Majd’ két hétig nem voltam horgászni… Ez idő alatt sok minden történt, de ami a horgászat szempontjából fontos, hogy az időjárás erősen meglágyult, éjszakánként is alig mínusz 2 fokig hűlt a levegő. Ez a felmelegedés nem volt elég ahhoz, hogy eltűnjön a jég a vizekről, viszont elégséges volt, hogy jelentősen megvékonyítsa a jégpáncél vastagságát. E tényezők tudatában vágtam neki a horgászatnak.

A süllőknek szánt horgok, semmit nem bízok a véletlenre

Természetesen felhívtam a tógazdát és informálódtam a jég biztonságosságáról. 12 – 13 centis jégvastagságról kaptam hírt, ami biztonságosnak mondható, ezért vettem a bátorságot és felhívtam pár barátomat, hogy elcsaljam valamelyiküket. Egyedül Szilárd ért rá, így már nem voltam egyedül. Indulás előtti estén a húgom, Adél is jelezte szándékát, hogy velem tartana, így hárman indultunk reggel útnak.
Elsőként léptem a jégre és néhány biztonsági lékfúrást követően barátom és a húgom is rámerészkedett az amúgy tükörsima jégre. Néhány tapadókorong, vagy hómacska igazán elkelt volna, még álló helyzetben is csúszott ki a lábunk alólunk, igazán jó edzőgyakorlat volt a jégen sétálni.

A szokott helyeimen fúrtam az első lékeket, alig fordítottam hátat a pálcának egy pillanatra, csupán a második léket élesítettem be, mire ismét a figyelmem az első lyuk irányába fordult, már vagy 10 méter damillal lógott meg a rabló. Természetesen otthagyta a csalit, amire észbe kaptam. A csalihalat rendesen szétmarcangolta a támadó, már csak alig pihegett. Visszapottyantottam a lékbe, amíg kifúrom a süllőknek szánt léket. A húgom a sülős pálca mellet strázsált, én meg friss csalihal után kotortam a vederben, hogy a korábban szétmarcangolt halat lecseréljem. Ekkor vettem észre, hogy ismét elhúzta az úszót a csukesz. A közelben lévő egyik akadóba bevitte a horgot, amit végül kisebb erőfeszítések árán sikerült visszaszereznem. Ezért talán nem meglepő, hogy ismét abba a lékbe lógattam a frissen csalizott horgot.

A karbonszár helyett egy forgót helyeztem a használt úszóba és máris is kész a téli csúszó úszó

Időközben a süllőknek szánt pálcánál történt valami. Adél idegesen integetett, hogy eltűnt az úszó. Odasiettem, már rendesen vitte a damilt is a jég alá. Rám hagyta a dolgot, hogy az elsőt én fogjam meg, ő majd figyel és a következőt aztán nyakoncsípi. A határozott kapás miatt nem késlekedtem, azonnal bevágtam. Az amúgy sügéreknek tervezett pálca (Ice Bass) szépen hajladozott, süllőknél szívesen használom ezt, megnöveli a fárasztás élményét. Természetesen csak nyílt terepen használom a botot. Csukáknál más a helyzet, akadók mellett horgászom, oda kell az erő, tehát az Ice Pike.
Nos, a vékonyka bottal élmény volt a fárasztás, de a lék alatt megvillanó csukapofa, kissé meglepett, nem volt harapásálló előke, hisz süllőztem. Annak drukkoltam, hogy ne harapja el a damilt, nincs értelme, hogy horoggal a szájában úszkáljon napokig. Szerencsém volt, sikerült a jégre segítenem a kis krokit. Noha nem harapta el, de megreszelte a 20-as monofilt. A kaland után újrakötöttem a horgot, és a sérült szakaszt levágtam.

Csukát fogott a sügér

Az első kiscsukám a húgom kezében

Mehet vissza

Sok sikert

Tipikus csukás rejtekhely

Alig fél óra elteltével a partszélben fúrt lékben villámgyorsan merült alá az úszóm. Gyors tempóban húzta maga után a damilt is, egyenesen az akadó felé indult. Nem haboztam, gyorsan kézbe kaptam a botot és akasztottam. Elevenen rugdalózott a bot végén az ordas. Nem volt nagy ezt azonnal éreztem, de mindenképp jobb élmény érezni, hogy valami cibálja a botot, mint hanyatt esni a jégen. Pár pillanat múlva már a kezemben is tartottam az ifi harcost. A hasán régebbi sebek éktelenkedtek, egy idősebb példány revírjébe tévedt, de megúszta a merész vállalkozást. Tőlem is kegyelmet kapott, csupán néhány fotó és mehetett is vissza.

Jön már

Na, még egy picit csak

A Pike is megfogta a becsületcsukát

Harci sebek

Serdülőkorban lévő ordas

Lassan délutánba hajlott a nap. Szilárd barátom egyelőre szorgosan fúrogatta a jeget, de nem járt sikerrel. Kissé elkenődve ballagott oda hozzám és megkért, hogy nézzem meg, jó helyre vágja-e a lékeket. Odacsúszkáltunk a lékhez, amiben hűlt helye volt az úszónak. –Igen, azt hiszem jó helyen keresgélsz! – mondtam nevetve. Természetesen a kishal meghasogatva, de a tettes már árkon-bokron túl volt.
A horgásznap vége felé közeledtünk, egyre kevesebb remény mutatkozott a kapás lehetőségére. Még egy utolsó kísérletet tettem a süllők irányába, friss lékbe engedtem le a kiskárásszal csalizott horgot. Amint leért már vitte is az úszót a jég alá, majd szélsebesen utána a madzagot is. Szóltam Adélnak, hogy ez az övé. Kissé bátortalanul vette kézbe a botot, de aztán mindent jól végzett. Akasztás, fárasztás, minden rendben ment, csupán egyetlen szépséghiba volt, hogy süllő helyett ismét csuka bukkant fel a lékben. Szerencsére ez a példány sem tudta elmetszeni a damilt éles fogaival, egy kis időre a jég fölé került, de nemsokára visszanyerte szabadságát.

A kiskárászt pillanatok alatt befalta

A húgom első lékes csukája

Épp távozóban

A szerelékek összepakolásához láttunk, mikor Szilárd a délután utolsó fényeinél megfogta első lékes csukácskáját. Ezzel zártuk is a napot. A halak szerencsére étvágyuknál voltak, csupán a nagyobb egyedek nem mutatkoztak, átadták a terepet a kezdő csukáknak. Jól éreztük magunkat, jó volt a friss levegőn lenni, egy kicsit kikapcsolódni.

Mielőtt bárki felhördülne, a sujtásos küsz nem védett nálunk

A nap utolsó ragadozója