Vannak emberek, akik viszonylag gyakran keresik, és valamiért mégis igen ritkán találják meg a pisztrángot… Ezek közé tartozik Encike is, ezért hát nagylelkűen felajánlottam neki titkos teszt-pályámat, hogy ő is meggyőződhessen: a villantóra akadó hal nem legenda, igenis előfordul!

Encike a legfontosabb horgászeszköznél kezdte: a csizmánál. Anélkül nem vagyok hajlandó vízpartra menni! - jelentette ki nyomatékosan, és igaza volt. A jó csizma nem csak a hideg víz miatt kell, hanem a patakban való biztonságos közlekedéshez is. Igaz, voltak idők, amikor jól megvoltunk csizma nélkül is, de az egy másik történet.


Megérkezik a nő…

Az ENERGO TEAM neoprén melles csizma ideális választásnak tűnt - egyrészt itt találtam meg a szükséges kis méretet, másrészt tartós és kényelmes anyagból van. Encike szerint jól is mutat, de ezek már ilyen női szempontok… Nem értek hozzá. Ráhagytam. Örültem, hogy csak egy csizmába került nekem ez a közös kiruccanás, mások rendszerint nem ússzák meg ennyivel.

Úgy tűnt, hogy valóban egy csizmán múlott Encike horgászkedve, mert amint beöltözve a vízpartra ért, sebtében összerakta a cuccot, és már dobott is… Egyik tanyát a másik után pergette végig, dobott a tömés elé, a fa alá, aztán a fára, bokorra - volt pár zavaros perc, amikor úgy rémlett, mintha nem is a folyóvíz lakóira pályázna. Lényegtelen. Amúgy nagyon ügyesen lerángatta a műcsalit, sosem maradt ott. Csak egyszer. Pontosabban kétszer. De mit jelent három műcsali?


A törés elé kell dobni!

Encike igen rövid pergetőbotra tette fel a 2000-es méretű RYOBI APPLAUSE orsóját. A dobra tekert 0,18-as SUFIX PRIMO XP monofil talán durvának tűnhet, de ha ilyen nehéz terepen horgászik az ember, ahol a zsinór óhatatlanul sérül, nem árt egy picivel vastagabb madzag. Meg egyébként is - igaz, többnyire csak kispisztrángokat fog itt az ember, de bármelyik gödörből előkerülhet egy kiló feletti öreg pisztráng, ami már képes kellemetlen meglepetéseket okozni!


És van, hogy lopakodni kell…


A 2000-es Applause más vizeken is sokat bizonyított már

A jó pisztrángtartó helyek megtalálása nem okozott nehézséget Encike számára, röpke tízperc alatt levadászta az első pisztrángot, majd éppen a másodikat rángatta ki, amikor javasoltam, hogy próbáljon ki néhány új műcsalit is, kis időre hagyja pihenni a MOSCA körforgóit. A lány rögtön a SALMO wobblerek közé nyúlt: a háromcentis HORNET pisztrángmintás változata nemcsak szemre tetszetős, de veszélyes fegyver is ezeken a vizeken.

A kis Salmó második dobásból győzelemre vezette a horgászlányt: a wobblernél alig nagyobb pisztrángocska méltatlankodott a horgon… Hűha, ezek a kis vakarcsok úgy védik a területüket, hogy képesek megtámadni mindent, ami pisztráng-színű! - kommentálta Encike, és GT-színűre cserélte a kis Hornetet. Ez a második legkedveltebb szín ezeken a vizeken. Az első továbbra is a pisztráng-szín marad.


Átverve

Az élénkszínű műhal sajnos már feleannyira sem vonzotta a pisztrángokat. Egy tömés előtt ugyan belemart valami, de aztán csak jött szótlanul, és Encike kezdte elveszíteni a türelmét:
- Na jó, tőled most megválok! Unalmas vagy… - és simán lecserélte, mint egy pasit. Ismét előkerültek a jól bevált MOSCA villantók. Egyszerű cucc, de működik! És csak ez a lényeg.


Encike akciózik


A pisztrángok csak úgy hullnak…

Ettől kezdve ismét visszatértek a pisztrángok, benépesült a patak… Az egyik bokor előtt két hal is rárontott a körforgóra, aztán egyik se akadt. A lány csak sziszegett, és remegő kézzel újat dobott. Utolsó pillanatban szánta el magát az egyik pisztráng, és dühösen megbökte a műcsalit. Encike akasztott, és hangosan lelkendezve tartotta az ugráló halat.


A lány gyöngéden élesztgeti a halat


Hát ekkora…

Ezután a hal szabadon bocsájtásának ceremóniája következett… Encike ebből is felkészült! Mert ugye, a bojlisok rendszerint mellig belegázolnak a tóba, és ott puszilgatják a mellükre ölelt pontyot, a versenyhorgászok csak simán vízbe borítják a haltartó háló tartalmát, míg a pergetők és legyesek hosszasan vacakolnak egy hallal a vízszélben. Nos, Encikének ez utóbbit kellett hitelesen eljátszania - ebbe beletartozik a pisztráng gondos élesztgetése, anyáskodás, becézgetés, simogatás. Szerencsére a bárgyú halpuszilgatásról sikerült időben leszoktatnom… Elmagyaráztam, hogy a halnak az semmiféle jóérzést nem okoz, ha egy sörtől böfögő horgász cuppanós puszit lehel a homlokára, miközben a hal fuldoklik, és mihamarabb eltűnne már.


A pisztráng közben összeszedte magát, és elindult a sodrás felé. Encike vigyázó szemekkel követte egy darabig, majd végső búcsút intett neki. A pisztrángos élménytől a lány is elfáradt kissé, leült gondolkodva a vízpartra, majd felnézett, és ennyit mondott:
- Szeretem a pisztrángokat!
Hát, ez elég együgyűen hangzott, ráadásul roppant kétértelmű is… Miért? Nos, emlékszem egy rönkszállító autó sofőrjére, aki a Vlegyásza-hegység felé vitt minket egykoron. Látván horgászbotjainkat, elvigyorodott a zsíros bajusza alatt, majd éktelen tájszólásban indított:
- Merre tartanak, fiatalok? Halfogás lesz?
- Halfogás? Hm… Azt még nem tudjuk. De horgászat biztosan! - vettük lazára a figurát, mire az izzadságszagú fickó rögtön a lényegre tért:
- Pisztrángot akarnak fogni?
- Aham.
- Hö, a pisztrángot én is nagyon szeretem! - és azzal bután a hasára mutatott.