Pergetők körében közismert jelenség, hogy ősszel inkább a nagyobb csalik érvényesülnek jobban, ám tavasszal, melegedő vízen fogósabbak a kicsi, akár egészen apró ketyerék. Magam is, a nyárutótól kezdve egészen addig, amíg a vizek be nem álltak, leginkább a saját magam gyártotta jókora kanalakkal ingereltem a vizek ragadozóit. Hozzáteszem, jóval több sikerrel, mint sok társam, akik valamilyen agyon reklámozott favorit wobblert, vagy támolygót használtak.

Februári balin!

Mostanra azonban ezek java pihenőidejét tartja valamelyik dobozomban. Nem is igazán lesznek elővéve nyárig. Akkor is csak abban az esetben, ha valamelyik nagyobb vízre megyek majd éjszakai harcsázásra. Ahogy ugyanis a folyók, patakok vize melegedni kezd, nekem szinte kötelező domolykózni. Jobban mondva, nem csak tavasszal. Bizony, télen is gyakorta ragadom meg a pergető apparátusomat, ami mellé egy zsebre való pici wobblert rakok be, és indulok dobálni.

Kicsi körforgóra csábult el

Mi lehet az oka annak, hogy a hűvösebb időben a kisebbet jobban szeretik? Igazából nem tudom, bár van néhány feltevésem. Hallottam, vagy talán olvastam is valahol, hogy talán könnyebb prédát jelentenek az apró halak, bogarak. A ragadozóknak pedig a hidegben be kell osztani az energiát, és azt a táplálékot választják, amit egyszerűbb elkapni.

Januári domolykó

Ámbár ennek ott a másik oldala is, hogy egy ilyen támadás szinte ugyanannyi kalóriát éget el, mintha egy szebb keszeget, vagy kárászt csípnek kopoltyún. Márpedig ezek aztán mérlegelik azt is, hogy a belefektetett energiát milyen módon egyensúlyozza az, amit a prédával nyernek. Így ez a magyarázat kissé sántít.

Ez a szép balin Harsányban jött. Feederezés közben bosszantott fel minket rablásaival. Mivel pontyozni indultunk, csak néhány pici wobbler volt nálam véletlenül. És mit ad Isten…

A másik oka lehet, hogy tavasszal, az első melengető napsütéses idők beálltával egye több bogár található, főleg a víz szélein. A zsendülő nádasok, parti fák kérge, ágai sok rovart csábít, s ez a halak számára terített asztal. Másfelől, ahogy a víz melegszik, úgy vonzza nászra a szerelmes keszegeket, egyéb takarmányhalakat, melyek ivadékain csak úgy hízik a mohó rablóbanda. Nos, vélhetőleg épp ezért olyan sikeresek a pici, 2-3-4 centis műcsalik a szélvízen.

Jól dolgozik a kicsi Tiny

Jómagam már napokkal e cikk megszületése előtt lázasan rendezgettem a készleteimet. Minden pici wobbler szemrevételezésre került, s egyik-másik mustrája során felelevenítettem néhány emlékezetes fogást. A Salmo wobblerekről már zengtem néhány ódát, s nem titok, hogy évek óta csakis ezt favorizálom.

Ez az egyik kedvenc helyem tavasszal

Ezen belül is minden időszaknak megvannak a maga kedvencei. nyugodtan mondhatnám akár azt is, hogy naplót vezethetnék arról, melyiket mikor és melyik vízre fogom elvinni. És persze, milyen halra.

Butcher, Donát barátom kedvence…

Ilyen többek közt a Pop. Igaz, hogy őkelmét csakis tavasszal és nyáron használom, de az biztos, hogy akkor soha nem hiányzik a készletből. Még akkor sem, ha harcsázni megyek! Talán ez az egyik olyan univerzális csali, amit felszínen kivétel nélkül minden napszakban és mindenféle ragadozóra lehet alkalmazni. Sokan nemes egyszerűséggel csak bedobják, aztán egyenletes rángatásokkal betekerik.

…meg a balinoké is

Aztán vagy fognak vele, vagy nem. Azonban, mint mindennek, ennek is megvan a maga technikája. Sekély, hínárral benőtt részeken például semmi egyebet nem csinálok vele, mint bedobom és várok néhány másodpercet. Aztán finom mozdulatokkal elkezdem cincálni. Annyit mozdítok rajta mindössze, hogy lazán beleüssön a vízbe, és nyugton hagyom újabb két szusszanásnyi ideig. Általában a harmadik, vagy negyedik ugrasztás pillanatában szokta elkapni a csuka olyan módon, hogy látványosan kirepül a vízből.

Kilón felüli domolykó Boxerrel

Amikor azonban gyors, húzós vízen rabol a balin, már másképp bánok vele. Ilyenkor a leggyorsabb sodrás kellős közepébe dobom, s ahogy vizet ér, azonnal határozott pattintásokkal mozgatom. Két-három jó hangos pukkanást követve várok egy picit, aztán az egészet megismétlem. Amikor aztán a balin elkapja, az olyan látvány, ami talán az egész pergető horgászat egyik legszebb momentuma.

A Sajó-Hernád torkolata télen is kiváló pergető pálya

Ellenben, épp ez az, amit nagyon sokan félreértelmeznek, s emiatt panaszkodnak arra, hogy sok az üres bevágás. Az őn ugyanis gyakorta csinálja azt, hogy egy jól érezhető ütést mér a csalira, amitől az szép ívben repül fel a levegőbe. A gyors reflexű horgászok persze ilyenkor azonnal hatalmasat ütnek oda, aminek az eredménye nem más, mint hogy messzire száll a csali a helyszíntől.

Sejtelmes tiszai hajnal csónakból. Pergetni való idő!

Egész egyszerűen meg kell várni, míg a wobblerünk ismét vizet ér, mert a balin bizony ott vár rá, tátott szájjal! Amikor a Pop csobban, s egy loccsanásban eltűnik, akkor kell bevágni, mert a hal akkor kapta el!

Decemberi sügér

Aki szereti a műcsalis horgászatot, annak minden bizonnyal ismerős a kedves kis Tiny. ezen belül is az egyik legnépszerűbb a katicabogarat imitáló cseppség. Kizártnak tartom, hogy valaha is elment mellette bármilyen horgász úgy, hogy ne jegyezte volna meg, milyen kívánatos lehet a halak számára. Bizony, csakugyan így van ez, nagyon kedvelik! Jászt, márnát, domit, balint, sügért, nyúldomolykót, de még karikakeszeget is fogtam már vele! Ez a szépséges kis kütyü még télen is jó szolgálatot tud tenni, ha a megfelelő helyen használjuk. Sokszor egy gubanc gátló cső alá kötök egy kisebb pálcaólmot, melynek közepéből egy másik előkére kötöm a Tinyt, s így a komolyabb mélységeket is könnyedén át tudom vele fésülni. Van, hogy hosszú ideig egyetlen ütést sem tapasztalok, ám amikor rátalálok egy sügérbandára, akkor szó szerint szüretelek. Ilyen pirinyó wobblerrel, akár 5-6 méteres mélységben is eredményes tudok lenni!

Kis kedvencem, a Pop

A csúcs azonban az, amikor egy aranyos kis patak partján surranok bokorról bokorra, hogy lehetőleg én vegyem észre a legkisebb árulkodó jeleket is, ne pedig a halak engem. Egyetlen rossz mozdulat is elég ahhoz, hogy akár egy száz méteres szakaszról elűzzem a halat. Vékony, pici pálcával a kezemben ólálkodom, s mihelyt alkalmas helyet találok, nesztelenül odasuhintom a kicsiny csalit. Általában azonnal befalja valami, ha jól sikerült a dobás. Sokszor előfordul az is, hogy egy szemtelen levél, vagy nádszál pár másodpercig marasztalja, mert az egyik horog beleakadt. Korábban én is úgy cselekedtem, ahogy ezt a horgászok zöme is tenné: Mérgesen rángattam addig, amíg meg nem szabadult, s aztán morgolódva arrább álltam, hiszen el is riasztottam mindent a közelből. Ám, ha finoman pöccintgetjük, amíg el nem ereszti, legtöbbször ahogy a vízbe hullik, máris elkapja egy éhes száj. Mert az éles szemű domolykó azonnal felfigyel arra, hogy a levélen valami mozgás történik. Odaúszik és vár. Mert hiszen, mi egyéb is lehetne az, mint egy bogár, ami valami oknál fogva nem tud megkapaszkodni. S ha egyszer lehull…

Tavaszi favoritok: A Tiny, és a világbajnok Rooster-tail

A Sajó, Hernád halai is több alkalommal adták bizonyságát annak, hogy a legnagyobb hidegekben is esznek. Nem gyakori, de vannak napok, amikor a domolykók csapatba verődve portyáznak. Szerencsére egynémely ilyen alkalmat sikerült megcsípnünk ezekkel a csalikkal, vagy régi kedvenceimmel, a Rooster-Tail körforgókkal.

Hínárosban fogott csuka, Pop-pal.

Természetesen immár a tél utolsó rideg próbálkozásit is felszámolják az éltető napsugarak, s a ragadozók étvágya is egyre nő. Mellette a bogarak száma is gyarapodik, ami nem jelent mást, mint hogy ideje elővenni újra a kicsi, eddig mellőzött wobblereket. Domolykók, sügerek, jászok, balinok várják a minőségi csemegét, ne okozzunk hát nekik csalódást!