Ennyivel be kell érniük

Ugrottak a potykák folyamatosan az akadó előtt, és nem kellett nekem sem több, összeállítottam a szereléket pillanatok alatt. Kicsit erősnek tartottam a használni kívánt Zoom feeder botomat, de a meredező ágak láttán nem teketóriáztam. Tapasztalatból tudom, hogy a halat ott kell megfogni, ahol van, nem lehet könnyen elcsalogatni az akadók mellől. Valamiért ott van, a biztonság, az élelem, vagy valami más arra a helyre vonzotta, és értelemszerűen nem hagyja el azt a helyet, ahol jól érzi magát. Tehát a bokrok közvetlen közelében kell a horgot felkínálnom, és a megugró halat azonnal el kell fordítanom az ágak közeléből, ezért lelkiismeret-furdalás nélkül lendítettem a végszereléket. Apropó végszerelék, nem bonyolódtam bele különösebben. Egy lapos, 20 grammos gubancgátló csővel ellátott csúszó kosarat fűztem a 0,25 –ös Carp Expert feeder zsinórra, amelyet egy forgóval ütköztettem, és abba kötöttem a rövid 0,20 –as horogelőkét. Horogból nagyocskát, 8-as Fudo horgot választottam, hogy rendes csonticsokrot tudjak feltűzni rá. A csonti volt az egyetlen esélyem, hisz még egy fél szem kukoricám, pelletem, vagy egyéb pontycsemegém sem volt.

A tekintetem a spiccen pihent

Közvetlen a bokros előtt egy méterrel csobbant az etetőkosaram. Kíváncsi voltam, hogy mennyire fogják megtámadni az apróhalak. Bevallom őszintén, kissé tartottam attól, hogy a nagyobb halak elől lecsipegetik a falatokat a horogról. Talán 4-5 perc telhetett el a bedobást követően, mikor határozottan, minden átmenet nélkül görbülni kezdett a spicc. Gyorsan felkaptam a botot, és odadörgöltem. A nagyobb táv miatt hírtelen nem tudtam eldönteni, hogy a halat tartom, vagy már bent van az akadóba, azonban pár másodperc elteltével eleven mozgást éreztem, és szépen balra oldalazott a megakasztott hal. Egy-két hínároson átvágtatott, de a feszes zsinór elmetszette a szálakat, így nemsokára a hálóba billenthettem az első feederes potykát. Nem volt nagy, de végül is ponty és méghozzá rövid idő alatt.

Megvan ez első

Újra beküldtem a szereléket, a gyors kezdés ellenére nem bíztam a hasonlóan gyors folytatásban. Tévedtem, de még mekkorát. Alig helyeztem el a botot az ágason, máris görbült a jelzőspicc. A bevágás után enyhébb ellenállást tapasztaltam, néha meg-megmakacsolta magát, kissé ellenkezett, de hamarosan a parthoz szánkáztattam egy darabosabb kárászt. A nagy csokor csonti virított a szájában, szépen befalta. Nem keseregtem, az éjszakai harcsahorgászathoz jól jött a karcsi.

Az arany után az ezüst visszalépés volt

Na jó, neki is örültem

Újra megpakoltam a kosarat finomságokkal, friss csontikat tűztem a horogra és küldtem is vissza az ágak elé. Egy éppen ugró potykát majdnem telibe trafáltam, gondolom, megijedhetett kissé. Jót nevettem magamban az eseten, és nem is számítottam gyors reakcióra halak részéről. Valószínűnek tartottam, hogy a megijedő pikkelyes keltett némi riadalmat az ott tartózkodó fajtársai közt. Hátat fordítottam a botomnak és elballagtam az autóhoz. Már nem is emlékszem mit kerestem, de arra igen, hogy a járműhöz érve még egyszer visszapillantottam, és nem hittem a szememnek: tekerte le a botot az ágasról valami. Hatalmas sprintet lenyomtam a botig, kézbe kaptam, bevágnom sem kellett, feszült a kezemben a pálca. Nagyon igyekezett az ágak alá, de én erősebb voltam, kiparancsoltam a rizikós terepről, természetesen ez a hal is megjárta a hínárost, de végül a merítőben kötött ki.
Kezdtem kétségbe esni, hogy az esetleges terítékfotózást nem tudom megejteni, mert, ha ilyen ütemben jönnek a halak, akkor a kisméretű haltartóban pillanatok alatt elfogy a hely, és nem akartam zsúfolni őket. Szerencsére bevillant, hogy egy zsírúj pontyzsák van nálam, amit a nagyobb harcsák mérlegelésére szereztem be. Minden gondom megoldódott egy pillanat alatt, volt már helyem, csupán halat kellett fognom, ami nem volt nehéz.

Ő is megvan

Cibáljuk egymást

Immár a merítőben pihen

A nap legkisebb pontya

Alig küldtem be a helyére a horgot, rövid idő elteltével rá is akadtak a halak. Igen vehemens kapásnak vágtam be, de nem éreztem ellenállást. Furcsálltam, hogy nem akadt a határozott indítás ellenére. Amint kitekertem a szereléket, nagyokat pillogtatva állapítottam meg, hogy lekapcsolta a horgot… elszakadt a 20-as monó. Már a kapás pillanatában szakadt, ezért nem éreztem semmit. Gyorsan 22-esre cseréltem, akadnak a vízben testes pikkelyesek, és valószínű, hogy egy ilyen hal volt a tettes. Gyors szerelés, és máris repült a szerelék, nem késlekedtem, igyekeztem kihasználni a rohamot. Kellet várnom vagy 10 percet a kapásra. Két órán keresztül tartott a varázs, addig, amíg felerősödött a szél, aztán varázsütésre vége szakadt mindennek, már csak elvétve akadt egy-két keszegecske. Jelentősen lehűlt a levegő, mintegy 6 fok körüli hőmérséklet lett, és esőre állt az idő. Nem is tartottam tovább rabságban a halakat, gyorsan előkészítettem a fotózásra őket, még egy matrac is előkerült.

Rendes mennyiség összegyűlt

Lelocsoltam őket, hogy a lakkozás szebben csillogjon rajtuk

A régi sérülések fertőtlenítése után…

…mehettek is vissza

Szépen sorjában

A legkisebb is előkerült

Hihetetlen iramot diktáltak a halak a pár óra alatt, ritkán csöppen bele az ember ilyenbe. Ha kicsit felkészültebben próbálok a pontyok nyomába eredni, valószínű, hogy komolyabb eredményt érhettem volna el, de én csak csalihalfogásra készültem. Nem keseregtem különösebben, így is feledhetetlen órákat szereztek a halak számomra, soha rosszabb napot.