Amint a kis patak partjára értem, nagy kő esett le a szívemről, végre kristálytiszta víz csordogált benne. Legutóbb három napja jártam ott és iszonyatosan zavaros volt a vize. Legnagyobb elkeseredésemre sarkon kelet forduljak és hazamenjek, de ezúttal mellém szegődött a szerencse.

Kényelmesen letelepedtem az egyik nagyobb kőre és a felszerelés összeállításával, szorgoskodtam. Közben a lágy szellő fenyőillatot sodort felém a közeli erdőből, ami keveredett a közelben nyíló erdei virágok illatával ehhez társult egy igazi hegyvidéki madárkoncert. Ezt még színesebbé tette a hatalmas kövek közt folydogáló patak, élesen csobogó hangja, és a parti fák leveleinek zizegése. Ilyenkor érzi az ember, hogy az egész életét le tudná élni egy ilyen helyen, és a francba kívánja a városi nyüzsgést, zajt és a mindennapos rohanást.

Észre sem vettem és máris teljes harci díszbe öltöztettem a kis Spin Blade pálcámat, már csak néhány wobblert kellett magamhoz vennem és indulhatott a móka. A Salmo wobblerekkel tömött dobozomban turkálva sikerült, néhány, a hely adottságainak megfelelő csalit összeválogatnom. Nyakamba akasztottam a fotógépemet és elindultam a vízen felfele, hogy a patakban bujkáló pisztrángok közül néhányat, horog és lencsevégre kapjak.


Akár ihatok is belőle

Egy kisebb zubogóhoz értem, gyorsan felcsatoltam az egyik wobblert és a habok közé dobtam, ami szolid csobbanással el is tűnt a kristálytiszta vízben. Egy csuklómozdulattal életet leheltem a műcsalimba és lassan húzni kezdtem magam felé. Élénken remeget kis teste az áramló vízben, de nem csak az én tetszésemet nyerte el a mozgása, egy pettyes halacska is érdekesnek találta és agresszíven rácsimpaszkodott. Első meglepetésében ugrott néhány ötpontos szaltót, majd csak egy helyben evezgetett melluszonyaival.
Látszólag hamar megadják magukat, de mikor kézbe venné az ember, előbújik belőlük a kisördög, és izgatottan jobbra-balra dobálják törékeny testecskéjüket. Ez a példány is ezt tette, ezért igyekeztem megnyugtatni, és mihamarabb szabadon engedni.


Az első dobás eredménye



A legszebb pillanat

Nem gondoltam, hogy már az első dobás halat eredményez, de arra sem gondoltam, hogy a másodikkal is halat fogok. Pedig így történt, alig, hogy elérte a kis Tiny a vizet, máris rajta volt az előző halacska testvére. Őt is gyorsan útjára bocsátottam, nehogy megorroljon rám a patak, és ne adjon nekem többet ezekből a csodás élőlényekből. Nagyon elemében volt a kis Salmo wobbler, rövid időn belül még öt hasonló pisztrángocskával ajándékozott meg. Elérkezettnek láttam az időt, hogy más csalit is a ringbe engedjek. A következő versenyző is a mini wobblerek közé tartozott, csak más színárnyalatban. Ez a műcsali, adott már nekem pár szép domolykós emléket, itt volt az ideje, hogy a pisztrángoknál is megállja a helyét.

Az egyik nagyobb kő mögött, halat sejtető víz kavargott, itt engedtem szabadjára a kis vöröses - sárgás csalit, hadd rosszalkodjon kedvére. A harmadik bevontatást félbeszakította egy fürge halacska, mérgesen rohangált fel-alá szájában a horoggal, de nem tudott szabadulni tőle. Igen ragaszkodók tudnak lenni azok a fránya hármashorgok. Én vetettem véget elkeseredett menekülési kísérleteinek, óvatosan megszabadítottam a kis ragadozót, ami köszönés nélkül fürgén el is tűnt a kövek közt.


Nem bír megválni tőle


A mini Tiny és zsákmánya

Ugyanaz a kő mögött még sikerült, egy áldozatra leső halat becsapnom, sajnos ő sem volt nagyobb az aznapi átlagnál.

Ezekkel a kis hegyi patakokkal az van, hogy nem igazán tudunk bennük rekordlistás halakat fogni, de nem róhatjuk fel ezt feltétlenül hátránynak. Ha termetes pisztrángok laknák az ilyen kis vizeket, a húshorgászok rövid idő alatt kiürítenék az összes halat belőle, mérettől függetlenül, de mivel ez a méret nem vonzza őket, így megmaradnak ezek a kis vizek, természetes oázisként a csendre és nyugalomra vágyó horgászoknak.

Aznap nagyon étvágyuknál voltak a halacskák, szinte bármit megtámadtak, amit elhúztam az orruk előtt. Ezért úgy döntöttem, hogy mellőzöm a kisebb woblereket és a valamivel nagyobb testű Salmókat csatolok fel, hogy elkerüljem a kisebb példányokat, és ne okozzak nekik felesleges sérüléseket.
A nagyobbacska testű Minnow-ok kerültek előtérbe, amiket majd minden bevontatáskor fürge csellék hada követett. Talán fajtársukat vélték felfedezni benne és követték a végsőkig, pontosabban addig, míg ki nem emeltem a vízből vagy egy-egy pisztráng le nem csapott a műhalacskára. Ilyenkor ki-kiugrálva próbáltak menekülni a megriadt csellék, de szerencséjükre nem ők voltak az elsődleges célpontok.


Az első Minnow fogta pisztráng


Az egyik kanyarban a víz sodrása kimosta a parti fák alját, ezzel komoly búvóhelyet hozva létre a halak számára. Nagyon bíztam benne, hogy ha nagyobb egyed van a patakban, akkor az valószínűleg ott rejtőzhet. Guggolva közelítettem a hely felé, hogy még véletlenül se riassza meg az árnyékom az ott lévő halakat. A wobblert sem dobtam, hanem leúsztattam a víz hátán egész a tanya aljáig, majd visszapattintottam az orsó felkapókarját, és hagytam, hadd remegjen kicsit egy helyben a műhalacska, mielőtt megindítanám magam felé. Lassan, meg-megállítva végeztem a vezetését, félúton járhatott csalim, mikor egy nagyobb árnyék jelent meg a semmiből és kétszer is rávillant, de nem éreztem, hogy megcsípte volna. Újból leúsztattam és vártam az árnyékot, hogy megjelenjen és elkapja a csalimat, de ezúttal is csak kísérte egy darabon, aztán eltűnt, mint a kámfor. Gyors csalicserét hajtottam végre, majd azt is leúsztattam és vártam, hogy hátha ezt megtámadná a sunyi árny. Ehelyett már az első fél méteren elkapta egy jóval kisebb pisztráng, mint az előzőleg látott, és hangos csobogással verte szét a tanya csendjét. Ezzel le is mondhattam a nagyobbik példányról. A kis mohót megszabadítottam a szúrós falattól, majd csendben odébb álltam.



A falánk kispisztráng

Gyorsan repült a nap, hisz a halak gondoskodtak róla, hogy jól érezzem magam, észre sem vettem és máris estébe hajlott a délután. Volt még egy jó órám, míg teljesen el nem tűnt a nap a hegyek közt. Igyekeztem vissza az autóhoz, hisz az ilyen helyeken egyik percről a másikra beköszönt a sötétség és akkor a medvék az urak. Nem vagyok az a félős típus, de bevallom őszintén, hogy nem szívesen rivalizálnék velük a hely jogosultsága felett. Amint lefele haladtam, megpillantottam egy a meder aljához simuló kispisztrángot. Sikerült is készítenem pár felvételt e ritka eseményről, hisz általában ők vesznek észre először, és nem fordítva történik a dolog.


Szorosan a kövekhez simulva les áldozatra a halacska


Salmo Tinyk, Hornetek és Minnowok, az aznapi nyerő csapat

Mindent egybevetve, kellemes horgászatot tudhattam magam mögött, hisz ritkán fog az ember természetes körülmények közt, harmincnál is több pettyes halacskát.