Megjelent: 2016. szeptember 07. | Forrás: Szabó Bence | Események/Kiállítások

Mikor januárban megláttam a MOHOSZ versenynaptárban, hogy az idei évben megrendezik az I. Method Feeder Országos Bajnokságot, rögtön tudtam, hogy számomra ez lesz az idei év egyik, ha nem a legfontosabb megmérettetése. Később aztán a helyzet némileg változott, hiszen lehetőséget kaptam, hogy az Energofish Feeder Team tagjaként horgásszam végig a szezont, így részt vehettem a „hagyományos" feeder ob-n, valamint megyünk az I. Klub Feeder Országos Bajnokságra is. Nézzük hát azonban, hogy milyen elképzeléssel vágtam neki a methodos viadalnak, illetve hogy mi adta a mai horgászat apropóját.

A method ob. július első hétvégéjén, 2-án és 3-án került megrendezésre, előtte egy héttel pedig az I. Haldorádó Method Feeder Kupa, ami remek felkészülési lehetőséget biztosított az országos bajnokságra, a fő versenyre. Sajnos előbbin különböző, nem várt okok miatt én nem tudtam részt venni, viszont két csapattársam, Lázár Józsi és Kovács Béla igen, nem is akármilyen eredménnyel, hiszen Józsi mindkét nap szektor 3-ast horgászva az összetett 6. helyet szerezte meg, Béla pedig az első nap után a mezőny legtöbb halát fogva vezette a versenyt, végül pedig az összetett 10. hely lett az övé. Volt tehát némi kiindulási alapunk, azonban a várakozásoknak megfelelően a pályán két féle stratégia is működött a haldorádós versenyen, mégpedig a pörgős keszegezés és a mindent egy lapra feltevő pontyozás. Nehéz kérdés volt tehát, hogy melyiket válasszuk. Tovább bonyolította a helyzetet, hogy a szabályzat nem tette lehetővé, hogy a testesebb halak fárasztásakor elhagyjuk helyünket, megelőzve ezzel például a szomszédokkal történő összeakadást, viszont a verseny komolyságából fakadóan ez teljesen érthető döntés volt. Ugyanakkor jól tudtuk azt is, hogy igazán kiemelkedő eredményt nem lehet elérni ponty nélkül. Végül úgy döntöttünk, hogy a sorsolt helyünkhöz fogjuk igazítani a taktikát.

69 versenyző gyűlt össze szombaton reggel. Izgatottan vártuk a sorsolást... Forrás: MOHOSZ

A szektorok egytől-egyig a gáti versenypályán lettek kialakítva, 3 mélyvízi és 3 sekélyvízi. Az esélyegyenlőség megteremtése érdekében minden versenyzőnek horgásznia kellett mindkét területen a verseny folyamán. Nekem az első napon a C12-es hely jutott, ami a mélyvízi résznek a sekély szektorokhoz legközelebb eső helye volt. Gyorsan el is dőlt tehát számomra, hogy a kissé idegennek tetsző methodos keszegezés lesz a mai taktika. A limitem tehát kizárólag keszeges kajából és élő anyagból ált. Kíváncsi voltam, hogy mennyire lehet pörgősen űzni ezt a fajta módszert, hiszen egy method kosár megtöltése jóval több időt vesz igénybe, mint egy hagyományos, „open-ended" kosáré, különösen töltővel. A bordás kosár esetében, merthogy ennek a használata is megengedett volt, már más a helyzet, ezért egy bordás kosaras keszegező szereléket is készítettem. Egy szó, mint száz, meglepően jól sikerült az első nap, bár az elején nehezen indult a halfogás, a későbbiekben jó ütemben tudtam fogi a keszegeket. Végül 10 225 grammos fogásommal a szektorom 4. helyén végeztem, ami elfogadható volt számomra a 12 fős szektorban. A keszegezés aznap nagyon jó döntés volt, hiszen mindössze kettő versenyzőtársam tudott pontyot fogni a C szektorban.

Másnap a D9-es hely jutott számomra. Az előző nap tapasztalataiból kiindulva, mikor gyakorlatilag csak a D szektor első helyein lehetett pontyot fogni, ismét a keszegezés mellett tettem le a voksomat. A verseny kezdését jelző dudaszó után azonban, nem kis meglepetésre, többen is pontyot akasztottak körülöttem. Volt, aki ezt többször megismételte egymás után. Tulajdonképpen veszni látszott a helyzet, hiszen a szákba került pontyok között nem egyA szektorok egytől-egyig a gáti versenypályán lettek kialakítva, 3 mélyvízi és 3 sekélyvízi. Az esélyegyenlőség megteremtése érdekében minden versenyzőnek horgásznia kellett mindkét területen a verseny folyamán. Nekem az első napon a C12-es hely jutott, ami a mélyvízi résznek a sekély szektorokhoz legközelebb eső helye volt. Gyorsan el is dőlt tehát számomra, hogy a kissé idegennek tetsző methodos keszegezés lesz a mai taktika. A limitem tehát kizárólag keszeges kajából és élő anyagból ált. Kíváncsi voltam, hogy mennyire lehet pörgősen űzni ezt a fajta módszert, hiszen egy method kosár megtöltése jóval több időt vesz igénybe, mint egy hagyományos, „open-ended" kosáré, különösen töltővel. A bordás kosár esetében, merthogy ennek a használata is megengedett volt, már más a helyzet, ezért egy bordás kosaras keszegező szereléket is készítettem. Egy szó, mint száz, meglepően jól sikerült az első nap, bár az elején nehezen indult a halfogás, a későbbiekben jó ütemben tudtam fogi a keszegeket. Végül 10 225 grammos fogásommal a szektorom 4. helyén végeztem, ami elfogadható volt számomra a 12 fős szektorban. A keszegezés aznap nagyon jó döntés volt, hiszen mindössze kettő versenyzőtársam tudott pontyot fogni a C szektorban.

4-5 kilogrammos példány is volt, ezért úgy döntöttem, hogy leteszem a keszegező botokat, és a nálam lévő kevés citromos, elsősorban „kispontyos" kajával nekiálltam távolsági kereső horgászatot folytatni. Sajnos azonban ez az etetőanyag nem volt jó választás, hiszen a többiek halas tradicionális method kajával húzták a halat, nekem mindössze 2 db 1,5-2 kg-os halat sikerült partra segítenem, így a szektor 10. helye lett az enyém. Csalódottan álltam fel a ládáról, hiszen ebben a versenyben az első napi 4-es után jóval több volt, de tudomásul kellett vennem, hogy egy methodos versenyen, egy nagy pontyokkal teli tavon, nem lehet leülni kizárólag keszeges és „kispontyos" keverékekkel. Végül a versenyt a 69 versenyzőből a 34. helyen zártam, nem sikerült tehát célomat, az első 20 közé kerülést teljesítenem. De jövőre újra megpróbálom!

Ott és akkor elhatároztam, hogy még a nyár folyamán visszatérek a Maconkai-víztározó partjára, és megpróbálok revánsot venni a messze földön híres maconkai nagypontyokon. A visszatérésre augusztus elején került sor, egy hétfői napon. Azzal a céllal ültem le, hogy legalább egy, 10 kilogramm feletti halat szákba tereljek a nap folyamán. Az időjárás azonban nem fogadott a kegyeibe, hiszen hol száz ágra sütött a nap, hol pedig szakadt az eső. Ez a fajta változékonyság általában nem szokott jó hatással lenni a halak kapókedvére, de aznap semmi sem szeghette kedvem, hiszen én nagy halat akartam fogni! Sajnos ezúttal sem sikerült igazi mélyvízi helyre ülnöm a sok foglalás miatt, hanem egy mély és sekély víz közötti átmeneti részen foglaltam helyet.

Természetesen ez alkalommal sem egyedül indultam lógatni, állandó horgásztársam, Bazsi, most is velem tartott. Ő viszont egészen más célokkal vágott neki a napnak, hiszen ő ládáról horgászva gyakorolta a keszegezést egy kimondottan gyermekeknek szervezett horgászversenyre való felkészülés gyanánt. Taktikám alapja az volt, hogy 95 méterre kiakasztott zsinór klipsz segítségével, némi süllyedő angolmorzsával dúsított halas Benzár pelletből készítettem egy nagyobb alapozó etetést, majd az egyik bottal kizárólag az etetést horgásztam bordás kosárral, a másikkal pedig kereső horgászatot végeztem, főként az etetéstől távolabb method kosár segítségével.

Tartalmas és nem utolsó sorban látványos, 2 és 4 mm-es Benzár halibut pelletből és Benzár sárga, süllyedő angolmorzsából álló, igazi nagyhalas keverék. Az alapozó etetést követően is ez került a kosárba, míg nem aztán változtatni kellett…

Természetesen a 95 méteres távolság eléréséhez igazi távdobó felszerelésre volt szükségem, így választásom egyértelműen a Carp Expert Elite Feeder 420-as változatára esett, melyre ez alkalommal is Carp Expert Double Speed orsó került, 60-as méretben.

Az etetést követően nem kellett sokat várnom az első kapásra, hiszen alig fél óra elteltével lassú, de határozott húzós kapásra vághattam be. Hírnevükhöz méltóan a maconkai pontyok nem adják könnyen magukat, de szűk 15 perces fárasztást követően sikerült szákba terelnem a nap első pikkelyesét. Benne volt a pakliban, hogy az első hallal teljesítem aznapi célomat, hiszen érezhetően közel volt a hal súlya a 10 kilogrammhoz, végül azonban a mérleg nyelve 9,75 kg-nál állt meg. Ennek ellenére nagyon örültem, hiszen igazán remekül indult a nap.

Szegény pontynak sajnos nem minden kifogója volt méltó a „horgász" névhez, hiszen aki olyat tesz egy élőlénnyel, mint ezzel a szerencsétlen jószággal tett valaki, az finoman fogalmazva nem vízpartra való…

Sajnos az első kapást követően, véleményem szerit a változékony időjárásnak köszönhetően, hosszabb szünet következett. Próbáltam az etetésen, az etetéstől távolabb és közelebb, attól jobbra és balra is, de sehol sem tudtam kapást kicsikarni. Ekkor jött az ötlet, hogy a kosárba kerülő pelletet némi method mixszel dúsítom, vagy máshogy fogalmazva panírozom. Sokan előszeretettel használják ezt a módszert, hiszen kapástalan időkben csodát lehet vele tenni. Panírozáshoz mindenképpen valamilyen finomszemcsés etetőanyagot használjunk, tökéletesen alkalmas például a Benzár krilles method mix.

A megmaradt, bő másfél kiló pellethez én durván 15-20 dekagramm száraz method mixet tettem, majd némi nedvesítés után a panírozott-angolmorzsás pelletet raktam a kosárba, és izgatottan vártam, hogy milyen hatást vált ki mindez a halakból.

Bíztam benne, hogy sikeres lesz a panírozott pellet, de arra, ami rám várt a nap hátralevő részében, magam sem számítottam. Rögtön, az első bedobás után sikerült kapást elérnem, nem túl nagy, de annál szebb kis tükröst sikerült szákba terelnem. Amint visszadobtam a szereléket az etetésre, nem telt el 3 perc és újra hajlott az Elite Feeder. Néhány percen belül szákban volt az újabb uszonyos, ami ezúttal egy 3,5-4 kg-os pikkelyes ponty volt.

Szákban az újabb maconkai ponty, aki már a panírozott pelletre csábult el.

Sorban érkeztek a kapások, viszont kettő esetben sajnos nem én kerültem ki győztesen a csatából. A változékony idő miatt a halak kapókedve nem volt az igaz, nem táplálkoztak kellő intenzitással, ezért fordulhatott elő, hogy két esetben is közvetlenül szákolás előtt kipattant a horog a pontyok szájából.

Remekül tette a dolgát az Elite feeder, mindössze kettő halat vesztettem tehát a nap folyamán.

Nem esett még szó a nap folyamán használt csalikról. Nem szerettem volna túlbonyolítani a csali kérdést, hiszen ahhoz már túl sok alkalommal horgásztam Maconkán, hogy ne tudjam, melyik az a 4-5 féle csali, ami 10-ből 8-szor működni szokott. Mint minden pontyos horgászatomra, most is magammal vittem a Benzár Method Pelleteket, és egy idei újdonságot is, a Benzár Hook Bait Mixet is.

Két olyan pellet család, amelyekkel bárhol, bármikor sikerrel csalhatjuk horogra pikkelyes barátainkat.

A Benzár Hook Bait Mix egy egyedülálló termék a piacon, hiszen egyetlen dobozban 3 féle különböző horogcsalit találunk. A doboz tartalmaz fúrt, kemény horogpelletet, puha, lebegő horogpelletet és aprócska hungarocellgólyókat is. Ezeket a csalikat önállóan, esetleg egymással kombinálva is alkalmazhatjuk.

Minden várakozásomat felülmúlta a nap, hiszen sorban jöttek a szebbnél szebb pontyok. A legeredményesebb csali egyértelműen a squid-szilva ízesítésű method pellet lett, hiszen a nap legnagyobb halát is ennek köszönhettem.

Számomra az utolsó ponty lett az aznapi legnagyobb súlya kereken 10 kilogramm volt, ezzel zártam tehát egy tökéletes horgásznapot!

Természetes a mérlegelés és fényképezés…

… után szabadon távozott ez a gyönyörű tőponty is.

Az i-re a pontot végül Bazsi tette fel, aki a keszegezés után csatlakozott hozzám és neki is sikerült egy csodálatos, 7,2 kg-os pontyot matracra fektetnie.

Hasonlóan szép fogásokat és nagy élményeket kívánok mindenkinek!

Forrás: Szabó Bence

Fotók: Ferencsik Balázs és Szabó Bence