Lassan jég alá kerülnek a vizek, főleg az állók, melyeken szabad lékhorgászni / A folyóvizek jegére még rámenni is tilos!/. Az állóvizek jege is csak 8-10 cm-től biztonságos, vékonyabbnál ne próbálkozzunk . Nem csak biztonsági okokból érdemes szánkón vinni a felszerelést, rajta csendben lehet várni a kapást, mert a lék közelében riasztólag hathat a halak számára, ha körülötte topogunk. Lehetőleg ne egyedül menjünk, és mindenképpen vigyünk pár méter erős kötelet, még jobb a gurtni, melyet kössünk a szánkó közepéhez.

Ilyen hóban-jégben már bátran indulhatunk lékelni.

Középen összehajtható lékfúró, mely pillanatok alatt 13cm átmérőjű léket fúr.

A lék készítése történhet láncfűrésszel, baltával, de ez nagy zajjal, fáradtsággal jár, viszont lékfúróval pár perc alatt átlagméretű halak kivételéhez elegendő méretű lukat fúrhatunk a jégbe. Ha kicsinek találjuk, készítsünk három- vagy négyszög alakban egymás mellé furatokat, ha összeütjük őket, ilyenből már a tízkilós csuka is könnyedén a jégre csúsztatható. Érdemes több helyen fúrnunk, medertörés, árok, gödör felett, akadók, bedőlt fák környékén, de van, hogy a keszegeket nádszél mentén találjuk meg.

A lékfúró összehajtva szállításkész állapotban.

A borotvaéles pengék hamar megbirkóznak vastagabb jéggel is.

Még ha vastag is a jég, vízi növényzet közelében általában elvékonyodik, erre is ügyeljünk helyválasztásnál.

A léki peca lehet békés vagy ragadozó halakra célzott, míg az orosz mormiskázás módszerével mindenféle fajt foghatunk. A fogandó halaktól függően változik a lékhorgászat eszköztára. A keszegezésnél megfelel bármely egyébként használt pálca és orsó, a főzsinór is elég 14-es körüli. A horogméret is megegyezik a téli keszegezéskor használatos 14-18-as, arányosan, hogy mivel és mire horgászunk. A csali lehet mű és igazi csonti, pinki, giliszta, csemegekukorica /bodorka!/, mű és igazi szúnyog, kenyér, csontibáb. Etetés gyanánt inkább csak némi figyelemfelkelő felhős anyagot szórjunk a lékbe. A készséget nem árt néha kissé megemelni, és horgásszuk fenéktől egészen fentig meg a vizet, mert főleg nagyobb léknél, ha hó borítja a jeget, feljönnek levegőzni a halak, ilyenkor vízközt is esznek. Az 1-1,5 grammos úszó elég, csak antennája legyen messzebbről is jól látható. Kicsit várjunk ki a bevágással, mert ilyenkor lassabban nyelnek.

A léki keszegezésre megfelel a jobb időkben bevált Extreme match 420, ilyen a lékben messziről is jól látható úszóval.

A Bolo 20 a Gold Star-tól, egyszerű, a téli horgászatra kiválóan megfelel.

A léki horgászat régen a klasszikus, úszós-kishalas csukázásban merült ki, de a finomabb szerelékek elterjedésével egyes vizeken /pl: Velencei-tó/ sok szép süllő is esett kishalra, én a pátkai tavon még kilós domolykót is fogtam így. Tapasztalatom szerint ilyenkor is az alkonyat a legfogósabb. A csukázó szerelék hármas vagy egyes horgon, drót vagy egyéb elrághatatlan előkével, harmincas főzsinóron kínálja fel a csalihalat, a finomabb változat 6-4-es hosszúszárú süllőhorgon előkenélküli 25-22-es monofilon. Az a jó úszó, mely csak éppen elbírja a csalit és az antennája messziről is jól látható. Több lék esetén próbáljuk meg mindkét szereléket, mert lehet, hogy csak a finomabbra lesz kapásunk. Váltogassuk is a lékeket, mert volt már olyan hogy egyben hat kapás volt, a többibe meg semmi, magam sem tudom miért. Tartások környékén használjunk kisebb csalihalakat, mert itt nincs annyi idő nyeletni, egyébként is ez nagyban a halak kapókedvének függvénye. Ha a kapások nagyon óvatosak, lassúak, érdemes még egy egyágú horgot a halba tűzni, és miután elmerült az úszó azonnal bevágni.

Léki kishalas csukahorgászathoz jól alkalmazható úszók, harapásálló előkék és hozzávaló forgókapcsok.

A mormiskázó botok rövidek, egyszerűbb orsók is jók rájuk.

A mormiskázó botok lágysága így ellenőrizhető, a jobban hajló lágyabb, ezen erősebben érezni a koppintásokat.

A mormiskázás egy érdekes orosz léki technika. Apró, csepp vagy levél alakú, csillámló műcsali, mely magában foglalja a horgot is, melyet rövid, lágyvégű bottal rángatva emelgetnek, majd ejtenek vissza, többnyire ilyenkor jön a koppintásszerű kapás. Érdekessége, hogy egyaránt foghatunk vele bodorkát, karikát, veresszárnyút és egyéb békés halat, valamint ragadozó halakat, süllőt, csukát, sügeret. Kis szünetekkel a csalit állandóan mozgatni kell, és nem árt váltogatni a lékeket és a csalikat is. Rá kell jönni az ízére és akkor rettentően izgalmas szórakozás.

Mormiskakészlet az Energofish-től.

A mormiskázás optimális kéztartása.

Ez a hatalmas sügér egy levél alakú mormiskán vesztett rajta.

A mormiskák mérete változó, általában arányos a célhalak nagyságával.

Forrás: Székely Zoltán