![]() Ezt kell betömnünk |
Mi ki szeretnénk jutni, és a felkészülésünket ennek jegyében folytatjuk:
Tudom, akik ismernek, azok mindig mondják, nem vagyok egyszerű eset. De, hogy a válogatott többi tagja sem a beletörődő János, az most már bizonyos. Az egyöntetű vélemény, hogy a felkészülést folytatjuk. Most már nem csak a felszerelések összhangját vesszük górcső alá, hanem a VB. helyszínéről kapott információk és tapasztalatok alapján az előző írásokban kiválasztott halak speciális horgászatára helyezzük a hangsúlyt. Először nézzük a sok pergető által kedvelt balint. Nagycsodákat nem tudunk felmutatni de, akad egy-két újdonság is a tarsolyunkban. Az eddigi tapasztalataink alapján hangos rablásainak helyszínén lehet legjobban megtalálni a balint. Folyóvízen akár kövezés, sarkantyú, vagy bármilyen akadály mely meggyorsítja a vizet (lehet ez egy vízbe lógó faág) a balinok vadászterepe. Miért? Ha megfigyeljük a kishalakat, küszöket, a táplálék reményében a felgyorsuló vízrészek mögötti langókban előszeretettel összegyűlnek, itt várják a sodródó táplálék részecskék besodródását a lassúbb áramlású langókba. Néha-néha azért a kíváncsiságtól és az irigységtől hajtva kikandikálnak a felgyorsuló surranó, elvágó vizekhez. Hát ezt várják a fedezékben megbújó balinkák. A kishalak a felgyorsuló vízben egyensúlyukat vesztik, koordinálatlanak tűnő lesz a mozgások. A balinnak ez olyan, mint kisgyereknek a TV távirányítója, nem tud neki ellenállni. Abban a pillanatban, amikor a kishal mozgása koordinálatlan, és látszólag elveszti egyensúlyát a balin támad. A kishalak ekkor a legvétlenebbek. A mozgásuk egyensúlyának a visszanyerésére koncentrálnak és így nem tudnak odafigyelni a támadójukra, valamint a falkaösztön sem védi őket. Könnyű prédák.
![]() Elvágó vizek lovagja |
Elvágó vizek lovagjai:
A visszaforgókban, sarkantyúkun, elvágó vizeken járőröző balinok ritkán támadnak csapatostul. Más harcmodort dolgoznak ki és fejlesztettek tökéjre, melyet génjeiken átörökítenek nemzedékről nemzedékre. Nekünk horgászoknak ehhez kell alkalmazkodni, és a megfelelő módszert kiválasztani. Takarásból, vagy mélyebb vízrészekből tartják szemmel a táplálékhalak helyzetét. Lesből támadnak. Legtöbbször egyenként, csak egy-egy rablást látni. De sok esetben nem is mutatja magát, mivel a tragédia (mely a kishalakat érinti) 1-2m-es mélységben játszódik le. Ezeket a frekventált helyeket kell megkeresnünk és minél tüzetesebben átvizsgálnunk. A balinok egész nap a területen tartózkodnak, kitartásunkat sok szép hal jutalmazhatja. Itt talán a legkönnyebben becsaphatóak a fenekeszegek. Most a csónakból történő pergetést elemezzük ki, mivel erre kell készülnünk a Pón való horgászatkor is. A helyszínek megközelítésére nem kell túl nagy gondot fordítanunk, mivel a halaink a búvóhelyeiken nagy biztonságban érzik magukat, óvatosságukat elvesztik. De azért oda kell figyelnünk a megközelítésükkel. Nem szabad átmotorozni a rablásaik helyszínén, próbáljunk úgy lekötni, hogy az elvágó vizet a folyómeder felőli oldaláról tudjuk meghorgászni. Én mindig a helyszín fölé szoktam motorozni, és leállított motorral rácsurgok a meghorgászni kívánt területre. Hagyjunk 15-20m-es távolságot a csónak és a rablások helyszíne között. Ebben az esetben a halakat nem zavarjuk és az egyébként óvatos balin nem fog gyanút. Ha lekötésünk miatt elmaradnának a rablások, ne ijedjünk meg, hamarosan vissza fognak térni lovagok. Ennél a pergető módszernél nem kell számítanunk nagy dobásokra bőven elegendő 1,8-2,1m-es bot. Csalik esetében először részesítsük előnyben a felszíni vagy felszín közelieket. Ezekkel tudjuk a legtökéletesebben leutánozni az egyensúlyát, vesztő kishalat. A csalit a langó lassabb vizéből indítsuk és az elvágó gyors vízen keresztül húzzuk felénk. Az elvágó vízrész határán törekedjünk arra, hogy a műcsali minél több időt tartózkodjon ebben a közegben. Ha megfigyeljük a műcsali ugyan úgy viselkedik mint a kishal, a felgyorsuló víznél elveszti az eddigi koordinált mozgását és esetlenné válik, balin számára ez a mágnes.
![]() Felszíni csalik |
Vannak olyan esetek, amikor nem látjuk a jellegzetes rablásaikat de, nem adják fel a búvóhelyeiket, csak a táplálkozásuk a mélyebb vízrészekben történik. Ezekben a visszaforgókban, kővégeken ott tartózkodnak és lesben állnak. Ilyenkor kerülnek elő a nehezebb vízközt mozgó csalik Trill. ASP, Jig wobler és a társaik. A nehezebb csalikat a csapatosan garázdálkodó balinok esetén mutatom be. Az előző írásomban bemutatott pergetőbotot teszteltük ennél a módszernél is. ET EXCALIBUR Spin 210cm-es botot 10-30g-os dobósúllyal, és egy hozzá méretben illő RYOBI zauber 2000-es orsó. Mivel ebben az esetben 20-30 esetleg 40m-es dobásokat végzünk és könnyű kis csalikkal ez bot összeállítás tökéletesen megfelelt. Érzékenysége a kisebb woblerek esetén is jól működött. Talán ami a hátrányára írható, hogy a vízbedőlt fák kövezések akadói közül a halakat erőltetni kellett. A botot sokszor a terhelhetőségének a határára terheltük, persze ezt tehettük mivel tesztelni szerettük volna az összeállítást. 1-2kg-os halak esetén nem volt probléma, de a beesett nagyobbak már próbára tették mind a horgászt és a felszerelést is. Az érzékenysége viszont a kis felszíni csalik mozgatásához nagyon kellett. Amikor áttértünk a mélyebb vizek vallatására akkor viszont a nehezebb csalik miatt botot kellett váltanunk. Csalikban a jól bevált a képen látható woblerek megint bizonyítottak újabb típusok nem kerültek előtérbe. A halak kapásai igen erőteljesek, sajnos sokszor el is vétik a csalit a gyorsuló vízben, ezért érdemes megállítani egy-egy pillanatra. A rejtekhelyeikről szinte kirobbannak a préda láttán, igazi gerilla harcmodor.
Homokpadok és nyíltvizek vitézei:
Az előzőekben már szóesett a táplálék halak viselkedéséről, hát most is azzal kezdem, Ezeken a vízrészeken teljesen másképp viselkednek, nagy csoportokba összegyűlnek és így védik magukat a ragadozókkal szembe. Vagy éppen a homokpadokon lerakódott táplálék hozza össze őket. Mozgásuk jól kiszámítható követhető, a ragadozónak elég csak ólálkodni a körülöttük és a jól kiszemelt bambuló prédát messziről megtámadni. Sokszor láthatjuk, hogy hosszú métereken keresztül kergetik áldozatukat. Ha mégsem verődnek össze a kishalak, akkor ezt az összeterelést juhászkutya módjára a balin is megteszi, és szépen össze tereli őket egy helyre. Persze ez a jelenség mármint az összeterelés a tavakon, állóvizeken a jellemező, de előfordul a folyókon is. A homokpadokon garázdálkodó vitézek már nehezebb esetek. Sokkal óvatosabbak, minden rezdülésre odafigyelnek, és a legkisebb gyanús jelre is odébb állnak. Az egyhelyben mozgó kishal csapatot először csak ijesztgetik, és ezzel minél kisebb területre szorítják őket, és az alkalmas pillanatban elkezdődik lakoma. A kishal csapat széleiről a sűrejébe robbanak, a széleken állók pedig a megijedt, levált kishal egyedeket szedegetik. Ilyenkor szinte forr a víz. Hát ezeket a halakat nagyon nehéz megközelíteni, ne is próbálkozzunk velük. Minél közelebb próbálunk kerülni hozzájuk Ők legalább annyival távolodnak el tőlünk, vagy ha nagyon zaklatva érzik magukat, odébbállnak. Ezeknek a balinoknak a meg fogására gyors csalikkal kell készülnünk, mint általában a balin horgászata esetében. Előtérbe kerülnek a nagy dobástávolságok, nem ritka az akár 100m feletti dobás. Egyszerűen nem engednek magukhoz közelebb. A bot összeállításnál mindenképpen figyelembe kell vennünk a nagyobb dobásokat és a nehezebb gyors csalikat. Itt került előtérben a számomra teljesen idegen 240cm hosszú ET Zander Jig Fast bot. Első ránézésre tetszetős kialakítás, végre a nyéltag is megfelelően rövid az orsótartó után. Az akciója nem igazán gerinces, kissé parabola akciós. Én egy jig bottól sokkal gerincesebb kialakítást vártam. De mivel a nagyobb dobástávolságok miatta döntöttünk a 240cm változatnál, megkezdtük vele a tesztelést. A dobások esetén jól kijött a parabola akció, szinte kilövi a 20g körüli csalikat, kis lendülettel is 60-70m-es dobásokat tudtunk vele végezni. Mivel nagy távolságból vontatjuk be a csalinkat, a hosszabb bottesttel sokkal jobban tudtam kontrolálni a csali mozgását. A megakasztott halakat is könnyebb volt vele vezetni mint a rövidebb társai esetén. De mihelyst 30-40m-en belül került a csalink vagy a halunk, ez az előnye a hosszabb botnak elolvadt, innentől hátrányává vált számomra. Persze én mint már többször leírtam, rövid bot párti vagyok. Térjünk vissza a horgászatra, a nagy dobástávolságok miatt a műcsalikat is ennek a célnak kell alárendelni, itt nem jöhetnek szóba a könnyű kis woblerek. Ide veled régi kardunk: akarom mondani pilkerek, meg minden ami nehéz és jól dobható.
![]() Pilkerek |
A vontatási sebesség az sok esetben inkább a Tiszai expressz gyorsaságához mint a helyközi járatokon közlekedő kis piros szerelvény sebességéhez hasonlít. Adódik ez abból is, hogy a nehezebb csalikat 30-100cm-es vízmélység esetén kell bevontatnunk. Az orsót olyan gyorsasággal kell tekernünk, hogy a csigatengelyről leolvad a kenőanyag, na persze ez némi túlzás! De a tesztelésre kapott RYOBI arctica 2000-es orsó nem volt alkalmas ehhez a módszerhez. Az orsó derekasan állta a sarat. és semmi meghibásodás nem mutatkozott rajta, pedig tekertük (észnélkül). Ehhez a módszerhez egy gyorsabb orsó a megfelelő legalább 6:1-es áttétellel és 4000-es mérettel. Visszatérve RYOBI arctica 2000-eshez. egyébként egy gyöngyszem, (halkan jegyzem meg: nekem jobb mint a zauber). A gyors mozgású csalik esetén a kapás brutális, minden pillanatban készen kell állnunk a bevágásra. A botot biztos kézzel kell tartanunk, mivel a heves kapások hatására a hal, a kezünkből is képes kifordítani a botot. Ez nagyon munkás horgászmódszer, pergető legyen a talpán ki 1-2 óránál tovább tud horgászni ezzel a módszerrel. Nekünk pedig erre készülni kell, ugyanis a Pón nagykiterjedésű sóderzátonyok vannak, melyek ehhez a módszerhez tökéletesen alkalmasak. Problémát jelenthet, hogy a halakat nagy távolságból kell a szakállnélküli horoggal szerelt csalikkal kifárasztani, sajnos nekünk is sok halunk maradt le. Többet kell gyakorolni a szakállnélküli horgokkal való fárasztást. Persze ezzel kapcsolatban azért szert tettünk némi tapasztalatra, az Ecsédi Végtavon, igaz itt a csukákat riogatjuk így. Ami fontos a szakállnélküli horoggal történő fárasztás esetén, hogy nem szabad pumpálni a halat, egyszerűen orsóról kell fárasztani, minden pillanatban tartani vele a kontaktust. Na ez 70-80m-es távolságból nagyon nehéz, a monofil zsinór itt szóba sem jöhet.
![]() Becsapott vitéz |
Összegzés:
A homokpadok vitézeit nagyon alacsony hatékonysággal tudtuk megfogni, amennyiben lehetséges ezt a pergető módszert el kell kerülnünk a VB-én. Meg kell találni a lesből támadó elvágó vizek lovagjait. A mélyvízi balinozáshoz a keményebb Jig botokat kell használni. Használnunk kell előkéket, mivel akár a csukák esetében általam használt PIKE Wire drót előkét, vagy a Fluorocarbont használtuk, a kapások száma megnőtt. A balin esetében a szakállnélküli horog nagyon nem tart, főleg a nagyobb testű halak esetén, a botnak nem szabad, hogy gerinces legyen. Sokat segít az orsóvak történő fárasztás esetén a B akciós lágyabb bot. Az orsónak gyors áttételűnek kell lennie, ez a bevontatást és a fárasztást is segíti, valamint egy kicsit könnyíti a horgászatunkat. A többi már reméljük a Pón fog a teszteléseken eldőlni, melyről reményeim szerint szintén beszámolhatok az olvasóknak.
Évek óta használom az iBite úszó család különböző típusait, melyek lefedik az úszós horgászat minden területét, legyen az match, rakós vagy spicc botos módszer. Találunk keszegező, pontyozó és rablóhalas típusokat, csúszó és fix változatokat minden szükséges teherbírással. Ennek megfelelően a bot, a távolság, a vízmélység függvényében választok közülük. iBite úszók. Az úszós módszerek közül a legközelebb a match botos...
A hidegfront betörések alkalmával történő pontyhorgászataim a Balatonon máig a legemlékezetesebbek. A légnyomás csökkenését eredményező szelek felkorbácsolják a Balaton vizét, az alsó vízréteg lebegő szemcséi, a felső iszapréteg felkeveredésével szürkévé festett tó vizében vad táplálkozásba kezdenek ilyenkor a pontyok óriási tömegei. Északi szélben, a Badacsony felől érkező orkán sem tántoríthat el a bojlizástól, sőt, a besétálós...
A leggyakoribb vendég a nyári, folyóvízi pergetéseim idején a ragadozó őn, és a süllő, melyekkel a pikkelyesek közül találkozom. Ennek oka kettős, egyrészt belőlük elég szép mennyiséget találhatunk a folyóinkban. Másrészről legtöbbször célirányosan róluk szól a pergetésem. Főként mert megtalálásuk, kapásra csábításuk nem igényel olyan sok időt, mint a szintén pergetve is fogható harcsáké. Ám nekem más okom is volt, hogy elsősorban rájuk...
Ugyan melyikünk fejében nem játszódott már le a gondolat hatalmas amurokkal való küzdelemről. Hát bizony az enyémben vagy ezerszer lepergett már ez a film, ilyen-olyan finisekkel. Hol happy end volt a vége, hol pedig az amurok kerültek ki győztesen kettők csatájából. A júniusi alacsony dunai vízállás és az átlagosnál magasabb, 25 fokos vízhőmérséklet cselekvésre parancsolt, és etetni kezdtem kukoricával a Pest alatti Duna szakasz általam sűrűn látogatott...
Július első napjait, amennyiben a vízállás és az időjárás is kedvező, kősüllőzéssel töltöm, és van is egy évek óta jól bevált horgászhelyem ehhez. Ám az idei évben kissé máshogy alakult a történet… A folyóvízi horgászatban az a legnagyszerűbb, hogy minden évszaknak, minden hónapnak megvan a legcélravezetőbb horgászmódszere, legjobban fogható halfaja, így hiába horgászunk ugyanott, mindig újabb és újabb élményekkel gazdagodhatunk. Nem volt...
Az idei évben június 13-án pénteken került megrendezésre a XXII. Országos Rendőr és XVI. Rendészeti Meghívásos Horgászverseny, amelynek ebben az évben is a méltán híres maconkai víztározó adott otthont. Csapatversenyről lévén szó, a versenyen 2 barátommal, kollégámmal Kuremszki László r. törzsőrmesterrel és Zádori Péter r. főtörzsőrmesterrel együtt indultunk el. A versenyen 31 három fős csapat vett rész, de a csapattagok három különböző...