Nekem is van mit a magasba emelni a délelõtti órákból, de úgy érzem, még koránt sincs vége a napnak. Kerül itt még mit a tejbe aprítani, illetve a vízbe szórni…
Elõ a második doboz csontit, amit a délutáni és az esti órákra tartogattam, majd figyelmemet újra a kézben tartott, könnyû Impact nevet viselõ matchbotra, illetve az azzal vezetett kis úszóra irányítottam.
Talán volt ideje megpihenni a helynek, és újra beálltak a halak a sodrásba…


Elsõre semmi, másodikra semmi… már a sokadik dobásnál jártam, mikor az úszóm, szinte szempillantás alatt alámerült, majd ugyanolyan gyorsasággal felbukkant és tovább haladt a sodrással.
Akasztásról szó sem lehetett, nincs az a gyors ember a földön, ki reagálni tudna egy ilyen gyors rántásra, legfeljebb két másodperccel utána, ami már túl késõnek bizonyul. A következõ eresztésnél is ugyanez a nóta, meg utána is… Kapás volt! Egyértelmû, hisz messze jártam a fenéktõl, nem volt hogy leakadjon a horog.
Mi lehet ez, vagy inkább mik lehetnek ezek? Talán az apró keszegek vesztették el a fejüket a vízben hírtelen megszaporodó élõ csalétektõl? Nem - a helyzet az, hogy, a vízközt sodródó csontival sikerült néhány görbehátut felemelni a fenékrõl, melyek csak csipegetni voltak hajlandóak.


Próbáltam visszatartva lassítani az eresztéket de így az apró, óvatos kapást nem észleltem, viszont õk észlelték az ellenállást így hátátfordítottak az egésznek és végezték dolgukat a mederben. Valami mást kell kitalálnom nekik!
Egyetlen lehetõség, hogy a csalit leengedem a fenékre, ott sodratva, megpróbálok néhány kapást kicsikarni. A halak itt vannak az bizonyos, egyet akasztottam is, ami egy gyors fejrázással leköszönt…

Etetõanyagom nincs, de van egy kis csonti, meg a vízben bõven iszap, abból csak lehet keverni valamit.
A víz szélébõl vettem egy maroknyit a fekete iszapból majd néhány szem csontival összegyúrva és apró gombócokat formálva belõle beetettem a helyet. Az iszap csak arra kellet, hogy fenékre tudjam tenni az élõ csalétket.
Nyáron sokan sikeresen alkalmazzák az effajta etetést. Az alapkeverék az iszap, majd hozzá jön egy maroknyi élõ csali és kész. Egyszerû nem? Ez így nem is hangzik rosszul, sõt még egy elõnye, hogy az iszap felhõt csinál a vízben, amire a halak… Gondoljanak csak arra, hogy hányszor emlegetik a felhõs etetést a versenyhorgászok.

Újabb gyanús mozgás az úszótól, de most már határozottabban adja elõ. Behúzok neki a bot spiccével, majd néhányat tekerve az orsó hajtókarán, hagyom, hogy az Energo Team Inpact tegye a dolgát… A hal gyorsan fárad és hamar felfedi kilétét. A sejtésem beigazolódott egy gyönyörû görbehátuval ajándékozott meg újra a folyó, melyet nemsokára egy hozzá hasonló méretû domolykó követett.




És ez nem minden!

Ahogy közeledett a nap a horizont felé, úgy a horgászok száma is kezdett csappanni a folyóparton. Egyre nagyobb lett a csend és egyre többet kezdtem gondolkodni azon, hogy mielõtt a nap teljesen eltûnne a hegy mögött, megpróbálok még néhány új helyet.
Van még kb. fél órám, a napvilágból, amit mindenképp horgászattal fogok eltölteni, hisz egy ilyen napot nehezen akar az ember háta mögött hagyni. Húzza, csak húzza az idõt, és lassan azon veszi észre magát, hogy az úszó alig látszik a homályban. Közelebb húzza magához, majd újra engedi és koncentrál, mivel az csak egy halvány sötét pontként rajzolódik ki a víztükrön. Egy darabig még látni, aztán teljesen egybeolvad a víztükörrel. Közelebb húzom, hogy láthassam… illetve közelebb húznám, ha tudnám, de valami nem engedi. Indul a bot a kezembõl.

Úr Isten ekkora ellenállást rég nem éreztem. Talán a tavaly õsszel, amikor Ferenc barátommal a 2-3 kilós pontyokat aprítottuk egy közeli tározón. A bot is biz felsóhajtott és kiflibe tûrõdve próbálta terelgetni a halat, mely nehezen adta magát.

Óvatos voltam hisz az elõkém nem bírt többet másfél kilónál. Nem szerettem volna a halat a türelmetlenségem miatt elveszteni, vártam míg az saját akaratából megadja magát.
Egy alkalmas pillanatban aztán nyakon csíptem a nap fénypontját.
Ezt nevezem, ekkora halat még ebben az évben nem tartottam kezembe, simán veri a kilót, de lehet akár másfeles is.


Ennél szebben úgy gondolom be sem lehetne fejezni egy amúgy is csodálatos napot, mely újra megerõsítette bennem a horgászat iránti szeretet és újra ihletett adott az írásra.
Köszönöm a folyónak ezt a csodálatos napot.