Sokat kellett várni mire jó lett a vízállás. Hol alacsony volt, hol pedig túlságosan magas ahhoz, hogy a kiválasztott helyet meghorgásszam. Még tavaly döntöttem úgy, hogy rápróbálok alkalom adtán ere a kövezésre. Esti pergetéseim alkalmával, a ráfolyás felőli oldalon rendszeresen láttam ugrani a paducot és fordulni a jobb dévért. A dunaföldvári vízmérce százhúsz centit mutatott. Ez a vízszint pont arra jó, hogy egy nagyobb hajó hullámai nem söpörnek le a kőről. Tehát biztonságos horgászatot tesz lehetővé, de még éppen eléggé magas ahhoz, hogy legyen annyi víz a kőlábnál, hogy a halak kiálljanak oda. Eléggé feltöltődött az utóbbi évtizedek alatt, de még mindig remek haltartó hely.


Mélységmérés

Csónakkal közelítettem meg, a kikötőhelyemtől tíz percre található, gyorsa oda lehet érni. Nem bonyolítottam ma se a horgászatomat - ami a Dunán előnyös dolog általában. Egy nyolcméteres EnergoTeam Benzar botot hoztam magammal. Ultralight felirat van a boton, de szerintem inkább nagyhalas. Egész jó a kiegyensúlyozottsága, de azért csodát nem kell tőle várni. Árának megfelelő darab. Négyszer-ötször ennyiért persze lehet sokkal könnyebbet és gerincesebbet is kapni. Már akinek van annyi pénze és kérdés, hogy szüksége van-e rá.


Etetek, de a folyás túl erős és elviszi az anyagot

Egész nap borult volt az idő, állandóan lógott az eső lába. Néha meg meg mordult az ég. Abban bíztam, hogy nem futok bele egy viharba, mert ezeknek a hosszú karbon botoknak van egy kellemetlen tulajdonsága. Nagyon hamar ismeretséget köt a villámmal, minek hatására a bot tulajdonosa jegyet válthat Szent Péterhez. Tíz perc alatt bepakoltam ladikomba, és miután beindítottam a motort, biztos ami biztos, elrebegtem egy laza imát…


Az első merítés

Szeretek csónakázni, így a víz hátán utazva a természet és öreg folyónk teljesen más arcát mutatja. A hűs levegő és a Duna illata mindig mámorítóan hat rám. Miután kikötöttem csónakomat a kövezéshez és a farát is lesúlyoztam, hogy a hullázás ne tudja a partnak csapkodni, a horgászhely kialakításával kezdtem foglalatoskodni. A magas vízszint miatt a parton le kellett vágnom a kinőtt gazt és fűzfaágakat. Gyorsan megvoltam vele hála éles késemnek. Egy igazi madocsai kés nélkül nem mozdulok ki otthonról, főleg ha horgászni indulok.


Küzd, de én erősebb vagyok

A következő felvonás az etetőanyag bekeverése volt. Ezt mindig a legelején megejtem, még azelőtt, hogy nekiállnék a szereléket összeállítani. Így a keveréknek van ideje "összeérni", a szemcsék rendesen meg tudják magukat szívni vízzel. Két kiló Tímár folyóvízi sajtos etetőanyagot gyúrtam össze egy kiló Katus dévéres kajával. Elég merész házasítás, de bíztam benne, hogy nem lesz velük gond. Gond esetleg csak abból adódhat, hogy nem hoztam magammal semmi plusz tapadást, vagy súlyt biztosító adalékanyagot, és a víz sokkal gyorsabban folyt, mint amire számítottam. Nem volt mit tenni, abból kellett valami okosságot kihozni. amim volt. Reméltem, hogy ezek az egyébként kiválóan tapadó kaják önmagukban is megbirkóznak a feladattal. A víz körülbelül két méter mély és szórt köves az alja. Talán nem lesz gond, ha eléri a meder alját, bemosódjk a kövek közé, helyben tartja a halat.


Még mielőtt etettem volna, a felcsalizott szereléket betettem magam elé, azzal a szándékkal, hogy kicsit feltérképezem a medret. Ahogy centiről centire raktam arrébb az ólmot, kemény odakoppintás jött a mélyből, majd még követte három húzás gyors egymásutánban. Kicsit meglepődve vágtam be. A bot szép ívet leírva úgy maradt a kezemben. Kemény ellenállásba ütköztem. Halam jellegzetes rángatózással próbált megszabadulni a horogtól. Már tudtam hogy paduc az "áldozat". Lehúzott pár méter zsinórt, az erős sodrás segítségével kénytelen voltam utána lépni és a kövezés végén a nyugodtabb vízben megszákolni. Kiló feletti gyönyörű példány volt. Már előre örültem az előttem álló horgászatnak, etetés nélkül ilyen szép halat ilyen gyorsan... Nem is késlekedtem, amilyen keményre csak tudtam összegyúrtam kilenc gombócot és bedobtam a bot spiccéhez. Tudtam, hogy időlegesen megszűnik a kapás, mivel ezek a halak eléggé érzékenyek a sekély vízbe csapódó gombócok zajára. Úgy is lett. Körülbelül tíz perc eseménytelen várakozás következett, majd minden átmenet nélkül valami erősen megrázta a bot végét. Megvolt a következő halam, szintén paduc. Egy kicsit körülményesen, de sikerült szákba terelni. A sűrű szövésű fej nem éppen ideális az erős folyásban. Közben felettem kezdtek gyülekezni a felhők, baljós, fekete esőfelhők, amik jeget is hordozhatnak. Nem szerettem volna belekerülni egy viharba, de a szenvedély és a halfogás vágya felülkerekedett a józan észen. Távolból villámlás hangja morajlott át az erdőn, a szél szinte teljesen megállt, biztos jelét adva annak, hogy nem sokára marha nagy balhé lesz itt a fűzfabokrok árnyékában.


Újabb kapás terelte el gondolatomat az eljövendő végítéletről. Csalódás, de csak egy jól megtermett géb volt a tettes. Újabb csalizás és várakozás következett.
Időközben a felhők nagy ívet leírva kikerültek, talán megúszom. A szél kissé megélénkült, felfrissülést hozva a fülledt időbe.

A halak eltűnését a felettem kavargó frontoknak tulajdonítottam. Csak kis idő elteltével kezdett gyanús lenni a dolog, miszerint etetés előtt és közvetlenül utána volt hal, később pedig eltűntek. Hát, bejött amitől féltem. A nem elég kemény és nehéz etetőanyagot elvitte a víz, a halak pedig követték azt. Dobtam pár gombócot, bízva abban, hogy a környéken lévő halakból még oda tudok csalogatni néhányat. Kis idő elteltével meg is jött a következő kapás. A nap legnagyobb hala, legalább másfél kilóra saccoltam. Rövid birkózás után szákba került ez is.


Egy szép példány

Időközben az addig távolodó felhők újra felém vették az irányt. Nem tetszett, egyáltalán nem!
Az egyre erősödő szél biztos jele volt az eljövendő égszakadásnak. Pakolás mellett döntöttem. De már későn….. Későn, mert az utolsó pillanatban még beugrott egy jó kilós hal és mire kifárasztottam, a fák már hétrét görnyedve hajladoztak a szél nyomása alatt. Az eső nagy cseppekben, szaporán kezdett esni, gyorsan átáztatva a ruhámat. Egy fa takarásában kerestem menedéket, és amint kicsit alábbhagyott, elindultam hazafelé. Körülöttem cikáztak a villámok és a viharos szél hazáig elkísért.


Szerencsére minden nagyobb gond nélkül megúsztam a kalandot. Örültem, amikor a kocsiban ülve hazafelé gurultam. Ez a "vadvízi" horgászat szépsége, állandóan tartogat valami meglepetést. Én meg ezért szeretem.
Szép és tartalmas napot zártam, tele izgalmakkal és eseményekkel. Várom a következőt!