Nem tudom, hogy minden telet ilyen nehezen viseltem-e idáig, de minden tél végén azt mondom, hogy az idei volt a legnehezebb…

Ilyenkor nagyot dobban az ember szíve és adrenalin áramlik az egész testbe… még így utólag a képet nézve is.

Itt most nem feltétlenül a kinti mínuszokra, a sűrűn hulló hópelyhekre és a többi hideggel járó fizikai kellemetlenségekre (mert a télnek is megvan a maga szépsége) gondolok, hanem ennek következményeire: arra a már hetek óta tartó lehetetlen helyzetre, ami a négy fal közé kényszerít engem és velem együtt sok száz és ezer horgásztársat.

Ez az az időszak, amikor egyszerűen nincs hol horgásznom, ahhoz, hogy ezt megtegyem több száz kilométert kellene utaznom, amire most időhiány miatt nincs lehetőségem. Marad helyette a meleg szoba, hol a felszerelések ide-oda pakolásával, szereléssel próbálom elütni az időt, elfeledni a szürke, már sablonossá vált hétköznapokat és próbálom felidézni a tavalyi esztendő legszebb vízparton töltött pillanatait.

Fárasztás közben már megenged az ember magának egy kis játékot, de ügyelve, hisz itt még kétesélyes a harc.

Győztesként egy újabb hal írható számlánkra…

…melyet néhány fotóval megörökítünk…

…hogy ilyen nehéz időkben is emlékezhessünk rá.

Néhány napja a soron következő pergető dobozaimban rakocsáltam a különböző típusú, színű és formájú műcsalikat. A kisebb darabokat külön dobozba szedtem, a nagyobbakat úgyszintén, annak rendje és módja szerint válogattam őket, hisz a szezon végén igen nagy káoszt hagytam magam mögött.

Olyan darabok kerültek a kezembe, melyekről azt hittem, hogy már rég elvesztettem, pedig ott voltak azok is, csak egy nagyobb társuk alatt lapultak meg a csendben.

Ahogy sorra forgatom kezemben ezeket a színes kis “játékokat” és szerre ellenőrzöm, hogy minden részük rendben van-e, próbálok emlékezni a múltra. Igyekszem kapcsolatba hozni mindegyiket valamilyen eseménnyel, amikor a hal szájában ott volt ez a bizonyos műcsali. Salmo Tiny, Hornet Bullhead, Minnow, Trill és sorolhatnám őket…

Közben bekapcsolom számítógépem és a dátum szerint rendezett fotók között keresgélek...
Megvan! Megtaláltam, amit kerestem!
Semmi nagydolog, “csupán” néhány domolykót ábrázoló fotó, melyeket a nyár elején fogtam ezekkel a műcsalikkal, de még nem mutattam a képeket…

Nekünk kell döntenünk sorsukról…

Sokan vannak, kik csupán büszkeségből viszik haza, hogy otthon megmutathassák ki is a jó horgász…

Egy gyors fotó, melyet évek múltán is előszedhetünk…

Ha nincs, ki fotózzon, akkor így is megoldható az egész…

Tovább lapozgatok a fotók között, keresem a domolykós képeket… van belőlük jó bőven, hol pergetve, hol meg legyezve fogom őket… Sokat horgászom erre a halfajra, így számos élmény, tapasztalat fűz hozzájuk, lenne miről mesélnem…

Tudom, mit kell tennem! Rendszerint minden horgászat közben és után fotókat készítek, melyeket később újranézve könnyebben emlékezhetem.
Tudom azt, hogy mikor, hol, mivel horgásztam és, hogy milyen eredménnyel. Így folyamatosan tanulok, a megszerzett tapasztalatokat hasznosítani tudom következő horgászatok során és eredményesebben horgászhatok.

Az egyik kedvenc Salmo modellem..

A kis Hornettek is gyakran vállalnak főszerepet

Ahhoz hogy ezeket a kisméretű műcsalikat a megfelelő helyre tudjuk juttatni, nem elég a jó bot és orsó, szükség van a megfelelő minőségű zsinórra is.

Legújabb szerzeményeim…

De nem csak ezért fotózom! Jóleső érzés most újranézni a tavaly készült képeket. Kicsit feltölt az egész, kicsit úgy érzem magam, mintha a vízpartról érkeztem volna és rövid időre feledhetem a kint uralkodó helyzetet…

Egy fotó a műcsali kedvéért…

…egy, hogy tudjam, hol és kivel horgásztam.

És természetesen a fotó akkor is jár, ha nem én fogom éppen a halat.

Folytathatnám még sorokon keresztül gondolataimat, de egy idő után ellaposodna, és értelmetlenné válna az egész.
Ezzel a néhány sorral és fotóval csupán az volt a szándékom, hogy egy kicsit újra feltöltsem és türelemre intsem magam és titeket, kik ezen sorokat olvassátok, hisz már nem kell sokat várni és itt a tavasz, az új horgászszezon kezdete!