A legtöbb vízparton töltött nap előtti készülődés során, a beélesített készségek árgus szemekkel történő kémlelése közben, vagy éppen a bevetést követő hazaút során a bennünk, horgászokban talán leggyakrabban megfogalmazódó kérdés nagy valószínűséggel a használt módszerekre vonatkozik. Jómagam is gyakran morfondírozok azon, hogy adott helyen és időben vajon mik lehetnek majd azok a csalogatóanyagok, amik sikerre vezethetnek uszonyos barátaink körében. Illetve, ami talán a legjelentősebb elem, a sikerességet alapjaiban meghatározó kérdéskör tud lenni: milyen módszerrel is lehetne aktuálisan elnyerni a bajszosok tetszését?

Az előzőekben elindított gondolatmenet kapcsán felmerülő kérdések élesben történő tesztelésének érdekében érkeztem meg egy október végi napon a Préri horgásztó partjára. A vallatni kívánt vízterület kiválasztása során több szempontot is fontosnak tartottam összevetni, melyek közül a leginkább lényeges a halállomány összetétele, valamint az adott helyszínen aktuálisan legjobban működő horgászmódszerrel kapcsolatosan rendelkezésemre álló információk kis mennyisége voltak. Ez utóbbi az eredményességre vonatkozó bizonytalanság tekintetében furcsának is hathat, azonban így teljes mértékben egyenlő esélyekkel indulhatott a két általam kiválasztott, összevetni kívánt módszer. Mindemellett a Préri halairól, különösen az 5-6 kg, és afeletti példányokról hosszabb ideje köztudott, hogy nem a legegyszerűbb feladat őket becsapni, sem egy hétköznapi horgászat, sem pedig egy verseny körülményei között. Ezek alapján úgy vélekedtem, hogy összességében maximálisan adottak a megfelelő körülmények egy helytálló összehasonlításhoz.

A(z egyik) nagy kérdés: „Hová is üljek le?"

De következzenek is az érdemi részletek, kezdve ebben az írásban a két beharangozott módszer közül az elsővel, melynek fogósságáról igyekeztem meggyőződni a szóban forgó horgászat során. Elsőként így az általános eredményessége miatt gyakorlatilag már megkerülhetetlenné váló method szereléket készítettem el, melynek lelkét egy 30 grammos Carp Expert Competition kosár képezte a hozzá leginkább alkalmas, 7-8 centiméter hosszúra kötött előkén helyet kapó 14-es méretű, szakáll nélküli Round Feeder horoggal. Az előző mondatból két rendkívül fontos részletet emelnék ki külön is. Egyrészt a Competition kosarak becsövezett kialakítását, amely hatalmas előnyt jelent a pontos dobások kivitelezéséhez, ami kiemelt jelentőséggel bír, hiszen legtöbb esetben a minél kisebb területen csobbanó töltetek alapvető segítségünkre lehetnek abban, hogy a bajszosak a mi horgunkat szippantsák fel hamarabb.

Megtöltve, repülésre készen

A másik apróságnak tűnő, de annál lényegesebb tényező a használt horogelőkére, egész pontosan annak anyagára vonatkozik. Ennél a töltögetős módszernél - tapasztalataim szerint - egyértelműen nagyobb népszerűségnek örvend a fonott előke használata, legyen szó akár tüskével, akár közvetlenül a horgon történő csali felkínálásról. Nem egyszer fordult már elő azonban velem is, hogy ugyan fogogattam a tóban lakó halak közül, de valami érezhetően nem volt az igazi. Egy ilyen alkalommal, verseny közben gondoltam egyet, és megkötöttem egy előkét a 0,18-as Benzár Mono Leader víztiszta, monofil zsinórból, hátha ez hozza majd magával az átütő sikert. Az így tapasztalt változás pedig azonnali, és rendkívül látványos volt, a kapások között eltelő idő gyakorlatilag a töredékére csökkent, a horgászat fel tudott pörögni.

A víztiszta előkék sikere – készüljünk velük is

Természetesen lényeges különbség a két megközelítés között, hogy amíg fonott „madzagból" bőven elegendő már egy 0,06-os vastagságú változat is a biztonságos fárasztáshoz, addig a monofil változatból érdemes 0,15-ös átmérő fölé menni ahhoz, hogy kellő biztonságérzet mellett vehessük fel a küzdelmet uszonyos ellenfeleinkkel. Nyilvánvaló, hogy mindez közel sem jelenti azt, hogy akár egyik, akár másik típusú előkezsinór egyértelműen, körülményektől függetlenül hatékonyabb lenne, azonban megnyit számunkra egy olyan kombinációs lehetőséget, amivel minden esetben játszhatunk, ha éppen nem olyan mennyiségben érkeznek a kapások, ahogy azt adott helyzetben várnánk.

Őt is a nehezebb észrevehetőség csapta be

Mivel a horgászat napján igen sok sporttárssal egyetemben vallattam az 1-es tavat, így az elfoglalt helyemmel szemből is repültek a helyükre a különböző végszerelékek, aminek köszönhetően az illendőséggel meghorgászható távolság a tó közepéig, azaz 45-50 méter környékéig terjedt ki. Erre a feladatra (is) tökéletes társnak bizonyult a Competition botcsalád 3,60 méteres tagja, ami a megtöltött 30 grammos távdobó kosarat erőlködés nélkül képes bejuttatni az említett távolságba, illetve olyan rugalmassággal rendelkezik, melynek segítségével igazi élmény a fárasztás minden perce.

Botjaim ezen a napon sem hagytak cserben

tervem az volt, hogy a horgászatra összesen szánt 7 óra első felét fordítom a method módszerre, míg a második félidőben egy ragasztott csontival történő horgászatra térek át, melynek részleteiről a 2. részben olvashatnak majd az érdeklődők. Mivel a szóban forgó látogatás egyben egy felkészülési folyamat részét, annak legelső lépését is jelentette egy soron következő „préris" versenyre, így a kosárba kerülő csalogatóanyagokat is tudatosan válogattam ki a Seria Method család etetőanyagainak, illetve mikropelleteinek palettájáról. Elképzeléseim mentén egy aromák tekintetében abszolút natúr keveréket állítottam össze, ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy a negyed zacskó Green Betain kaja, valamint háromnegyed tasaknyi, ugyanilyen aromával ellátott 2 milliméteres pellet által alkotott kombinációhoz a szükséges vízmennyiségen kívül semmilyen folyékony adalékot nem adtam.

Egy letisztult kombináció elemei

A nap slágerével a centrumban és végül mindez töltésre kész állapotban

A horgászat viszonylag jól indult, hiszen már a második dobásra egy határozott kapásnak örülhettem, amit rögtön egy újabb követett. Ezek után azonban egy jelentős, 35-40 percnyi eseménytelen időszak következett, így egyértelmű volt, hogy valamin változtatni kell. Mivel a használt horgom mérete már ekkor is 14-es volt, azt kisebbre semmiképp sem szándékoztam cserélni, mivel method módszernél egy 16-os nagyságú horog - véleményem szerint – a legtöbb esetben már nem tudja biztonsággal a fárasztás során megtartani az akasztott halat. Így hát a „kampó" maradt változatlan, viszont előketartómból leakasztottam egy monofil zsinórral kötött, csalitüskével ellátott variánst, és a következő dobáshoz már ezt akasztottam a kosár alatti forgókapocsba.

A horgászat elején gyakoribb volt a mozdulatlan spicc látványa

Ennek köszönhetően a változás szinte azonnal tapasztalható volt, hiszen már rögtön az első dobásra jelentkezett valaki a felkínált tonhalas Long Life pelletért, azonban ez még csak egy határozott belehúzás volt, az elkövető meglépett. Hasonló megrángatás ismétlődött meg a következő dobásra is, majd egy üres 5 perces bevetést követően már határozottan görbült a Competition spicce. Horgon volt a nap harmadik hala. Ekkor már több mint 1 órája horgásztam és a monofil előkével, valamint a puha tonhalas falattal vett irány ugyan jónak tűnt, viszont a két, nem kellőképpen határozott kapás is mutatta, hogy valami még mindig nem az igazi. Ekkor jött az ötlet, hogy a Turbo Soft Pelletek jellegzetes anyagát megőrző Long Life kiadás által adott lehetőségeket kihasználva elhagyom a tüskét a horgom alól, és direktben tűzöm meg az említett csalit.

Már egészben is esztétikus falat de egy apró mozdulattal mindez tovább fokozható!

Ami ezt követően történt, arra bevallom, még magam sem számítottam. Gyakorlatilag nem is ért le a megtöltött kosár a fenékre, benne a félbe vágott, horogra szúrt csalival, egy olyan határozott kapás következett, hogy alig tudtam a botot elkapni, pedig ott ültem közvetlenül mellette. Mint ahogyan az egy bő 10 perccel később kiderült, a másik végen a nap legnagyobb bajszosa rótta tiszteletköreit, és igyekezte elkerülni a bölcsőbe fektetést, de szerencsére én ügyesebb voltam.

A bandavezér jól megérdemelt pihenőjén

A fent leírt eseménysorozat ezt követően még nagyjából 10-12 alkalommal ismétlődött meg a method horgászatra szánt időből fennmaradó 2 órában, a Préri lakói nem hagytak unatkozni, illetve előkészíteni a csontit a másik, aznapra kiválasztott módszerhez, de ezt persze egyetlen percig sem bántam, nagyon jót szórakoztam.

És hogy hogyan is használtam pontosan az említett lárvákat, illetve milyen sikerre vezetett a horgászat második fele? Az írás következő részében ez is kiderül!

Forrás: Ujszászi Dániel – Energofish Feeder Team

Fotók: Szabó Bence