Július végén nem akármilyen horgászversenyre voltam hivatalos. A versenykiírás szerint negyvennyolc óra tömény pecára volt kilátás a Székesfehérvárhoz közel eső Hajnal horgásztón. Az idő jónak ígérkezett a hétvégére, nem kellett átvonuló viharokkal, jégesővel, erős széllel számolnunk. Teljes erejével kitört a nyár. A hőmérő higanyszála magabiztosan kúszott harminc fok fölé pénteken, az első versenynapon, miközben gondosan pakoltuk ki a vasárnap délig tartó megmérettetéshez szükséges felszerelést.

A versenyen a bojlis technikáé volt a főszerep

A sorsolás barátságos hangulatban zajlott, a versenyzők közül szinte mindenki ismert mindenkit. Valamennyien gyakran látogatjuk ezt a kis méretű, mégis nagy halakat rejtő, barátságos vizet. Déli tizenkét órakor pedig kezdetét vette a pontyfogó verseny. Napközben feederezéssel, éjszaka bojlizással terveztem megoldani a halfogást. Nos, komolyan mellétrafáltam ezzel a tervel. Az időjárási körülmények és a verseny sajátosságai miatt a feederezéstől az első nap érzékeny búcsút vettem és elköteleztem magam a bojlis pontyhorgászat mellett. Miért is volt erre szükség? Hamarosan kiderül!

különböző etetőanyagokkal próbálkoztunk

Könnyen lőhető, egykezes etetőgombócok

Elöljáróban pár szó az etetésről, csalizásról. Ilyen felmelegedett vízben a pontyok kevés érdeklődést mutatnak az édes jellegű csalik iránt. Aromával bekevert kekszes alapú etetőanyagom tökéletesen hidegen hagyta őket, ezért (és persze makacsságom miatt) a pénteki versenynapot apróbb kapásokkal, de fogás nélkül sikerült megúsznom. Ezzel szemben jól működött a tejsavas erjesztésű kukorica, hasonló magkeverékek és a büdös/halas/fűszeres etetőanyagok, bojlik és pelletek. A második napon áttérve az ilyen fajta csalogatóanyagokra sok szép halat fogtunk. Ez is jól bizonyítja, hogy érdemes többféle csalit magunkkal vinnünk, mert nagyon sokat számít annak jellege.

A verseny első fogása

Többféle horgászbotot is használtunk a verseny alatt, a DX széria a nagypontyok számára volt beélesítve

A Monaco Gulp barátságos árával hívja fel magára a figyelmet, több szép fogást is köszönhetünk neki.

Fontos a változtatható hangerejű és hangmagasságú kapásjelző, elvégre éjszaka mély álomból is fel kell tudni ébredni a hangjára.

Az első nap végén komoly dilemmába kerültem. Kedvenc módszerem a feederhorászat, de be kellett látnom, hogy az adott helyzetben ez a technika rendkívül fárasztónak bizonyult. A spicc figyelése folyamatos koncentrációt igényel, éjjel pedig amúgy is pihenni szerettünk volna, ezért a pecát bojlis felszereléssel folytattam. Mondanom sem kell, jószerivel akkor láttam először csipogós kapásjelzőt, bár hajszálelőkét régóta használok, mégis nagyon sok újdonság fogadott (szerencsére csapattársam és kebelbarátom, Sógi elkötelezett pontyhorgász). Megannyi furcsaság: bojlik, dippek, előkék, zsugorcsöves horgok, ólomhagyó klipszek és még sok minden más, melyekről hallottam ugyan, de használni magam még nem használtam sosem.

Lelkes horgászok

Sokoldalú, mindenes horgászbot a Rubin Tele. Neki köszönhettem a verseny legnagyobb halát.

A Mesh Boilie segítségével is sok szép uszonyost terelt Sógi szákba

Ezek az eszközök napjainkra egyre elterjedtebbé válnak a pontyhorgászatban. Sógi mindent gondosan megmutatott, feltettük a hajszálelőkére éjszakára a lassan oldódó húsz milliméteres golyókat, majd az éjszakába nyúló beszélgetést követően eltettük magunkat holnapra. Mire reggel felébredtem, Sógi komoly fogásokkal büszkélkedhetett, melyek az éjszaka folyamán kerültek mérlegelésre. A csipogós kapásjelző ugyanis csipog, amire én az éjszaka folyamán a 8 órás spiccfigyelés, a meleg és a jó levegő hatására képtelen voltam felébredni. A péntek délutáni csend után nagyszerű volt a tudat, hogy nem pikkelnek ránk az uszonyosok. Az éjszaka hőse álmosan pislogott a reggelinél, közben az aznapi taktikát tervezgettük. Világos volt, hogy az édes, gyümölcsös kukoricák, pelletek és bojlik nem fognak működni (ellentétben a két héttel azelőtti pecához, amikor úgy ették az epres pelletet, mint a cukorkát), legalábbis nappal nem. Bojlinkat halas-fűszeresre cseréltük, ezzel együtt lecseréltük etetőanyagunkat büdös-májas pelletre. A csere meghozta a kívánt eredményt, ütemesen kezdtük fogni a halakat, amennyire ezt a kánikula engedte.

Jönnek a potykák szép sorjában

Volt köztük kisebb és nagyobb is

A második éjszaka én voltam a soros. Pechünkre a halfogás még az este megált, alig lehetett szákolást látni/hallani a tóparton. Semmire sem jöttek az uszonyosok. A kínos csendet fél négykor füstölős kapás törte meg. Kedvenc teleszkópos Rubin Tele pecabotom felől érkeztek a hangok, melyek végül is kirángattak az álomból. Bevágás után azt hitem, víz alatti tuskót akasztottam meg. Csak mikor elindult oldalra, derült ki, hogy termetes pikkelyes küzd a horgon. Körülbelül húsz perc fárasztás, sok-sok zsinórkövetelő kitörés után sikerült megszákolnom a verseny legnagyobb halát, egy gyönyörű 9.42 kilogrammos tőpontyot. Ekkor értettem meg, miért ülnek pontyhorgászok napokat vagy épp heteket a vízparton. Egy ekkora halnak varázsa van. Igazán izgalmas volt kézben tartani! Ekkor tökéltem el, hogy elmélyedek a pontyhorgászatban!

Botcsinálta szerelékem, a hosszú hajszálelőkén egy szem májas pellet

A sok kapás után ez a béka minket fogott meg hálóval

Vasárnap hajnali meglepetés. A szabályok értelmnében azonnal visszaengedésre került

Az éjszaka, illetve a hajnal hátralevő része csendesen telt, mindenki aludt, a halak továbbra sem mutattak hajlandóságot a táplálkozásra. Délelőtt folyamán fogtunk még jó néhány potykát, de gondolataink már a hazaúton jártak. Eredményhirdetés után finom ebéd várt ránk a tógazda jóvoltából, majd elköszöntünk a versenytársaktól és ki-ki a maga útján elindult hazafelé. A kocsiban ülve a tanulságokon gondolkodtam, mit csináljak másként legközelebb?

A bronzérmes csapat jó kedélyű tagjai

Szépen csillogó ezüstérem komoly teljesítményt rejt

Aranyérem, aranycsapat. Szép volt fiúk!

Egy biztos, jobban felkészülök a horgászatra, többféle jellegű csalit viszek magammal. Nem is annyira az ízesítésre gondolok itt, hanem a csali alapját képző anyagokra. Ha uszonyos barátaink nem akaródzik felvenni az édes ízeket, mindegy, hogy epres vagy mézes kukoricával próbálkozunk, esetleg szilvás pelletet fűzünk a hajszálelőkére. Ilyenkor ki kell próbálni a büdös csalikat: erjesztett kukoricát, halas pelletet, májas bojlikat, hátha épp ezek hozzák meg az áhított kapást. Ki tudja?

A verseny legnagyobb halának szerencsés kifogója

Mindent egybevetve remek versenyen vagyunk túl, tapasztalatok levonva, leégett bőrfelületek leápolva, halak visszaengedve, díjak átadva. Néhány szóban a számokról: a verseny a hőség ellenére összesen 710 kilogrammos összfogással büszkélkedhet, az első helyet 233 kilogramm ponty szákba terelésével nyerte az aranyérmet kiérdemlő csapat, míg a legnagyobb hal 9.42 kilogrammosnak bizonyult. Ezúton is gratulálok az összes résztvevőnek kitartásukért és köszönöm a rendezők állhatatos munkáját. Igazán jól sikerült ez a két napi vakáció!

Lelkes kis csapatunk

Forrás: Talabér Gergely