Sokan rakóznak, hála az égnek. Egyre népszerűbb ez a remek és szórakoztató horgászmódszer. Egyre több horgász gubbaszt ládáján és szuggerálja úszóját. Hosszú idő alatt alakult ki ennek a pecázásnak a szabályrendszere. A legszembetűnőbb az, hogy kivétel nélkül partról űzik.
Kezdődhet a móka
De ez most megváltozni látszik!
Pásztor István barátom, elsőre igazán bizarr és mondhatni idióta ötlettel állt elő. Nevezetesen, hogy próbáljam meg ezt a módszert csónakból kivitelezni. Hát mit mondjak, elég furcsán nézhettem rá, mert rögtön magyarázni kezdte, hogy szerinte miért is volna ez jó és előnyös.
Az első óra csak várakozással telt Nehezen álltam kötélnek, rendkívül meggyőző és lelkes kortes beszéde ellenére.
Ráadásul az egész produkciót a TV Deko kamerái előtt kéne végrehajtani, előzetes próbák nélkül, rögtön élesben.
Itt az első kapás Bele mentem, bár meg voltam győződve arról, hogy a „rakós társadalom” ezért a mutatványért inkvizíció elé vezet és élve máglyára dobnak. Feltörekvő hírnevemet láttam porba hullani, szakmai hitelességemmel egyetemben. De ahogy a mondás is tartja, az ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó!
Figyelni kell a hátratolásnál, nehogy a vízben kössön ki a bot Csütörtök reggel vett föl Pakson Endrődi Balázs, aki a kamerát fogja kezelni. Másfél órányi autózás után értünk a pogányi tó partjára. A rendkívül barátságos halőr már előkészített számunkra két csónakot.
Nem volt visszaút!
Beindultak a kapások Gyors etetőanyag keverés következett. A Tímár-Mix Mester mixét kutyultam össze egy kis Match Plus dévéressel, pár deci csontival, pinkivel, Carp Pellettel és egy kis csemege kukoricával (csak az íze végett). Muszáj a horgászat megkezdése előtt legalább fél órával bekeverni, hogy a keverék minden alkotóeleme megfelelően megszívja magát nedvességgel.
Tolom-húzom, István meg csak néz Miután ezzel a művelettel végeztem, bepakoltunk a csónakba. István mellém ült, Balázs maradt egyedül a másik ladikban. Két evezővel gyorsan elértük a tó azon részét, amit már a parti pecások nem tudtak meghorgászni. Az egyre erősödő északi szélben karóztuk le csónakunkat úgy, hogy a szél a hátunkat érje. Így az erős szél nem akarta kitekerni kezemből a botot. Parton ilyen szélviharban lehetetlen lett volna a horgászat. Első jó pont a csónakos rakózásnak.
Nincs túl meleg... Következő érv, ami miatt az előnyei mellé behúztam még egy strigulát az volt, hogy a parttól elérhetetlen távolságban tudtam nagyon pontosan egy pontra horgászni. Így sikerült ötvözni a mobilitást a precizitással. Egy medertörést találtunk egy pici akadó mellett. A szintkülönbség csak néhány centi volt és a tartás kiterjedése is legfeljebb fél négyzetméter. De egy sima, kopár aljú tófenékben egy ilyen felfedezés biztos sikerrel kecsegtet.
...főleg annak aki nem csinál semmit Lassan be kellett látnom, hogy nem is volt akkora baromság, egyre jobban megbarátkoztam ezzel a fura helyzettel.
Kapás közben A karózás után a kényelmes elhelyezkedés volt az elsődleges feladat. Vadi új Westfield ládám megfelelő alapot képezett. Miután minden a helyére került és a Multi Carpot is összeraktam Pásztor barátom közreműködésével, a szerelék összeállítása volt a következő feladat. Az erős szél, és ennek hatására vélhetően kialakuló áramlások miatt viszonylag nagy, kettő és fél grammos Dínó úszót tettem fel. Szerettem volna helyben tartani a szereléket, a pontyok nem rohannak a csali után. Az a legjobb, ha fixen megáll az etetés szélén. Tizenhatos zsinór került a bot végére és tizenkettes horog a zsinórra. Nem apróztam, pontyot szerettem volna fogni, így a nagyobb csalinak nagyobb horog dukál. Jó nagy csokor csontival szándékoztam indítani.
Ez már a szebbek közé tartozik Az etetőanyag közben szépen megszívta magát, de egy leheletnyi után-nedvesítést még igényelt, hogy tökéletes legyen az állaga. Öt-hat kétkezes gombócot dobtam az úszóra. Egy kis csemegekukoricával és pellettel megtámogattam, és vártuk, hogy mi fog történni.
Meg is van Időközben a szél kicsit alábbhagyott, és a nap is kisütött. Egész kellemes idő kerekedett. Nézelődés közben békabrekegésre lettem figyelmes. A nagyapám által annyiszor elmondott okfejtést kezdtem ecsetelni: - Ha szól a béka, akkor már lehet halat fogni! István barátom arcára kiült a mosoly és előhúzta zsebéből a brekegő mobilt. Na mindegy, a hang a lényeg! Volt kuruttyolás, lesz hal. Valószínűleg a halak nem hallották, mert fél óra elteltével még csak rá se szagoltak a felkínált csalira. Ekkor mentő ötletem támadt. Elővettem gumi szúnyoglárva utánzatomat, és pár szem csonti társaságában horogra tűztem. Alig tettem be az etetésre, máris kapásom lett. Egy dévér volt a tettes, amit még követett jó néhány társa, bodorka, és kárász társaságban. Megint kihúzott a pácból ez a gumi csoda. Mert innentől csak így fogom hívni. Ha belegondolok, hogy legalább három évig állt a polcomon bontatlanul, mivel nem hittem benne. Vajon hány eredménytelen horgászatom záródott volna sikerrel, ha némi bizalmat szavazok neki?
Aranyos potyka István barátomnak újabb gondolata támadt (ez a nap számára kiteljesedés, és tudati állapotának egy magasabb spirituális szintre emelkedése volt). Mégpedig az, hogy tegyünk fel kukoricát és csontit, hogy pontyot is fogjak végre. Javaslatára rábólintottam, bár tudtam, ha bejön, akkor lesz mit hallgatnom a nap hátralevő részében. És láss csodát igaza lett, bár ez azért nem akkora szenzáció, csak őt csapatfőnöki titulusában erősítette meg. Legalább is szerinte!
A zsákmány az időjáráshoz képest meglepően jó Szóval, lényeg a lényeg: kukorica be úszó el! A bevágás szépen ült a gumi jól nyúlott, szépen csillapítva a hal kirohanásait. Rövid idő elteltével már merítőbe is került a nap első potyesza. Amit követett még három. Igazán jól szórakoztam, amikor barátom azzal az ötlettel állt elő, hogy most ő fog rakózni a kamera előtt. Kicsit keserű szájízzel adtam át a helyet. Amit szóvá is tett!
Visszatérés előtt pózolnak egy kicsit Miután helyet foglalt, dobott pár gombóc etetőanyagot az úszó köré. Kis idő elteltével merítős kapásnak vágott be, és első keszegét rövid úton szákba terelte. Fogott még néhány kárászt, sőt, egy ponty is rákéredzkedett a horgára. Ha jól szórakozik az ember, akkor repül az idő. Már a délutánban jártunk, amikor újra elfoglaltam Westfield trónomat. A kemény ülésdeszka után megváltás volt. Egy kis ráetetéssel akartam a halakat a horog körül tartani, esetleg zárásra fogni még párat. Kezdett újra komorodni az idő. A szél megélénkült és a hullámok egyre erősebben csapkodták a ladik orrát. Lassan készülődtünk haza. Újabb kapásokat közvetített az úszó, de már ez se tudott marasztalásra bírni bennünket.
Ezt a képet is megtartjuk emléknek Amiért jöttünk, annak a végére jártunk, nem is gyenge eredménnyel. Bebizonyítottuk, hogy lehet eredményesen csónakból rakózni. A napi teríték magáért beszél. Tovább szőttük a terveket, lehet, hogy legközelebb valami keményebb pályát választunk, mondjuk egy akadó sor előtti területet. Rajtam nem múlik és a Multi Carp se fog csődöt mondani.
Éljenek a csónakos rakózók!
Európai Uniós Pályázataink