Bármennyire is igyekeztem találni egy pergetésre alkalmas vizet, vidékünkön egyszerûen lehetetlen volt a helyzet. A közel fél hónapja tartó esõzések a kis patakokat folyókká, a folyókat meg folyamokká duzzasztották, és valahogy ez a felállás nem kedvez egy pergetõhorgásznak. De ez már büntetésbõl túl sok - még ha sokszor meg is érdemelném -, egy olyan „gyereknek”, aki szinte minden nap a vizet csapkodja, hol sikerrel, hol sikertelenül. Aki megpróbál minden helyzetre felkészülni, és minden helyzetben helytállni. Egyszerûen nem bírok magammal, lassan már elvonási tünetek jelentkeznek nálam, úgy érzem, becsavarodok. Mese nincs, horgászni kell! Aztán lesz valami. Most nem vágyom többkilós csukára, süllõre vagy harcsára, elég lenne egy kis pöccentés a bot spiccén, esetleg egy kis domi, egy fiatal csuka vagy sügér, mindegy csak hal legyen és segítsen feloldani bennem a két hét alatt felgyûlt feszültséget.
Így esett a választás egy Csíkszeredától 20 km-re esõ víztározóra, mely nem éppen az eget hasító halállományáról híres, de talán ez az egyetlen olyan víz a környéken, melyet a hegyekbõl érkezõ patakok nem piszkítottak be, és így van némi esélyem a halfogásra.
A Szépvízi tározó, na meg egy sporttárs, aki a halakat riogatja. Arra, már gondolom mindenki rájött, hogy a horgászat eredményessége számos általunk irányíthatatlan körülménytõl függ, ilyen az idõjárás is, ami befolyásolja a víz hõmérsékletét, színét és a vízállást. Tehát van min gondolkodni, amikor éppen ráérünk és van mire fogni, ha betlizünk: túl meleg volt, túl hideg volt, alacsony a vízállás, sûrû a víz és így folytathatnám a sort a végtelenségig.
Hát bizony a közel egy órás autóút során sok minden megfordult a fejemben, hisz az elmúlt hetekben az idõjárás nem a banánérlelõ melegérõl volt híres, inkább a lehullott csapadék mennyiségérõl és a megáradt folyókról szóltak a hírmûsorok. Egyedüli vigaszom az volt, hogy egy több hektáros tározó felé tartok, amit elméletileg nem szabadott volna, bepiszkítson a lehullt csapadék. De meglátjuk…
Ahogy autónkkal felemelkedtünk a gát meredek oldalán és szemünk elé tárult a tiszta víztükör látványa, egy hatalmas sziklatömb esett le szívemrõl, ami már régóta nyomott több tonnás súlyával. Végre tiszta vizet látok! - szóltam el magam hangosan, fél sikerként könyvelve el a látottakat. A többi már rajtam múlik, na meg a halak kapókedvén.
Végre valami tiszta vízfelület!A partra rohanva izgatottan szedtem elõ tokjából a 2, 40-es SPIN BLADE pergetõbotot és szereltem rá a 3000-es EXCALIBUR orsót, melynek dobján 0, 14-es SUFIX MATRIX PRO fonott zsinór várta, hogy kisimulhasson a víz tükrén. Az orsóval kapcsolatban voltak kétségeim, hisz nem vagyok híve a hátsó fékes orsóknak, de úgy éreztem, hogy ez a darab megérdemel egy lehetõséget, hogy bizonyítsa, mit tud.
Két hete már, hogy errõl a pillanatról álmodom. Mivel fogalmam sem volt, hogy milyen halakra számíthatok, egy kis terepszemle után, combig gázolva a vízbe lõttem be az elsõ Hornet-et, majd egy körforgót, utána egy Minnow-t, és sorolhatnám tovább, hogy még mi mindent vetettem be a halak ellen, de semmi érdemleges nem történt.
Már repül is az elsõ „áldozat”.Közel kétórás dobálás után, lassan rá kellett jönnöm, hogy ez a nap sem a nagy halakról fog szólni. A nap sugarai már csak a fák mögül kacsingattak, mikor egy öböl szájánál néhány kisebb rablásra lettem figyelmes. Ez nagyon megmozgatta a fantáziám, és ismét izgalomba jöttem. Csukákra tippeltem. A gond csak annyi, hogy túl messze voltak a rablások, nagyon neki kellett feszülni a bot nyelének, hogy megdobhassam a távot. Nagy segítséget nyújtott ebben a 3000-es- EnergoTeam EXCALIBUR orsó dobátmérõje.
Ha távolra szeretnénk dobni, bizony szükség van egy 3000-es orsóra, és ez miért ne legyen egy ET EXCALIBUR. Na persze ehhez megfelelõ méretû mûcsalira is szükség volt, így elõkerült a dobozból egy 7 centis Salmo Slider, amirõl már legendák születtek, és szájhagyomány útján terjedve jutnak el a pergetõhorgászokhoz. És tényleg, ahogy mondják, minden legendának van valami alapja. Körülbelül fél tucat dobásnál jártam, amikor hirtelen elnehezedett a bot a kezemben. Mintha növénybe húztam volna a mûcsalit, de éreztem, hogy halba akadtam. Nem volt nagy, de rettenetesen örültem neki, mert végre megtört az átok. Hallal akadt dolgom, egy fiatal, szemtelen csuka személyében.
A kis szemtelen……Újabb dobások, újabb csalicserék, de semmi. Egyedüli változás, hogy a rablások nem bent a mélyben, hanem a parthoz közelebb voltak megfigyelhetõk, így ezeket már kisebb mûcsalikkal is lazán el lehetett érni. Próbáltam körforgóval, támolygóval még gumihallal is, de semmi, pedig egyenesen a rablások közepébe dobtam. Végül egy 5 centis Salmo Hornet tetszett meg egy fiatal csukakölyöknek, amit szinte vízbeérkezéskor kapott el és próbált a mélybe rántani. Sikertelenül, hisz lazán tekertem partra a kis szemtelen jószágot.
Ahogy megszabadítottam a vaskampótól és útjára engedtem, újabb dobások következtek és rövid idõn belül újabb két suhanc csuka.
Szemtõl-szembe. Ha összegezni kellene ennek a pár órás horgászatnak az eredményét, sajnos azt kellene mondanom, hogy egy átlagosnál gyengébb délutánban volt részem. Viszont, ha visszagondolok az elmúlt hetek üres napjaira, akkor bizony be kell látnom, hogy egy pár csodálatos órát tölthettem a vízparton: megfeledkeztem minden hétköznapi problémáról, nehézségrõl. Hisz ez a lényeg, ezért horgászunk! Végül is sikerült fognom néhány fiatal csukát, melyek igazolták, hogy van mit keresni ezen a vízen, hisz ha fiatal van, öregnek is kell lennie, csak meg kell fogni õket.
Habár nagy halba nem akadtam, mégis elégedett vagyok, hisz sikerült bevetnem a SPIN BLADE pergetõbotot és a EnergoTeam EXCALIBUR orsót. Jól végezték dolgukat, nem rajtuk múlott!A horgászat végeztével, ahogy vonszoltam fel magam a meredek parton az autóhoz, visszafordulva a tóra néztem és megfogadtam, hogy még visszatérek és megkeresem a fiatal csukák õseit.
Európai Uniós Pályázataink