Ahogy a partra értem, máris láttam felbukkanni egy halat a túlsó vízszélben. Jól kezdődik! Remegve kötöttem fel az előkét, majd türelmetlenül matattam a legyek között - száraz kell ide, csakis száraz! Bár újonnan választott botom elméletileg a könnyebb nimfákat is jól kezeli, én inkább a szárazlegyes horgászatban használnám fel átlagon felüli kvalitásait.

A VISION GT Four a finn gyártó csúcstermékeinek egyike. Bevallom őszintén, elsőre elvakított a pálca méregzöld teste, és rögtön felszisszentem: ezt meg kell kapnom! Hát megkaptam… És így történt, hogy egy újabb középgyors (vagy középlassú?) bottal bővült a készletem - bár igazán szeretnék már egy extragyorsat! Sebaj, majd arra használom, amire való, rendezgettem gondolataim, miközben átfûztem aranyló gyűrűin a zsinórt.


A patak tisztább, mint valaha

A pérhorgászat olyan, hogy kevés dolog van benne, ami fontosabb lenne a gyorsaságnál… Szupergyors bevágások nélkül az ember úgy érzi, mintha megfoghatatlan árnyakkal küszködne. Mivel a 4-es GT Four inkább a nyugodtabb botok közül való, egy számmal kisebb WF zsinórt választottam hozzá, sőt még azt is fordítva tekertem az orsóra, azaz a vékonyabb felével horgásztam - általában ezt teszem, ha nem kell nagyokat dobnom, ellenben fontos, hogy tényleg könnyedén kezeljem a zsinórt. Mert ugye, ott a víz sodra, apró has a zsinóron, plusz a kanyargó előke, és máris néhány tizedmásodperc késésünk van bevágáskor. Az pedig most sokat jelent!

Az első dobások alatt máris kénytelen voltam törölni előítéleteimet: a kis VISION pálca roppant serényen küldte a zsinórt, nyoma sem volt a "klasszikus" lassú botok makacskodásának… Talán a választott zsinóron is sok múlhatott: a VISION PRESENTATION 2 matt felülete elsőre nem kelt jó benyomást, de rá kell jönnünk, hogy az egyik legsimulékonyabb zsinórral van dolgunk! Ráadásul, ez a zsinór tényleg úszik! Bizony, évekig küszködtünk olyan zsinórokkal, amelyek a "Floating" jelzést kapták, de a felszínen csak bizonyos ideig maradtak meg, komolyabb sodrásban már úgy kellett feltépni őket a víz alól. Az úszó zsinórok egy része pedig hosszabb-rövidebb használat során végleg elveszíti úszóképességét. A PRESENTATION 2 e tekintetben a legjobb úszó zsinór, ami az utóbbi években a kezembe került! További segítség, hogy a WF zsinórunk két színezést kapott: a vastagabb dobó-részt kékre színezték, a többi részt pedig fehéren hagyták - hosszabb dobásoknál tesz ez jó szolgálatot!


Csak rajta van, aztán néz a nagy ártatlan szemével…

Első pérhalam egy mélyebb tanya felső részéből jött… Ilyen szűkös, szezonkezdõ időkben csakis a legjobb helyeken érdemes őket keresni. Később, ha eljön a nyári "nagy zabálás" ideje, a tanya szerényebb részein is szelíden buknak fel. Elfogadtam tehát, hogy ezen a napon viszonylag kevés hallal kell kipróbálnom a felszerelést.
Elsőre feltűnt, hogy a VISION zöld pálcája nagyon finoman kezeli a kisebb halakat is - a megakasztott pér néhány körre is elfuthatott, nem kellett előke-szakadástól vagy kiakadástól tartanom, olyan érzékenyen nyúlt utána. Ez más, hasonló kategóriájú botokkal nem így van, ott általában nagyon kell kímélni az előkét, amely már akár bevágáskor is elszakadhat. Nos, itt jött jól a puha, lassú bot… Ha gondolkodás nélkül odavágtam, akkor sem szakadt a cucc, és a kisebb küszök sem zúgtak el a fülem mellett.


Az átlagméret ez körül alakult


A hátúszó még kicsi, de már színesedik

Hogy a kis bot mennyire szívós, csak napokkal később, egy kilós pisztráng alatt derült ki igazán, de erről egy másik cikkben majd bővebben is szólok. A kisebb pérek viszont távol álltak attól, hogy kárt tegyenek benne. Így főleg a dobások során tesztelhettem a bot állóképességét: 20-25 méternyi DT 4-es zsinór (VISION CLASSIC) lengetése közben a bot még nem látszott túlterheltnek, viszont egyre lassult, így nagyon pontosan behatárolható volt a táv, amikor már nem képes időben indítani a madzagot. Egyszerűen nem erre tervezték, és kész. Ez a bot a kisebb vizek legjobb fegyvere, ne keressünk univerzális eszközt benne! Olyan egyébként sincs.



A kérészrajzást érdemes kivárni

Alkonyat körül kissé elcsendesedtek a halak. Én is leültem, hogy kivárjam az esti kérészrajzást, az rendszerint hoz még pár halat. Az első magányos kérészekből már leszűrhettem, hogy ismét a világos lilás-szürkés kérészek lepik majd el a környéket, így én is hasonló legyeket készítettem elõ. Alig fél óra múltán hangos szedések jelezték, hogy megkezdődött! Felettem még nem röpködött semmi, de lábam előtt már kérészhullákat hozott a folyó. Nosza, bedobtam legyemet közéjük, és vártam a felvillanó pért… Második úsztatásra váratlanul felbukkant egy fekete fejű és mielőtt bármire gondolhattam volna, oda is vágtam neki! Rohadt gyors vagyok, na. Jóleső súly jelezte, hogy mindent jól csináltam. A hal megpördült párszor, majd megadta magát.


A kis bicebóca… Néha elõfordulnak ilyen nyomorék egyedek


Hatalmas igéző szemek

Vízbe helyeztem az állatot, majd szárítani kezdtem a legyet. Lesz itt még hal! Sötétedésig van még másfél órám, és ez bőven elég egy emlékezetes horgászathoz. Elindultam felfelé a vízen, és igyekeztem hosszabb távról elérni a jobb sodrásokat - ilyenkor mutatkoznak meg általában egy lassú bot gyengéi… De a kis GT Four itt is meglepetést okozott: az időben indított bevágást tökéletesen közvetítette, egyetlen kapásról sem maradtam le miatta.


Kis folyóvizek ideális botja

A VISION Flywater gázló ruha munka közben


A nap végén elégedetten tekertem fel a zsinórt. A kis zöld ékszert óvatosan helyeztem vissza kemény csőtokjába. Minőségi cuccal horgászni már önmagában élmény, bárhol is legyünk. Ezek után könnyen érezheti az ember elpazarolt horgászatoknak a középszerű felszereléssel átélt eseményeket. Igen, akkor még azt mondtuk, hogy azzal is megfogjuk ugyanazt a halat… De tényleg nem mindegy, hogyan.