Ha valaki a középkorban olyan kosarat kapott szíve hölgyétől, ami alul is nyitott volt, azzal nehezen jutott fel a vár tornyába. Mi viszont megelégszünk a vízparttal, ahol nyitott, zárt, vagy éppen bordás változatok várnak minket. Tekintsünk át közülük párat, hogy megtudhassuk, melyek azok a helyzetek, ahol a legeredményesebben használhatjuk őket.
Egy jól ismert feeder kosár típus, amit az alábbi tulajdonságok alapján érdemes kiválasztani: Megfelelő erősségű anyag, amit nem tudunk könnyedén összenyomni, nem deformálódhat el a horgászat, a töltögetések során. Felületkezelt legyen, általában sötét színre, feketére szinterezik az ilyen kosarakat, ami jól alkalmazkodik színben az aljzathoz és így a legkisebb gyanút kelti a halakban. Általános esetben, 1-2 méteres vízmélységnél előny, ha ritkás a rácsozata, így az etetőanyag könnyen kioldódik belőle. Ha vékony főzsinórral horgászunk, előfordulhat, hogy a sok dobástól és bevágástól hamarabb elkopik a zsinór azon része, ahol a kosarunk az előke előtti ütközőbe csapódik, így ennek elkerülése érdekében nyugodtan használjunk egy picivel vastagabb dobóelőkét. Nagyon fontos az etetőanyag állaga! Általában szárazabbra keverjük, a feeder kosárba szánt etetőanyagot, mint az átlagos, mert azt szeretnénk, hogy könnyen kioldódjon a kosárból a fenékre érve, de elképzelhető az is, hogy már vízközt elkezd egy iránymutató csíkot húzni a halaknak. Az állagba számoljuk bele azt is, hogy milyen élőanyagot kívánunk még bejuttatni. A nagy mennyiségű vágott giliszta például elvizesítheti az etetőanyagunkat.
A modern klasszikus! Mára szinte minden horgász dobozában lapul egy ilyen. Akinek még nincs, sürgősen szerezzen be belőle. Egyszerűen használható, a hozzá való töltő segítségével. Minden esetben ugyan olyan mennyiségű és állagú etetőanyagot, vagy pelletet tudunk tölteni a kosárba, amit halak meg fognak hálálni gyakori kapásaikkal. Etetőanyag választásban hagyatkozzunk az egyenletesen apró szemű változatokra, melyek szinte egy felhőt képezve vonzzák a fenéken táplálkozó halakat. Rövid, lágy előke és a legtöbb esetben egy mini lebegő csali a siker kulcsa.
Ez egy igazán nehéz ügy, mivel a nagy felületű kosár rengeteg vizet fog és bizony a sodrás sok esetben eltolja. De nem ezt a típust! Az ólom alsó részén apró karmok, talpak vannak, melyek szinte befúrják magukat a fenékbe, legyen szó sóderes, vagy homokos partról. Ezeken felül az sem árt, ha a drót anyaga kellően erős. Mivel folyóvízen horgászunk, ezért a gyenge anyagú kosár könnyen eldeformálódhat és a sok hajlástól el is törhet. Ez a kosár nem fog megnyomódni. Végszerelékünkhöz egy kis füllel kapcsolódik, melybe a forgónkat tudjuk beakasztani. Anyaga szinterezett, ami nem csak időtállóvá teszi, hanem a halak gyanakvását is távol tartja.
Tekintélyes méretű lapos, talp ólom és ami különlegessé teszi, hogy a felső borda hiányzik. Egyrészt könnyebb az etetőanyag oldódása és így a sodrás sem tudja olyan könnyen elnyomni. Etetőanyagként mindenképpen használjunk nehéz szemcsékkel rendelkezőt, hogy a víz áramlása túl messzire ne tudja elvinni őket az etetésről. Messzire, menjenek csak az aromák, amelyek a horog köré csalják a halakat, ahol kedvükre válogathatnak a terített asztalon.
Ahogy a neve is mutatja, ezzel az etetőkosár fajtával távolságot szeretnénk dobni, mégpedig pontosan. A kettő együtt, a hagyományos változatokkal nem minden esetben sikerült, a kosár oldalán elhelyezett ólom furán alakítja a megtöltött kosár súlypontját, így kissé féloldalasan repül előre, ami szélcsendben nem is jelent problémát. Akkor vagyunk nehezebb helyzetben, ha a szél felerősödik, ekkor kell elővenni a distance kosarainkat! A henger alakú kosár aljára van öntve körben az ólom, ami ezáltal nagyon pontosan és nagyon messzire repül. Hosszú előkés feeder szerelékhez használhatjuk, a felső részhez rögzített damil fület akasszuk a zsinóron futó forgókapocsba és már kész is. Az energofish kínálatában többféle ólom és többféle kosár mérettel megtalálható ez a típus. Az utóbbi egy igen fontos tulajdonság, mivel a horgászat során lényeges az etetőanyag bejuttatásának üteme. Ezt a kosár méretével tudjuk szabályozni. Az elején általában nagyobb mennyiségeket juttatunk be, hogy a halak szépen beálljanak az etetésre, majd ezután elég csak az érdeklődésüket fenntartani és ügyelni arra, hogy ne teljenek el a rengeteg bejuttatott etetőanyagtól. Szemes csalikat, nevezetesen kukoricát is bejuttathatunk vele, ebben az esetben a tapasztalat az, hogy ne tömjük meg túlságosan, mert elkövethetjük azt a hibát, hogy a kukorica nem fog kiszóródni a kosarunkból az etetésen.
Kérdezhetnénk, hogy a többi kosár is etetésre szolgál, mi a különbség? A lényeg a méretekben mutatkozik meg. Ez egy extra nagy kosár, arányaiban kisebb ólommal. A horgászat megkezdésekor a legtöbb esetben jó, ha készítünk egy olyan alapot, ami helyben tartja még a későn érkező halakat is. Nem beszélve arról, ha jó ütemű a halfogás és a halak igénylik, akkor horgászat közben is dobhatunk párat az etető botunkkal, hogy megfelelő mennyiségű csalit tudjunk a horgászhelyre juttatni. Versenyzők is használhatják, mivel a maximális paramétereken belül marad a szélessége és a hossza is. Válasszunk egy nagyon gerinces feeder botot és fonott zsinórt a használatához, hogy egy mozdulattal kiránthassuk az etetőanyagot a kosárból és gyorsan dobhassuk a másikat.
Az állóvízi horgászatok igazi fegyvere. Rövid előkével, pop up csalikkal kombinálva nagyon eredményesek tudunk lenni. Kialakításának köszönhetően messzire és pontosan tudjuk dobni. Kevesebb bordából áll, mint egy régebbi kosár, ezért az etetőanyag fenékre érés után szinte azonnal bont, illetve ha pellettel kevert etetőanyagot szeretnénk bejuttatni, akkor is könnyen kioldódik a kosárból.
Method kosárba nem feltétlen kell etetőanyagot töltenünk. Jó választás lehet egy megfelelő állagú mikropellet is. A rácsos kosarak szépsége pedig abban rejlik, hogy bejuttathatunk velük nagy mennyiségű élő anyagot, vagy kukoricát. Nincs más teendőnk, mint megtölteni velük a kosarat és a két végét etetőanyaggal „ledugózni", hogy a dobás során ne repüljön ki.
Method kosárba nem feltétlen kell etetőanyagot töltenünk. Jó választás lehet egy megfelelő állagú mikropellet is. A rácsos kosarak szépsége pedig abban rejlik, hogy bejuttathatunk velük nagy mennyiségű élő anyagot, vagy kukoricát. Nincs más teendőnk, mint megtölteni velük a kosarat és a két végét etetőanyaggal „ledugózni", hogy a dobás során ne repüljön ki.
Forrás: Treznyák Tibor, Fotók: Lukácsi Béla
A nyári meleg vizek legkülönlegesebb és legnagyobb vonzerővel bíró természetes csalija a tigrismogyoró. Édes illata és természetes cukortartalma miatt ellenállhatatlan a pontyok és amurok számára. Tavasz végétől és is előszeretettel alkalmaztam a tigrismogyorót a hajszálelőkéimen, több gyönyörű pontyot és amurt köszönhettem neki. Célzott ponty és amurhorgászatom erős bojlis felszereléssel egy sekély vizű, lassú áramlású...
A nyár derekán Pető Gabi csapattársammal, és állandó segítőjével, Karcsival, úgy döntöttünk, hogy összehozunk egy hétköznapi teszthorgászatot. Ismerősöktől, horgászbarátoktól nagyon sok jót hallottunk a Nógrádmarcal községben található Mixi-horgásztóról. Az elmondások alapján kiváló halállománnyal rendelkezik, nem nagy a vízmélysége, viszonylag sok amur él benne és a pontyok átlagmérete is 5 kg körül van. Igaz Gabitól, vagyis Budapesttől és...
Évek óta használom az iBite úszó család különböző típusait, melyek lefedik az úszós horgászat minden területét, legyen az match, rakós vagy spicc botos módszer. Találunk keszegező, pontyozó és rablóhalas típusokat, csúszó és fix változatokat minden szükséges teherbírással. Ennek megfelelően a bot, a távolság, a vízmélység függvényében választok közülük. iBite úszók. Az úszós módszerek közül a legközelebb a match botos...
A hidegfront betörések alkalmával történő pontyhorgászataim a Balatonon máig a legemlékezetesebbek. A légnyomás csökkenését eredményező szelek felkorbácsolják a Balaton vizét, az alsó vízréteg lebegő szemcséi, a felső iszapréteg felkeveredésével szürkévé festett tó vizében vad táplálkozásba kezdenek ilyenkor a pontyok óriási tömegei. Északi szélben, a Badacsony felől érkező orkán sem tántoríthat el a bojlizástól, sőt, a besétálós...
A leggyakoribb vendég a nyári, folyóvízi pergetéseim idején a ragadozó őn, és a süllő, melyekkel a pikkelyesek közül találkozom. Ennek oka kettős, egyrészt belőlük elég szép mennyiséget találhatunk a folyóinkban. Másrészről legtöbbször célirányosan róluk szól a pergetésem. Főként mert megtalálásuk, kapásra csábításuk nem igényel olyan sok időt, mint a szintén pergetve is fogható harcsáké. Ám nekem más okom is volt, hogy elsősorban rájuk...
Ugyan melyikünk fejében nem játszódott már le a gondolat hatalmas amurokkal való küzdelemről. Hát bizony az enyémben vagy ezerszer lepergett már ez a film, ilyen-olyan finisekkel. Hol happy end volt a vége, hol pedig az amurok kerültek ki győztesen kettők csatájából. A júniusi alacsony dunai vízállás és az átlagosnál magasabb, 25 fokos vízhőmérséklet cselekvésre parancsolt, és etetni kezdtem kukoricával a Pest alatti Duna szakasz általam sűrűn látogatott...