Sokáig azt hittem, hogy az éjszakai legyezés nem is létezik, amíg magam is meg nem győződtem, hogy nagyon is létezhet – hiszen az éjszakai ragadozók nem különösebben válogatnak a pergető vagy legyes csalik között, ha éppen étvágyuknál vannak. A mi dolgunk csak annyi, hogy eljuttassuk horgunkat a halak szája elé.

Az elmúlt időszakban több éjszakát töltöttem legyezéssel, később levontam a következtetéseket, és most a jégvirágos ablakok előtt többszörösen is jólesik számba venni a tanulságokat.

Éjszakai legyezett süllőm kiszaladt a képből

Az éjszakai legyezés többnyire a nagyobb testű ragadozókról szól. A kisebb békéshalak ilyenkor riadtan lapulnak, vagy csapatokba verődve mentik az irhájukat, és legfennebb áldozatként jutnak szerephez, de ez a történet nem róluk szól. Így hát én is keményebb, 6-8 osztályú legyes botokban gondolkodtam. Egyrészt a nagy Duna is megkívánta a hosszabb távok elérésére képes eszközt, másrészt benne volt a pakliban, hogy összehoz a horgászok istene egy többkilós fenevaddal, és igencsak dühítene, ha nem én győznék…

Az éjszakai rablóhalazás a pergetésben is rendszerint a vízszél meghorgászását jelenti, én is erre koncentráltam tehát, nem sok értelmét láttam a Duna közepét ostorozni, inkább a partmentén dobtam hosszan. Na, most a dobás lesz itt a legkényesebb téma… Mert ugye, partról kell kiviteleznünk mindezt, és biztosan lesznek fák meg bokrok mögöttünk, és ha vannak, abba biztosan bele fogunk akadni! Bár szinte kötelező napfényben felmérni a kiszemelt folyószakaszt, az éjszakai sötétben mégis gyakran előfordul, hogy túl hátra engedjük a zsinórt lendítéskor, vagy egyszerűen nem is látjuk, hogy a zsinórunk vége éppen hol jár. Érdemesebb tehát a zsinórunk teljes pályáját a víz fölé helyezni: oldalsó dobással nagyon jól lehet boldogulni (jobb vagy bal kezes horgászok okosan válasszanak partoldalt!), és nem kell izgulnunk a tér miatt.

Tipikus dunai partszakasz. Nappal mindig megkeresem jobb részeket

Mivel alig egyméteres vizeket vallattam, az úszó zsinór tűnt jó választásnak, sőt még ez is könnyen besodródhat a parti kövek közé – eszembe se jutott tehát, hogy merülővel próbálkozzak. Legyeimet is úgy kötöttem, hogy ne merüljenek túl gyorsan, ha szükségesnek láttam, polifoam alkalmazásával is tovább növeltem a felhajtó erőt. A süllő vagy harcsa nagy örömmel veszi le a felszínen húzott csalit – néha a pergetésben is jobb, ha a wobbler háta kissé borzolja a felszínt…

Egy ilyen műegér alatt könnyen felrobbanhat a víz!

Nappal nincs más dolgom, mint legyeket gyártani éjszakára…

Egér natúr színben, és „GT színkódban”… :) Csernobili egér?

Ami az előkét illeti, csak egy jó minőségű monofilt kell találnunk, és letudtuk ezt a dolgot. Fontos viszont, hogy kiemelkedően teljesítsen a kopásállóság és csomótűrés kérdésében. Ennek a másfél méternyi előkének nagyon sok mindennel meg küzdenie az éjszakai harcok során: végigpattog a köveken, néha bozótra, fára kerül, és a végén még esetenként a harcsafogakkal is szembe kell néznie. Ne restelljünk emiatt sem vastagabb monofilokat alkalmazni, a 40-50-es méret korántsem jelent túlzást. Ebből elég egy másfél méteres hossz, vagy akár rövidebb is.

A Specialist Catfish monofilt a legjobb előkezsinórnak tartom. Színtelen, és bivalyerős… 40-50-60-as méreteket tartok magamnál

A vastag monofil csomózásánál fogót használok

Fogóval kötök csomót a műcsalira is

Bár legyeinket a felszínen húzzuk, igen sok bosszúságot fog okozni így is a köveken pattogó horgunk: gyorsan élét fogja veszíteni, legyen tehát nálunk megfelelő horogfenő, és gyakran ellenőrizzük a horog hegyét. Egy éjszakai horgászat során akár 4-5 legyeshorgot is „elfentem”, míg végül teljesen eldeformálódott a horoghegy profilja, és fenéssel sem lehetett helyre hozni. El kellett dobnom őket.

Jó éjszakai legyek tekintetében jómagam is örömmel fogadok ötleteket. Vannak, akik a Clouser és Minnow típusú legyekkel sikeresek, én viszont inkább nyúlszőrből kötöttem Zonker meg Bunny legyeket – gyakorlatilag a nappal használt legyeimet „éjszakásítottam”. Fehér és neonzöld színek, meg egy kis vörös. Ez általában működik.

Néha a kisebb legyek vezetnek sikerhez

Az apró harcsa ráakaszkodott a nagy légyre. Ezt a méretet nem neki szántam…

Ha lefelé dobálunk, és árral szembe vontatunk (márpedig ez a gyakoribb), akkor a feszes legyezőzsinóron tökéletesen fogjuk érezni a legenyhébb koppintást is. Elmondhatatlan gyönyört jelent, amikor egy szebb süllős rávágás nem egy rugalmas botspiccen, hanem a feszes zsinóron jut el hozzánk, és máris rátarthatunk a meginduló súlyra… Sokkal közvetlenebb érzés ez, főleg emiatt vállalom örömmel az éjszakai legyezés nyűgjeit, egy ilyen kapás kárpótol minden küzdelemért.

Süllős fejrázás a partszélben

Meggondolta magát, inkább fut még egy kört…

Végül meglett…

…egy kis időre

A sporthorgászatban már nem kéne felvetődnie annak a kérdésnek, hogy „többet fogok így, mint pergetve?” Mert hiszen léteznek a pergetésnél is hatékonyabb halfogó módszerek, bár többségük illegális... Fölösleges tehát ez szerint rangsorolnunk egyes horgászmódszereket. Pergetni vitathatatlanul kényelmesebb, és esetenként eredményesebb is (kivéve, ahol túl gyakran pergetnek), az éjszakai legyezés mégis pótolhatatlan örömet fog okozni azok számára, akik szeretik a kihívásokat, és tovább akarnak lépni, gyarapítván horgásztudásukat. Mit kell ehhez tenniük? Állítsanak össze egy jó legyes felszerelést 8-as osztályban, és járják végig a kedvelt rablózó helyeiket. Meg fognak lepődni, hogy a légy mire képes, még sötétben is!


Használt termékek:

Vision GT Four SW	Vision Koma	Vision Attack
Vision Big Mama	Specialist Catfish	Vision Flywater