Ahogy azt már egy korábbi írásomban említettem, a pontyok megtalálása nem volt egyszerű feladat ebben a szezonban. Sok nullázással és csalódással volt kikövezve ez a rögös út. Persze előfordult olyan eset is, hogy a pontyok helyett valami más örvendeztetett meg a nap végére. Mondjuk egy márna!
 A bot tökéletesen végzi dolgát | Barátaimtól kaptam a fülest, miszerint a bölcskei Duna-szakaszon „megy” a ponty. Tőlem eléggé messzi esik ez a rész. Az öt lóerős motorral egy órámba telt, míg felértem a „tutiba”. Alaposan elültem a hátsómat a kemény csónakdeszkán. Útközben több horgászt is láttam a parton vagy éppen a kövezésen. Néhánnyal szóba is elegyedtem, ők is pontyra vártak - eredménytelenül.
 Végjáték | Nem dobott fel sikertelenségük, mivel jó helyen próbálkoztak. Itt rendszeres volt a halfogás. Igaz, ezzel a lehetőséggel megegyező arányú horgász szokott ezen a területen tartózkodni. Azért kerülöm el nagy ívben el ezeket a haltanyákat, mert viszolygok a tömegtől!
 A ladik faránál, víztetőn rója köreit | Egy órával később és négy liter üzemanyaggal szegényebben kötöttem ki egy kövezés alatti sóderkupacon. Nem volt túl meggyőző a látvány. A víz rohant, kavargott, bár a kagylótelepek azért kissé megnyugtattak. Ahol találunk kagylót, ott nagy valószínűséggel lesz „rendes” hal is.
 A nagy merítőben biztonságban van zsákmányom | Csónakomból partra szállva először a ráfolyás felőli oldalt horgásztam meg. Mondanom se kell itt még erősebb volt a sodrás. Egy órai várakozás után, úgy döntöttem, hogy a kemény és hideg kő helyett, a kemény, de nem hideg ülésdeszkát választom. Ladikomba elhelyezkedve most a visszaforgó, langós vizet dobtam meg botjaimmal. A Katus dévéres etetőanyag kellemes illatot árasztott magából, és a kosárban is jól tartott. Mivel nagyvadra mentem, a hatos horogra két szem kagylóízesítésű kukorica került.
 Katus kaja kapásra csábította | Egyik felszerelésemet hamar beszakítottam, így csak a Classic Haevy Feeder huszonkettes zsinórja ázott a vízben. Lusta voltam újra szerelni. Ha nincs ösztönző erő, ami jelen esetben a kapás, de még inkább a halfogás, képes vagyok a reményvesztésre. Ilyenkor jön a nézelődés, elmélkedés. Haza persze nem megyek, mert a vízen azért csak jobb, mint a négy fal között. Az őszi napsütés, ragyogó arany színben világította meg a túlsó partot. az idilli képet csak a solti „döggyár” kifolyója rombolta némiképpen. Bár szaga nem volt, de a tudat éppen elég.
 Hatos horgon a két szem kagylós kukorica | Megunva a kapástalanságot, a bekevert darából vettem pár szem csemegekukoricát és a jó alaposan megtömött kosárral visszadobtam a kőlábhoz. Még le se ért a felszerelés, máris élénk táncba kezdett a spicc. Na bravó!!! Tuti hogy géb lesz! Hát persze. Egy arasznyi méretű kis útonálló zabálta fel magát a horogra. (Ó hogy utálom én ezeket.) Nem volt mit tenni, vissza a kagylós kemény kukoricához. Ez az egyetlen módja szelektálásuknak. Megint beállt a csend. Egy fia hal se érdeklődött lentről.
 Tökéletes márnázó összeállítás | Néhány márna bohóckodott a víz tetején. Szabályos szaltókat bemutatva hangos csobbanással értek vizet. Az évszakhoz képest még nagyon meleg a víz. November elején szokatlan ez a hőmérséklet. A radarom tíz fokot mutat.
 Márnázáshoz hibátlan fékrendszer kell | Az idő előrehaladtával egyre türelmetlenebb lettem. Eljöttem a világ végére és semmi. Kicsit később a Classic Haevy Feeder spicce apró pöccintéseket közvetített. Szemmel szinte alig észrevehető mozdulatok voltak. Megbeszéltem magammal, hogy az ilyen maszatolásnak is be kell vágni, mivel nem lehet tudni, mi érdeklődik lent. Így is tettem. Nem kis meglepetésemre jó súlyt éreztem a zsinór végén. Mi a szösz! A végén még pontyot fogok? A hal erős húzásba kezdett a folyásnak szembe úszva. A bottal keményen betartottam neki. Nagyon szeretem ezt a feedert. Eléggé univerzális pálca. A kisebb keszegektől egészen a tíz kiló feletti amurig mindent fogtam már vele. Élvezet vele horgászni. A kis Ryobi jól adta a zsinórt, amikor kellett. Elég hamar átvettem az irányítás és rövid idő elteltével már a csónak faránál körözött ellenfelem. Nem láttam még, de volt egy sanda gyanúm, miszerint ez nem ponty. Nem is tévedtem. Egy szép egészséges három kiló körüli márna volt a tettes. Némi csalódást éreztem, de hamar túltettem magamat rajta. Sokan szeretnének ilyen szép halat fogni. Merítőszákom természetesen még nem volt összeszerelve. A botot a lábam között fogva tekertem rá a fejre a nyelét. Mire végeztem vele, halam már a víz tetején feküdt, feladta a hiábavaló küzdelmet. Az erős folyásban nem volt egyszerű a szákolás, de másodikra sikerült.
 Nagy halak kedvence | Hibátlan pikkelyű egészséges hal volt. A leheletfinom kapás ellenére a horog mélyen a torkába akadt. Szerencsére különösebb gond nélkül meg tudtam szabadítani a szúrós falattól. Fényképezés után mehetett is vissza. Vétek lett volna feltálalni a családi asztalon. A fogás kis lendületet adott, bár már nem tudtam sokáig maradni, mivel lámpa nem volt nálam, anélkül pedig eléggé veszélyes sötétben csónakázni. Kis idő múlva el is indultam haza,
 Ebben az évben ez a legnagyobb márnám | Az alkonyati órákra kiürült a Duna part. Kíváncsi lettem volna az eredményekre. Egy biztos, ide fel nem jövök még egyszer. Ennyit nem éri meg motorozni. Hozzám közelebb kell helyet találnom. De hol van az a hely, ahol halat is foghatok és emberek se zavarnak? Néhány nappal később választ kaptam kérdésemre.
|