Az orsó olyannyira kulcsfontosságú alkotóeleme a pergetőhorgász fegyverzetének, hogy szívem szerint ezzel kezdenék minden pergetésről szóló cikket: a jó orsó, csakis a legjobb, a lehető legjobb kell! Egy szuper-überorsó nélkül mit ér ez az egész játék?

Kedves pergetőtársaim! Annyival könnyebb helyzetben vagyunk, más horgászmódszerek kedvelőihez képest, hogy nekünk minden horgászat alatt csak egyetlen orsóra van szükségünk, így nyugodt szívvel fordíthatunk több pénzt egy igazán minőségi orsóra. Na persze, nem vitás, hogy néha nem árt, ha több orsónk is van kéznél, de még így is monogám orsószerelmeseknek tarthatjuk magunkat – igyekszem tehát most részletesen taglalni, hogy milyen szempontok alapján szúrjuk ki örök választottunkat, illetve ehhez kapcsolódó pro és kontra is lesz, szép számmal.

A zsinórok szépen feltekerve… De kell egy jó gép, ami ezt elvégzi!

Pár évtizeddel ezelőtt jószerivel ismeretlen volt a „pergetőorsó” fogalma. Igen, voltak „peremfutó” orsók, amelyekkel mindenféle kulimunkát el lehetett végezni, és ha éppen nem volt jobb dolgunk, akkor pergettünk is velük. Nah, ennek mára vége – ott tartunk, hogy majdnem minden módszerre külön orsót ajánlanak: bojlizásra, matchezésre, feederezésre, harcsázásra és pergetésre. A mai igények mentén haladva, a pergetőorsó ma már szinte kizárólag az elsőfékes modelleket jelenti – jómagam a fék elhelyezkedésének nem látom ekkora jelentőségét, számomra nem ettől lesz igazán kézbeillő egy pergetőorsó, de erről majd később… Most csak megpróbálom mindenki által jól láthatóan körülhatárolni elmélkedésünk tárgyát.

A pergetőorsók (meg úgy általában a peremfutó orsók) leginkább a belső szerkezetük, azaz zsinórfektető rendszerünk alapján rendezhetőek csoportba – legalábbis ami a pergetőhorgász szempontjainkat illeti. Mivel egész nap dobálunk, és tekerjük vissza a zsinórt, az igénytelenül csévélő orsó dobján idővel rendetlen kötegekben torlódik a madzag, ez pedig szinte törvényszerűen vezet az ideggyilkos gubancokhoz. Nos, akinek vannak már ehhez fűződő kellemetlen élményei, az egy életre megtanulta, hogy pergetni csak tökéletes zsinórrendezésű orsóval szabad! Jelenleg tehát két elterjedt zsinórfektető rendszerrel találkozhatunk: a spiráltengelyes, illetve a fogaskerekes megoldással. Külön cikket érdemelne a dobelemelő rendszerek fejlődéstörténete, de ezzel talán majd valaki más örvendeztet meg minket valamikor.

Fontos, hogy az orsónk tökéletes zsinórfektetést produkáljon, fonott és monofil zsinórral egyaránt

A spiráltengelyes dobemelő rendszer kétségkívül a precízebb és egyben legdrágább megoldás: a dob emelkedését vezérlő végtelen csigatengely szerkezetét ma már úgy alakítják, hogy az a lehető legtökéletesebb profilban fektesse a zsinórt. Nincsenek púpok, rések, torlódások, és ezzel majdnem teljesen meg is szűnt a zsinórgubancok problémája. Ezt tovább finomították a dobemelést lassító fogaskerék-áttételekkel – ami viszont egy nem várt problémához vezetett: a finommechanikás dobemelő szerkezet meglehetősen sérülékennyé vált, nagyobb erőltetés alatt könnyen deformálódtak a precíz alkatrészek. A spiráltengelyes dobemelesű orsók ma is amolyan „finom szerkezetek”, amelyet óvni, félteni kell – minden nyomás vagy ütés, amely az orsót dobját éri, a dobemelő szerkezetben tehet maradandó kárt. Nem véletlen, hogy ezek az orsók lassan kiszorulnak a nagyhalas vagy extrém nehéz pergetőhorgászatokból.

Spiráltengelyes dobemelő szerkezet egy nagyon drága orsóban

És ugyanez lehet az oka annak is, hogy az egykor már leírt, és ósdinak tartott fogaskerekes dobemelő rendszer még mindig köztünk él, nem tudunk meglenni nélküle. Igaz, a vele kapott zsinórprofil korántsem tökéletes, de a szerkezet szívóssága mindenért kárpótol. Nem lehet véletlen, hogy a fogaskerekes dobemelés lassan felkúszik a drágább modellekbe is, és tovább tökéletesítve éli világát.

Fogaskerekes dobemelő rendszer…

…egyszerű és elpusztíthatatlan!

Melyik tehát a számunkra ideális zsinórfektető rendszer? Nem könnyítem meg a helyzetet: mindkettő… Leginkább nekünk kell eldönteni okosan, hogy mikor melyikhez nyúlunk. A képlet egyszerű: különösen nehéz pergetés, durva fonott zsinórok esetén ajánlottabb a fogaskerekes dobemelő rendszer, míg könnyebb pergetés esetén nagyobb örömünket fogjuk lelni egy precíz, spiráltengelyes dobemelésű orsóban.

Ryobi Applause 4000 és Energo Team Excalibur FD 4000 – nálam ezek a gépek végzik a munka nehezét… Mindkettőben fogaskerekes dobemelő rendszer dolgozik

Míg pár évtizede kizárólag fémházas orsókat ismertünk, idővel megjelentek a műanyagok, aztán a különböző szénszálas elegyek. Mialatt a vásárlók egy része rögtön arra gondolt, hogy az olcsóság és igénytelenség vezette a gyártókat a műanyag alkalmazása felé, ennek éppen az ellenkezője történt: a szénszállal erősített műanyagban olyan ütésálló, korrózióálló és ráadásul könnyű (!) anyagot fedeztek fel, amely a horgászorsók teljesen új generációját hozta világra. Nos, ez az anyag ma is köztünk jár – ennek okaira teszek majd még néhány utalást az alábbiakban.

Az orsóház anyagának kérdésében azért nehéz vitázni, mert a napjainkban megjelenő orsók szinte fele-fele arányban töltik be a műanyag, illetve fémházas orsók kategóriáit. Sőt, úgy tűnik, a természetes anyagokat fetisizáló világunkban, a fémek kezdenek visszatérni az orsógyártásba – nyilván elsősorban a drágább modellek kapnak teljesen fém házat.

Mire jó a fém ház? Elsősorban megnyugtatja tudatalattinkat: a fém mindig is a tartósság, keménység szinonimája volt, míg a „folyton eltörő” műanyaghoz inkább a „gagyiság” fílingje társult (nyilván ez így is volt a műanyagok rohamos fejlődése előtt, de ma már legkevésbé sem igaz). Eközben szinte soha nem jut eszünkbe, hogy a fém a hőmérsékletváltozások függvényében kitágul vagy összehúzódik… Egy folyton táguló orsóházban pedig irtó nehéz pontosan behézagolni az alkatrészeket, a kotyogás szinte törvényszerű. Na persze, ezt sem észleli mindenki, pláne egy drága orsóban. A jelentős súlytöbblet viszont bárki által azonnal érezhető, ami pedig a tartósságot illeti, próbából vertem már szét kalapáccsal fém és műanyag orsóházat is – a műanyag győzött!

Korántsem arra próbálom rávezetni a kedves olvasót, hogy mindig a műanyag orsókat válassza, és a fémeket mellőzze, inkább bátorítani szeretném azt, aki az elérhetőbb árú orsók között turkál, és aggályai merülnének fel az alkalmazott műanyagokkal kapcsolatban.

Hasonló kérdés vetődik fel a műanyag, illetve fém orsódobok esetében is. Gyakori, hogy a fém anyagú fődobbal felszerelt orsónk mellé, műanyag pótdobot kapunk. Nem vitás, a fém dob drágább, precíz kiesztergálása pedig különösen sokba kerül. A fémdob jobban viseli az erős fonott zsinórok szorítását (elméletileg… gyakorlatban ez a probléma nem létezik), a szépen polírozott fém dobperemről pedig könnyebben fut le a zsinór. Megint előkerül viszont a súly problémája: gondoljunk a tömör fém dob, és a rajta fekvő vizes zsinórkötegek súlya alatt „szenvedő” dobemelő rendszerre! Ez a súly közben az orsó összsúlyát is növeli, ezért is gyakoriak a fémdobra fúrt könnyítő furatok. Saját szempontjaim szerint, további hátrányként róható fel a fémdobok esetében a sérülékenység: elég csak elejtenünk a köves parton, és máris oda a szépen polírozott felület! Ha pedig a dob pereme csorbul, az már a zsinórt is felsértheti. (Haj, a régi jó grafit dobok csak pattantak egyet a földön elejtéskor, és minden gond nélkül illeszthettük is vissza a helyére!)

Könnyítő furatok a Ryobi Zauber fém dobján

Volt idő, amikor mindenki arra figyelt, hogy hány golyóscsapágy van az orsóban… Ma már ez nem érdekes, hiszen egyik gyártónak sem gond nyolc-tíz csapágyat belepréselni egy orsóba, és nem is feltétlenül minőségi orsóba. Kell a sok csapágy? Igen. Az mondom, nem árt, ha van. Orsónk futása érezhetően könnyebb, a fontosabb érintkező pontokon pedig golyóscsapágy védi ki a súrlódásból eredő kopást – és ez bizony nagy előny! Örüljünk tehát, ha az általunk kiszemelt orsóban sok csapágy van, de ne engedjük magunkat elvakítani ettől! Az orsót kézbe kell venni, meghajtani, és további apróságokra figyelhetünk fel…

Gyakori, hogy igencsak embertelen időjárásban indulunk vízre – orsónknak minden körülmények között helyt kell állnia!

Legfontosabb a rotor kotyogása. Egy minimális, pár tizedmilliméteres lötyögés még normális, viszont, ha a rotor a forgás síkjára merőlegesen, könnyedén kilengethető kézzel, azt már horgászat közben is érezni fogjuk! Pontosabban azt, hogy a bevontatott műcsali ellenállása alatt, orsónk kattog, és furcsa hangokat produkál. Persze ettől még horgászhatunk vele, de ez már egy előjele annak, hogy nem ezzel az orsóval fogunk megöregedni. További apró jeleket olvashatunk ki a hajtókar, illetve dobtengely lötyögéséből is, de itt már csak az extrém eseteket okozhatnak fejfájást.

Kézbe kell venni, és kipróbálni!

Az első horgászat után derül ki, hogy szeretni fogjuk, vagy sem…

Mindig igyekezzünk közeli, személyes tapasztalatot szerezni a kiszemelt termékről. Sose vegyünk meg olyan orsót, amit nem pörgettünk meg legalább egyszer egy kiállításon, vagy boltban – ne döntsünk egy puszta fotó vagy specifikáció leírás alapján. Sokszor okoztak már igazán ronda orsók nagyon kellemes meglepetéseket, és váltak hűséges társsá, míg egy szépen dizájnolt orsó akár az első horgászatok alatt is viselkedhet barátságtalanul, és megkeserítheti az életünket.

Remélem, hogy a fenti soraim között minden pályakezdő pergetőhorgász talál magának hasznos információkat, és sikeresen elkerüli a csapdákat, amely az egyetlen, igazi és örök pergetőorsónk felé vezető utat keresztezik. Az alábbiakban pedig hadd tegyem közzé kedvenc orsóim listáját, melyeket az Energofish kínálatából válogattam össze, és amelyek egy része ma is a személyes felszereléstáram részét képezi.


Kapcsolódó termékek:

ET Excalibur RD

ET Excalibur FD

Ryobi Applause

Ryobi Zauber