Kellemes napsütéses időt kaptunk a horgászat napjára Attila barátommal. Mindketten feederbottal szerettünk volna halat fogni. A melegedő vízben beindultak a pikkelyesek, táplálkoztak szorgalmasan és ennek köszönhetően szép számban lehetett fogni belőlük az előző napokban. A parthoz közelebbi 30-40 méteres sávban, csak a kisebbekből, 2-3 kilósakból sikerült néhányat a szákba terelnünk az úszós felszereléssel.
Távolabb már nagyobb halakat is láttunk ugrani, de nem tudtuk elérni őket még a nagyobb úszok használatával sem, ezért jött a feederbotos alternatíva.

Megvan az első

Rendesen ki van rúzsozva a szája

Matracra küldtük

Ponty által bemutatott csukafejes

Nem adták könnyen a bőrüket

Rémülten lesett a nagy kerek szemeivel

Fő a kényelem

A korábban már az egekig magasztalt Zoom feeder pálcámat vittem a csatába magammal. Ez alkalommal a hosszabbik, 4,20 méteres összeállítást alkalmaztam a toldó tag közbeiktatásával. Mivel távolabb, mintegy 70, esetenként 80 méterre is szerettem volna eljuttatni a felcsalizott horgot, ezért ez tűnt a kézenfekvőbb megoldásnak. A megnövelt bothossznak köszönhetően megnőtt a dobástáv is.
Sajnos a távdobásra alkalmas orsó hiányában kényszerű voltam egy negyvenes méretű Excalibur orsót használni. Kérem, nézzék el nekem, de a szükség törvényt bont. Bizonyos, hogy egy nagyobb dobméretű, kifejezetten nagy távolságokra történő fenekező horgászatra kifejlesztett orsóval, sokkal könnyebben meg tudtam volna horgászni a kívánt távolságot, de ezzel a darabbal is boldogultam. Ezennel megígérem, hogy a következő feederes túráim alkalmával egy ilyen követelményeknek megfelelő orsót illesztek az orsótartóba… No, de térjünk vissza e jelen felálláshoz.
A dobra 0,22 –es Carp Expert zsinórt tekertem. Megfelelő fékbeállítással, ezzel nem tudnak megtépni a nagyobb halak sem, és rendesebb dobásokat eredményez a vékonyabb monofil, mintha valami vaskos dinamitkanócot használtam volna.

Egy újabb áldozat

Már mozdulni sem tud

Hibátlan példány

Egy átlagponty a horgomon

Kézben is jól elfér ez a méret

Végszerelékem a végtelenségig egyszerű volt, nem vagyok a bonyolult megoldások híve. Egy csúszóra szerelt gubancgátlós etetőkosárból és egy 25 centis horogelőkére kötött 8-as méretű horogból állt a cucc.
A kosárba a barátom által hozott anyag került. Az alap Tímár Mix pontyos kaja volt, amit kissé nyakon öntött Benzar Mix folyékony aromával. Alaposan meg volt még tuningolva a hami csemegekukoricával, csontival és volt benne néhány marék kender meg búza is. Tehát rendes terülj-terülj asztalkám volt tárva a potykák elé.

A siker titka az alapos etetés, ezért Attila a horgászat elején bekatapultozott néhány gombóccal a „tuti” kajából. A további etetésnek szánt mennyiség már a kosárban került feltálalásra.
A horgokra, kukorica + csonti szendvicsvolt tűzve, ez már bizonyított korábban is, nem bírnak ellenállni neki. Nem kellett sem lebegtetni a csalit, sem pedig fűzni, nem volt érezhetően több kapás egyik módszerrel sem.

A horgászat megkezdését követően rövid időn belül már húzták is a horgot. Az első delikvens úgy lecsavarta a spiccet, hogy majd’ felborult az állvány. A nagy távolság miatt nem lehetett elsőre megsaccolni a méreteit, de amint közelebb került, már látszott, hogy ő is a 2-3 kilós kategóriából volt. Jól küzdött, de mi a nagytestvéreket szerettük volna levadászni.

Néhány slukk levegő…

…és máris elfeküdt

Közeleg a végső fázis

Megvagy!

Egy „egykezes” méret

A labdaszemű

Csendélet

A halak mintegy félóránként cibálták a spiccet. Rengeteg kapásunk volt a nap folyamán, néha egyszerre fárasztottunk barátommal. Folyamatosan adtak munkát a pikkelyesek, nem unatkoztunk. Viszont, ami az elsődleges cél lett volna, hogy megfogjunk néhány „nagyot”, az nem sikerült. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy akik bojlival próbálták kapásra bírni a nagyobb egyedeket, ők sem remekeltek. Jóval kevesebb akciójuk volt, és a halak mérete sem haladta meg az általunk fogottakét. Azért nem keseregtünk! Igazán színes, mozgalmas horgászatot tudhattunk magunk mögött. Néhány halat megtartottunk egy csoportkép erejéig, de a zömét a fogást követően azonnal szabadon bocsátottuk. Természetesen a fotózás után minden egyed amnesztiában részesült. Talán pár év múlva, némi szerencsével néhány kilót magukra szednek, és több élményt nyújt majd fárasztásuk.

Néhány egyed, amit begyűjtöttünk a fotózáshoz

Mehettek!

Az utolsó is elbúcsúzott