Sok-sok évvel ezelőtt az ismerkedésem az állóvízi halakkal, a kárásszal vette kezdetét. Akkoriban kifejezetten szeretem rájuk horgászni, hisz sokat lehetett fogni belőlük. Mostanság ritkán vetemedem a békés halak horgászatára, talán évi egy-két alkalommal ötlik fel bennem a gondolat, és jó, ha egyszer végig is viszem a tervet.

Az időjárás csodás volt

Attila barátom unszolására behódoltam és egy közeli tó kárászállományát vettem célba, elhatároztam, hogy az utolsó szálig kifogom őket, hogy többé ne kelljen kísértésbe esnem. Komolyra fordítva a dolgokat, tényleg elindultam kárászra horgászni. A felszerelés összeállítása nem okozott különösebb problémát, az egyszerűségre törekedtem. Mivel a terep eléggé akadós ezért nem esett nehezemre a Zoom fédert használni, emelni kell a halat teljes gőzzel és erre a célra ideális ez a szerszám. Mivel igen kevés alkalommal vetemedem efajta horgászatra, ezért nem láttam célszerűnek kifejezetten erre az alkalomra egy finomabb botot beszerezni, teljesen megfelelt az elvárásaimnak a fent említett horgászbot is. Egy negyvenes Banax Omega orsót párosítottam a bothoz, amire 0,22-es Carp Expert feeder madzag volt csévélve. Horogelőkének 0,18- as Specialist Bream damilt kötöttem. Etetőkosárnak, az akadós terepeken már jól bevált lapos kosarat használtam. Nagy előnye, hogy kitekerés közben gyorsan a felső vízrétegbe emelkedik, majd teljesen a felszínen jön, akár egy szörfdeszka. Nagy százalékban ki lehet tekerni a legakadósabb terepekről is ennek a tulajdonságának köszönhetően. Etetőanyagnak a Tímár Mix Ponty-Kárász kajáját választottam. Nem kevertem semmit hozzá, sem elő anyagot, sem magvakat, sem aromát, lusta vagyok ebből a szempontból, és különben is, ami jó, azt nem kell sokat turbózni speckó anyagokkal.
Ennyiből állt össze a végtermék, na és persze a horogra tettem két szem csontit is az eredményesség végett, mégis hamarabb felveszik, ha van rajta valami csali is.

A víz kristálytiszta

Néhány szükséges dolog

Nem csak a sekélyben vannak akadók, a mélyebb részen is van belőlük bőven

Ez került a kosárba

A bevetésre kész cájg

A régi patakmedret kellett megcélozni a siker érdekében, ott tartózkodtak leginkább a halak, ezt ugrásokkal is elárulták. Csutakok, ágak, nagy kövek nyújtanak menedéket ott számukra, igazi horogmarasztalós pálya. Amint becsobbant a végszerelék, többé nem lehetett mozgatni, csak kapás illetve kitekerés esetén, különben elég nagy volt az elakadás veszélye.
Kellett vagy 10 percet várnom az első kapásra. Gyámoltalanul görbítgette a spiccet az első jelentkező. Hamar a parthoz tekertem a halat, ami egy dévér volt. Alig egyéves a tó dévérállománya, ezért azonnali amnesztiában részesültek. Ők találták meg a leghamarabb a horgot, amint leért a csali a fenékre, már cibálták is. Szép sorban jövögettek a kis dévérek, nem bántam, teljesen mindegy volt számomra, hogy mit fogok. Mintegy fél órát tartott az invázió, utána megjelentek a kárászok, először a kisebbek, majd jöttek pofásabb darabok is. Ők már keményen lecsavarták a spiccet és valamivel hevesebben védekeztek. Igazi retró érzés kerített hatalmába, mint a régi időkben, mikor gyerekként a tóparton ücsörögve a kárászokat hajkurásztam. Szép évek voltak, én nőttem, közben megismertem a pergetés örömeit és elmúltak a kárászfogással töltött idők. Most ismét örömmel fogdostam őket.

Az első halak dévérek voltak

Nem nagyok, de annál nyálkásabbak

A kárászok is megjelentek

Volt, amelyiket illett meríteni

zmos, egészséges karcsi

Barátom is szépen szedegette az ezüstös halakat. Amint telt-múlt az idő, egyre több hal pancsolt a kosarainkban. Nem történt különösebb csoda, nem akasztottunk megállíthatatlan erejű halat, még a kiló feletti kárászokhoz sem volt szerencsénk, amiből azért akad bőven. Talán egy kissé nagyobb utánajárással, és egy parányi szerencsével belőlük is foghattam volna, de csak egy ücsörgős, békés horgászatra készültem, nem méret- vagy mennyiségrekord megdöntésére.
Elegendő volt, ha közben egy-egy kapásnak bevághattam, minek eredményeképp a hálóba csúsztathattam pár darab halat. Igazi relaxációs horgászat volt, ücsörgés a napon, csodálni a tájat és közben fogni a halat, bármi teljesítménykényszer nélkül.

A nagy sietségében barátom otthon felejtette az állványt, szerencsére akadt mivel pótolnia

Ez volt az átlag…

…ez meg az apraja

Így festett a táj

És ekkorák voltak a nagyobb halaink

Az idő gyorsan múlt, jól szórakoztunk és nem munkaidőben voltunk, időérzék zéró, ezért gőzöm sincs, hogy hány órát voltunk a vízparton és nem is nagyon érdekelt, a lényeg, hogy jól telt. Talán újra hatalmába kerít a kárászozás öröme, és ismét kimegyek a vízpartra, leülök a botok mögé és várom, hogy egy karcsi görbítse a spiccet. Talán beszerzek egy kifejezetten erre a horgászatra egy lightosabb feederbotot, és talán majd beszámolok azokról a kalandokról is.

A teríték

Ilyen halakat fogtam