Már napok óta szinte minden hajnalban felkelek, hogy meglessem az ablakba kihelyezett hőmérő higanyszálát, keresve azt a megfelelő pillanatot, amikor az idő annyira enyhülni látszik, hogy elviselhető körülményeket biztosítson néhány órás léki horgászathoz.

Sokszor ébredtem -20-ra, de volt olyan reggel is, hogy közel jártunk a -30-hoz. Kegyetlen számok ezek, nem csak horgászszemmel nézve!

Érdekes az egészben az, hogy előző írásomban még az enyhe télre panaszkodtam, hogy nem képes biztonságos jeget fagyasztani nekünk, akik télen is szívesen kimegyünk a jégre néhány órás horgászat erejéig... most meg a hideggel gyűlik meg a bajom, hát milyen ember vagyok én? Türelmetlen akár mások, ki nagyon várja már a tavaszt, az új horgászszezon kezdetét...

A mai lékhorgászat egyik nélkülözhetetlen kelléke a lékfúró. Ilyen vastag jég esetén fejszével áthatolni a jégen bizony csak izzasztó munka árán lehetséges.

Egy kis bíztatás sokszor meghozza az eredményt.

Egyszerű felszerelés...

Rövid, csupán 60 cm-es horgászbot melyen az ICE BASS felirat olvasható.

Kis méretű BLACKIE orsó.

Szerda reggel ígéretesnek látszik az idő... hajnalban csak -6-ot olvasok.
Gyorsan hívom cimborámat, hogy van-e kedve velem tartani.
Benne van a buliban, gyorsan eleget tesz munkahelyén a főnöke utasításainak... és 10 óra körül már vágjuk is az első lékeket.

Emlékezetből próbáljuk beazonosítani azokat a mélyebb gödröket, ahol halat sejthetünk. Fúrunk, jó néhány lyukat a vastagra hízott jégbe, de délig csupán néhány gyanús kapásról tudunk beszámolni.

Emlékszem a tavalyelőtt decemberben ebből a gödörből pontyot is sikerült fognom, sőt nem is egyet... most meg semmi, hol lehetnek a halak?

Fontos a strapabíró úszó, melyet a jég nem tesz tönkre.

Tovább keresgélünk, lyuggatjuk a jeget, már valahol a húszadiknál járhatunk...
Kapás! Barátom hangos szavakkal szól hozzám, hogy kapása van. Tényleg! Az úszója óvatosan oldalra indul a lékben, majd lassan alámerül, mintha nem is kapás, csupán túlsúlyozva lenne. Akaszt és megvan a nap első hala, egy tenyeres kárász személyében... ej nem is tudom, mikor örültünk ennyire egy ekkora kárásznak.

Végre itt az első hal egy kárász személyében.

Ilyenkor télen nagyobb jelentősége van a jó csalinak, mint a melegebb hónapokban.

Közben nálam is motoszkál valami! Kapás, akasztás és néhány másodperc múlva egy tenyeres domolykó dugja ki fejét a lékből.
Gyengén kezdődött a nap, de délidőben úgy tűnt kezdtek „mocorogni” a halak, legalábbis a sorra egymás után jelentkező kapások erre utaltak.

Télen mindent másként mérünk és értékelünk.

Gyakran találkozni domolykóval is.

A sügér télen is intenzíven táplálkozik.

Egy domolykó, egy kárász, egy sügér és néhány apró vörösszárnyú az elkövetkező fél óra eredménye, aztán néma csend, mintha csupán ez a néhány hal lakta volna be az egész tavat.

Tovább próbálkozunk, újabb lékekkel ritkítjuk a tó jegét, ha körülnézek, az az érzésem támad, mintha legalább 10 horgász járt volna itt előttünk, pedig csak ketten voltunk.
Hiába minden erőfeszítés, de ez a nap több meglepetést nem tartogatott már számunkra.

Egy ideges kárász a lékben...

Télen különösen lehet örülni nekik.

A nap két legnagyobb hala.

Ilyen a lékhorgászat egy kicsit hideg, egy kicsit kiszámíthatatlan, néha veszélyes, de a legfontosabb, hogy kint vagyunk a vízen és jókat nevetgélünk elfelejtve a hétköznap bosszantó problémáit.



Használt felszerelések:

ET Ice Bass Light	ET Blackie	Cralusso Capri Carbon	Professional
Ólomkészlet sörét	ET Termoruha	Mora ice Easy	ET Specialist Bream