna meg ezt a néhány halat sem.

Kapásra várva.

Később Krisztián barátom is csatlakozott kis csapatunkhoz.

Szerencsére volt egy mentő ötletem, illetve egy halradarom, melyet próba céljából hoztam magammal. Mivel úgy tűnt, hogy a kisebb 2-3 méteres mélységben nem tartózkodnak halak, a parttól befele haladva a mélyebb vízrétegekben keresgéltem. Elsősorban akadókat kerestem reménykedve abban, hogy találva egyet a halak is megkerülnek.

Sajnos semmilyen akadót nem találtam, viszont medertörést annál inkább, és mint később kiderült, a halakból is néhány ott talált menedéket.

A parttól befele haladva a víz fokozatosan mélyült egészen 6 méterig, majd hirtelen másfél métert csökkent. Valószínű, hogy a régi patakmedret sikerült megtalálni!

Szóba is hoztuk, ha süllő lenne a tóban, biztosan itt keresnénk gumival őket. Sajnos süllő nincs ebben a vízben, de azt a néhány tenyeres sügért, amit sikerült fognunk, mind ebben a 7-8 méteres gödörben találtuk.

Végre megérkezett az első hal is…

A sügérekre nem jellemző óvatos kapásokat ez az egy grammos CRALUSSO úszó közvetítette.

E.T ICE BASS lékhorgász bot

Egy újabb sügér…mehetsz is vissza.

Ehhez hasonló méretből fogtunk néhány darabot.

A halakat ugyan későre találtuk meg és emiatt keveset is tudtunk fogni belőlük, de mégis elégedetten tértem(ünk) haza, hisz újabb tapasztalatokra tettünk szert.
A halradar télen is egy hasznos kiegészítő lehet és nem elsősorban a képernyőn megjelenő vagy éppen eltűnő kis halakat ábrázoló pontok miatt.

Könnyebben megtalálhatjuk a jég alatt rejtőző akadókat a mélyben megbújó töréseket, és ha ezekre rátaláltunk, közelebb állunk egy lépéssel a sikerhez, hisz a halak is valahol ott lesznek.

Én magam első ízben használtam ezt a kis szerkezetet és máris bizonyította hasznosságát, nélküle valószínűleg egyetlen halat sem sikerült volna fognunk, hisz nem ismertük az adott horgászvizet.