Megjelent: 2009. január 26. | Forrás: Tóth Gábor | Írások Jócskán magunk mögött hagytuk már az év nagyobbik részét. A meleg nyári napok már csak távoli emlékeimben élnek. A kertek alatt kopogtat a tél. A hideg szelek szárnyán utazva érkezett a messzi északról. Útját az elmúlás kíséri. Jeges lehelete bénítóan hat az életre. Rohamosan hűlő folyóvizeink egyre nagyobb kihívás elé állítanak bennünket, békés halas horgászokat. Kedvenc halaink egyre kevésbé érdeklődnek csalijaink iránt, átváltanak takarék üzemre. Vajon mi keresni valója van ilyenkor a horgásznak?

A kagyló a ponty kedvenc csemegéje!

A fagyok beálltával elérkezik az idő, amikor már csak a legfanatikusabb, legelhivatottabb pecások gubbasztanak a vízparton, látszólag eredménytelenül. Eddig az évig elég tragikusan éltem meg a tél közeledtét. De most, 2008 novemberében, nézeteim gyökeres változáson mentek keresztül. A véletlen, új tapasztalatok birtokába juttatott. Régi tanításokra cáfoltam rá tapasztalásaim alapján. Rengeteg időt és energiát fektettem abba, hogy kicsit kifürkésszem, megfejtsem a Duna titkait.

Horgászat végén irány a sodorvonal

Fáradozásaimnak meg lett az eredménye. Főleg ponty horgászat terén léptem nagyot előre. Szakítva a „nagy öregek" tanításaival. Új utakat kezdtem járni. Nem ott, nem úgy, és legfőképpen nem akkor fogtam az aranyhúsúakat, ahogy az a köztudatban él. Kicsit a kényszer is hajtott, mivel filmhez akartam anyagot gyűjteni. De próbálkozásaim rendre kudarcot vallottak. A jónak vélt területek nem adtak halat. Ott pedig, ahol lehetett fogni, állandó jelleggel tömegnyomor volt. Szinte helyjegyet kellett váltani, ráadásul az „őslakók" ferde szemmel néztek az oda tévedt idegenre. Számomra ennél többet jelent a pecázás.

Egy a sok közül

Nem szeretem a zsúfoltságot. Ellenben szeretem a magányt, szeretem élvezni az erdő hangjait, a békét, ami körülölel. A halfogás „csak" ráadás. Már majdnem feladtam a keresgélést a régi beidegződés hatására, amikor egy novemberi napon csoda történt. Szó szerint csoda! Olyan halmennyiségre akadtam, ami még legmerészebb álmaimban sem szerepelt. A sokadik helyváltoztatás után, egy ígéretes sóderzátony oldalát horgásztam meg Brutal és Heavy feeder botjaimmal. Több órai eseménytelen merengés után a továbbindulás mellett döntöttem. A terület jellegzetessége, hogy szinte senki nem keres itt halat. Mindentől és mindenkitől távol van. Ráadásul csak csónakos megközelítése lehetséges.

A horog minden esetben jól akadt az izmos száj szegletében

A kő felé motorozva, a tiszta vízben jól kivehető volt a meder. A viszonylag sekély vízben nagy kiterjedésű kagylótelepek suhantak el ladikom alatt. Ígéretes felfedezés! Ahol van kagyló, ott van ponty is. A rugany mögött kialakult homokpadra siklattam csónakomat, innét szándékoztam átfésülni a langós vizet. Az etetőanyagot már régen bekevertem, botjaimat felszereltem. Néhány perc múlva már a spicceket szuggeráltam. Az őszi csendet, kotróhajók nyikorgása törte meg, de szerencsére nem kellett ezzel sokat foglalkoznom. Bal oldali botom spicce élénk táncba kezdett, majd határozottan meghajolt a víz irányába.

Legszebb megfogott pontyom, izmos hibátlan pikkelyű gyönyörűség

Rövid, nem túl izgalmas fárasztás végén egy másfél kilós pontyot tereltem partra. Végre megtört a jég! Ezen a napon még egy tükrös jött. Bíztató kezdet volt. A következő napjaim frissen felfedezett „területemen" teltek. Áztatott búzát és kukoricát is vittem nekik rendszeresen. Ezt ismétlődő kapásaikkal háláltak meg. Két nap múlva már a forgások és ugrások állandóvá váltak a „helyem" közelében. Szóltam Attila barátomnak, hogy ha szeretne kicsit szórakozni, akkor tegye tiszteletét nálam, Pontyföldön. Elég későn ért oda, a nap már a látóhatár szélére csúszva kémlelte közelről az ártéri fák koronáit. Volt két halam, de a kapások eléggé megritkultak az alkony közeledtével.

Egy csoportképre összeálltak

Mivel barátom még pergetni is akart, így nem sietett sehova. Komótosan szerelt és dobott be horgaim mellé. Rövid idő múlva első halát fárasztotta. Majd a következőt. Ennél az epizódnál vettem tőle búcsút. Mennem kellett, várt a családom. Annyit még láttam, hogy a halak az éjszaka közeledtével virgonc táncot kezdtek a víz tetején. Pár órával később csörgött telefonom: - Összesen nyolc darabot fogtam! - újságolta lelkesen. Örültem szerencséjének. Másnap délelőtt tíz órakor újra a helyszínen voltam. A ladik fenekében találtam egy gumihalat. Valahogy kieshetett a táskámból. Ha már kézbe került, megtűztem egy jóképű tizenöt grammos ólomfejjel és Brutál feeder botommal (!) dobtam párat a kövezés orra elé. Ezt a pálcát nem erre találták ki, de azért valamennyire tudtam irányítani a csali mozgását.

Brutál feeder ezen a napon csak aszisztált

Bolond gondolatomat egy kétkilós süllő hálálta meg. Szinte láb alatt a jött a kapás a mély vízben. Na, ez a pontyozás is jól indul - mosolyogtam magamban! E.T Brutál feeder mellett E.T Bream picker botom is helyet kapott botzsákomban. Sőt, az E.T Carp Match botot is elhoztam magammal, mivel a lassan áramló vízben, ami néha teljesen megállt a kő derekánál, úszózni szerettem volna. Nos, ez elmaradt. A feeder főzsinórja 0.25 mm, az előke 0.20 mm, a pickeré 0.14 mm direktbe. Horgok hatos, és tizenkettes méretben lettek felkötve. A Drennan kínálatából került ki mindkettő.

Ez az összeállítás az igazán nagy halak méltó ellenfele

Úgy okoskodtam, hogy a hideg vízben a finomabb szerelék előnyösebb lehet. Nem is tévedtem! Amint mind a két készség elfoglalta rendeltetés szerinti helyét, beindult a pontyszüret. A húszas előkével szemben a tizennégyes szereléken sokszorta több érdeklődő volt. Egymás után jöttek a szebbnél szebb tőpontyok, nyurgák, tükrösök. Számolatlanul fogtam őket - és ez nem túlzás. A két-három kiló közötti súlyuk már megfelelő alap volt egy kis harcra az érzékeny összeállításon. Egy darabig, fotózás miatt szákba gyűjtöttem őket, de a vége felé szákolás nélkül engedtem el bajuszos barátaimat a ladik mellől. Még a vízben kiakasztottam belőlük a horgot. Közben kipróbáltam jó pár kukorica ízt. (Giliszta, csonti nem jöhetett szóba a rögtön jelentkező gébek miatt.)

Büdös-kagylós

A kagylós volt a favorit. A pálinkásra is rámozdultak, de részeges hal lényegesen kevesebb volt. Ha az ember jól érzi magát gyorsan telik az idő. Az alkony hamar rám köszönt. A partszéli fák árnyékai elterültek a vízen, álmosan nyújtóztak felém! Lassan elegem lett a horgászatból. (ilyet is régen éreztem már). Elfáradtam a halfogásban. A teríték fotózása után, ami kilenc pontyból állt, a halakat visszaadtam a folyónak. Máskor is szeretnék még fogni közülük.

Drennan horogcsokor

Kár lenne értük! Csónakom motorja első rántásra indult. Vígan szeltem a hullámokat, kikötőhelyem felé haladva. Érdekes gondolatok kavarogtak a fejemben. Igazi újítónak éreztem magam. A halfogás szokatlansága újabb területek feltérképezésére sarkall. Valami ilyet érezhettek a régi idők felfedezői. Olyat tenni, amit még senki, ott ahol még senki, úgy ahogy még senki. Ebből a korán sem teljes elbeszélésből azért remélem, legalább két dolog világosan látszik.

A Delalande gumihal dícsérete

Elsősorban, hogy nagyobbik folyónkat nem kell leírni. Gazdag a halállománya, az elmúlt évtizedek szennyezései és kirablásai ellenére is. Másodsorban, arra ösztönzi a horgász kollégákat, hogy merjenek újítani, szakítsanak a sablonos hagyományokkal. Kezdjenek el tudatosan, ésszel horgászni. Aki így tesz, rövid idő alatt elképesztő sok kalanddal és sikerélménnyel lesz gazdagabb. A szimpla horgászatból, örömpeca lesz!

Kapcsolódó termékek:

Brutal Feeder	Carp Expert Camou	Carp Expert kukorica	Carp Expert orsó
Delalande Blinker	Drennan Specimen	ET Bream Picker	ET Classic Carp Match