De ma egy matchbot is belekerült a botzsákba, és nem is akármilyen! Egy extra erős, arany színben pompázó pontybüntető. Az Energo Team Gold Match, első ránézésre egy teljesen szokványos match a maga 3.9 méter hosszával, parafa nyelével és sok apró gyűrűjével. Ami szembetűnik, egy felirat „Medium hevy". Ez azért már sejteti, hogy nem egy dévérező pálcával állunk szemben. Tovább vizsgálva, merevsége igen figyelemre méltó. Eszméletlen kemény bot. Miután jól megmustráltam, úgy döntöttem, hogy 0.20-as süllyedő zsinórt csévélek a RYOBI ZAUBER MATCH dobjára.

Ennek a botnak meg se kottyan az ilyen vastagságú zsinór, és a várható halak mérete indokolta az erősebb felszerelés használatát. Úszónak egy 10g-os ERDEI ATTILA által kifejlesztett, önsúlyos waggler került, ami nagyon finoman jelzi a feltolós kapásokat. Mire mindennel elkészültem, befutott Pásztor István barátom. A tőle elvárt módon megint elkésett. Ezek után a matchbotra fókuszáltam. Bíztam abban, hogy a parttól távolabb - a már egy előző írásomban említett sziget mellett -, lesz néhány kapás.

Folyamatosan csúzliztam a pelletet meg a csemegekukoricát. Elszánt etetésem eredményeként, a szakítás után körülbelül egy órával szép kiemelős kapással jelentkezett be egy vízi vendég. Az akasztás jól ült. Pikkelyes barátom első felindultságában kiszaladt vagy 40 métert, pedig elég rendesen betartottam neki. Mivel a botot még nem ismertem, így csak fokozatosan kezdtem el terhelni a GOLD MATCH-et. A bevágásomat látva, az operatőr egy gumicsónakban egészen elém jött és testközelből filmezte a hal kitöréseit. Az erős felszerelésnek és a határozott bánásmódnak köszönhetően, elég gyorsan magam elé kényszeríttettem, ami persze nem jelentette azt, hogy meg is tudom szákolni. Csak egy húsz percig tartó, igen kemény küzdelem után sikerült betuszkolni a gyönyörű tükörpontyot a merítőhálóba.

Tíz kilóra saccoltuk őkelmét. Nagyon örültem, mivel ez volt az egyik legnagyobb matchbotos halam (egy dunai 14 kilós amúr áll a dobogó tetején). Az ilyenkor szokásos - lassan rutinműveletté váló –, fényképezés után szákba tettem, majd visszadobtam a kapás helyére, az újracsalizott horgot. Erre most három szem csemegekukorica volt tűzve. Kis idő múlva újabb kapást közvetített az úszó, de ez üres bevágásban végződött. Ezek a luftok többször is megismétlődtek a nap folyamán, biztos jelét adva annak, hogy a halak az etetésen vannak, és csak idő kérdése, hogy a MARUTO horgon végezzék. Nem is tévedtem. Egy újabb kapásnak bevágva, kemény ellenállásba ütköztem. Ez a hal is elúszott pár métert, de közel se volt annyira aktív, mint az előző. Tízperces fárasztás után partra tettem a nap második pontyát. Olyan 7-8 kilós lehetett. Fellelkesülve dobtam vissza az etetésre. Szegény István barátomat jó nagy ívben elkerülte a szerencse ezen a napon. Hiába horgásztunk szinte egy helyre, ő csak az akasztásig jutott. Azon törtem a fejem, hogy mit lehetne tenni annak érdekében, hogy végre neki is legyen hala. Nem jutott eszembe semmi olyan okosság, amivel segíthettem volna, hiszen mindent teljesen profin csinált. Annyit azért összehoztam, hogy biztos nem tett jót a horgászhelyének a tévések gumicsónakos keverése. Valószínűleg a halakat jó messzire elriasztották előle. A rövid elmélkedésből újabb kapás riasztott fel. Ma már harmadszor. Ez az akasztás simán ült, és ekkor már tudtam, hogy ennek a botnak semmi sem lehetetlen. Ami kifért a csövön úgy húztam.

Hatalmasakat emeltem, ráfogtam a dobra, sőt szinte a zsinórszakadás határáig terheltem a szerelést. Vaddisznó módjára téptem a halat, de a bot mindent kibírt. Amikor kellett, az orsó eszméletlenül finom féke pont annyit adagolt, hogy elkerüljem a szakadást. Nem is csoda, hogy alig öt perc után, egy 6-7 kilós pikkelyes végezte a szák mélyén. Ettől kezdve a beleúszások ritkultak, pedig folyamatosan etettem továbbra is. Kapásom nem is volt több. István, elunva magát átjött az én állásomba kicsit beszélgetni. Ha már ott volt, úgy döntött, dob párat a „pontygyilkos" bottal. Az etetésemen túldobott pár méterrel és várta a kapást. Láss csodát! Csali utáni érdeklődést közvetít a piros antennavég, aminek István emberesen bevágott. Ami ezután történt, azt egyhamar nem felejtem el. A méterhuszas víz a kapás helyén megemelkedett, lavór méretű burvány tört a felszínre és a megakasztott hal ellentmondást nem tűrvően távolodott tőlünk, komótos tempóban. Nem izgultam. Gondoltam, úgy is megáll, hiszen a tízkilós se ment messzire. Hát tévedtem. Az úszás tempója egyszikrányit se lassult. István próbálta jobb belátásra bírni a fék folyamatos szorításával, de hiába. Ujjával is fékezte a dobot, de mindhiába. Kicsit megszeppenve fordult hozzám, és kérdezte, hogy az én véleményem szerint húzhat-e még a féken? Látva a hal iszonyatos tempóját, biztos voltam abban, hogy az előző szákolás előtt én túlságosan is kinyitottam a féket. Így hát bíztattam barátomat, hogy szorítson rajta bátran.

Ekkor már legalább 90 méter zsinórt lopott az ellenfél, de hiába volt minden igyekezet, a hal győzött. Néhányat még kattant az orsó fékje, majd a tizennyolcas előke a nagy terhelés alatt megadta magát. Csend lett körülöttünk, nagy, csalódott csend. Szerettem volna, hogy megfogja ezt a halat, mert hatalmas jószág volt. A szakítás után megnéztük a fékerőt, majdnem tökig volt húzva, de ez a hal mégis fityiszt mutatott nekünk. A nap lassan közelített a látóhatár felé, vörösre festve az ég alját. A halakat lefényképeztük, visszatettük éltető elemükbe, majd nekiláttunk a pakolásnak. Ma is jót horgásztam. Igaz, volt egy kis bűntudatom a barátommal szemben, hiszen én jól éreztem magam, viszont neki ma semmi sem jött össze. No de ilyen a horgászszerencse, legközelebb majd ő fog többet. Mivel egész nap nem ettem, így este 7 óra körül már igencsak korgott a gyomrom. Úgy döntöttem, megjutalmazom magunkat egy helyi specialitással, a melegfüstön füstölt pontyfilével. Kiültünk a tó partjára a csárda elé, és beszélgetés közben elköltöttük estebédünket. Az étel mellett új terveket szőttünk, új horgászatokat terveztünk. Elégedetten ültem autómba és vidáman gurultam hazafelé, ahol kedvesem várt szerető ölelésével. Kell ennél több a boldogsághoz?