Igaz némi túlzással, de eredeti jégkorszaki viszonyok uralkodnak környékünkön. Éjszakánként nem ritkák a -20 fokok sem, a nappalok sem kecsegtetnek melegebb idővel, valósággal ropog a levegő is a csípős hidegtől. Napokon keresztül nem kívánkoztam vízpart közelébe, még a folyók hátán is vastagra hízott a jégréteg a cudar időjárás következtében.

Szabadidőmben inkább a Hargita lábainál elterülő erdőket róttam, fotógépem lencséjét a halakról a vadakra irányítottam ebben az időszakban. A folyamatos mozgásban nem éreztem annyira az évszak fagyos leheletét, mintha a jégen a lék felett kuporogtam volna. Számtalan élménnyel, fotóval gazdagodtam e túráim során is, de egyre inkább kezdtem érezni a horgászat hiányát. Végül úgy látszott, hogy enged szorításából a hideg. Az időjósok felmelegedést és napsütést jósoltak. Úgy időzítettem, hogy tudjam kihasználni azt a kis rést, amit nyújthat ez a pár napos felmelegedés.

Elérkezett a várt alkalom, szikrázó napsütésben indultunk útnak Attila barátommal egy közeli horgásztó felé. Sajnos barátomnak sem volt sok ideje ezért nem vacakoltunk az időigényesebb ragadozóhalazással. A rablókat még fel kellett volna kutatnunk és a szűk marokkal mért időperiódus, ami a rendelkezésünkre állt, arra sarkallt, hogy a békéshalazás irányába tegyünk kísérletet. A kárászok tartózkodási helye felől nem volt kétségünk, csak néhány lék kifúrása választhatott el a halfogás élményétől. Ha csak rövid időre is, de végre horgászhattam.

Egy jó szerszámmal a lékvágás ideje is lényegesen lecsökken

Végre víz és nem szilárd!

A cájg beélesítve

A halak méretéhez illően igazítottam a felszerelést. A kisebb testű pikkelyesek horgászata is lehet szórakoztató, ha kellően finom a szerelésünk. A lékhorgász botjaim közül a legérzékenyebbeket vettem használatba. Ezek, a mintegy hatvan centiméternyi, ICCE BASS névvel feliratozott kis varázspálcák, igazán szorgosan bólogatnak a tenyérnyi halak alatt is. Élmény velük a horgászat.

Az alaptábor

Ezüstösen csillogó halacska

A parányi botocskákra a legkisebb méretű Excalibur, Applause orsókat helyeztem fel. Az orsókat a könnyűpergetéseim során is aktívan használom, de ez nem gátolt meg abban, hogy a fagyban is bevessem őket. Igazán remek kis műszerek, már néhány téli szezont megéltek és nem tettek kárt bennük a mínuszok, ezért is használom oly bátran őket. Arra természetesen vigyázok, hogy ne kerüljön víz a belsejükbe, mert ha megfagy a legkeményebb anyagot is képes szétrepeszteni.

Főzsinórnak a Specialist Bream család legvékonyabb, 0,12-es tagját tekertem a dobokra, horogelőkének meg 0,10-es Power Winter zsinórt kötöttem fel. Fél és egy grammos úszókkal, valamint picike horgokkal szereltem a cájgot. A horgokra két-három szál vörös szúnyoglárva került csali gyanánt. Ennek még a hidegben sem tudnak ellenállni.

Egy átlagos méretű kárász

A baltás lékvágás már a múlté, így sokkal könnyebb

Hmm… mintha már l átnék is pár halat

Ez a két penge csodákra képes

A napsugarak hatására ledobáltam néhány vastagabb ruhadarabot, de rövid idő alatt meg is bántam, egykettőre visszarántottam magamra őket. Napsütés ide, felmelegedés oda, mégis -6 fok körül állt a hőmérő higanyszála. A lékekben is percek alatt új jéghártya keletkezett, folyamatosan kellett tisztítani őket. Ha nem voltam elég figyelmes a zsinórom is odafagyott a jég széléhez, ami a bevágásoknál bosszulta meg magát.

Kapás van!

Közhelyesnek tűnhet, de nekik is lehet őrülni

Csupán 10 percre volt szükség, hogy ennyire befagyjon

Óvatos kapásokat produkáltak a halak, a hosszan tartó hidegben ők is lelassultak. Az úszok igen lassú tempóban merültek a jég alá. Idegtépő volt kivárni, míg rendesen befalják a csalit. A múlté volt már a botcibálós kapás, még csak nyomokban sem volt felfedezhető a korábban tapasztal agresszív viselkedés. A fagy bennük is alacsonyra állította a fordulatszámot. A türelmetlenség, az apró pöccintésekre való reagálás üres bevágásokat eredményezett, tehát nem volt mit tenni, drukkolni kellett, nehogy idő előtt otthagyják a horgot.

Egy aprócska karesz

Minden, amit tudni kell róla

Forgolódik még egy kicsit

Itt már megadóan pózol

A kárászraj folyamatos mozgásban volt, de viszonylag jól behatárolható területen belül. 2-3 darab megfogása után odébb úsztak, ekkor kellett váltani a lékeket, majd, ha az új helyen is megfogtunk néhányat és elcsendesedtek, akkor az előző lékekben már biztosan akadt kapás. Állandóan cserélgettük azt a néhány jégbe fúrt lyukat, így mindig volt akció valahol.

A napkorong már kevéssel két óra után elbújt a tó melletti domb takarásában, ezért az erdővel övezett partszakasz hamar árnyékba borult. Ezen a helyen kerestük mi is a halakat, ezért az egyre hűvösebb levegő és a délutáni halaszthatatlan dolgaink indulásra ösztönöztek. A tó távolabbi pontjain még sütött a nap, ott ejtettük meg az elmaradhatatlan fotózást is, majd hátat fordítottunk a víznek és irány haza, hétköznapi ruhába bújni és rohanás tovább.

Ez is megvan!

Immár árnyékba borult a hely

Barátom utolsó halainak egyike

Ennyi pont elegendő

A teríték

A jégen töltött pár óra egy időre pótolta a felgyülemlett hiányérzetemet, de valószínűleg nem lesz tartós hatása, ezért hamarosan újra mennem kell.





Használt termékek:

ET Ice Bass Light	Maruto 9423-R	ET Excalibur FD	ET Power Winter
ET Ultra Power	Jégfúró PKG	Ryobi Applause	ET Specialist Bream