Bosznia csak az utóbbi években kezdett igazán megnyílni a horgászok előtt. A kékesen átlátszó folyóvizek, hatalmas pisztrángok sokak álmát váltották már valóra. A magyar Vision Team és a visionflyfishing.hu oldal szerzőgárdája egy csapattá kovácsolódva indult útnak.

Sok időt töltöttünk a megfelelő felszerelés összeállításával. Előzetes infóink voltak arról, hogy többkilós szivárványosokat kell megtartani a sodrásban, viszont a víz nagyon tiszta, a halak óvatosak, nem lehet durváskodni. A 6-os osztály tűnt jónak, de én ilyenkor könnyű szívvel magamhoz veszem a 4-es GT Four botomat is – olyan nagy sztrímereket nem tudok elküldeni vele, de bármekkora halat megtart, fárasztásban erős lesz! Kíváncsiak voltunk a Nite botsorozatra is, ezért ebből is magunkhoz vettünk egy 5-ös meg egy 7-es erősségűt. Zsinórból merülőt és úszót egyaránt vittünk, minden bothoz.

Bosznia, ahogy mindig is elképzeltem

Halak, amiről álmodtunk

Mindenütt jó, de legjobb a folyóban!

Nini barátunk elsősorban GT orsókkal biztosította be magát, János meg jómagam az XLA orsóink mellé, Koma orsókat is hoztunk – egyszerre próbálva így a Vision legfelső és legalsó kategóriáit.

Míg idehaza inkább fonott előkékkel horgászunk, a bosnyák vizeken már szinte alapfeltétel volt a jó minőségű vékonyodó monofil előke. Szerencsénkre a Vision kínálatában bőven találunk ilyet Fluorocarbon, Trout vagy Spring Creek név alatt. A legyeket mindenki saját kezűleg kötötte – nimfák, sztrímerek és némi szárazlégy is szerepelt a felhozatalban.

Nini GT orsói – a kisebbik a még „kicsomagolatlan" Nite botra került

Én a Koma orsóval nem tudok betelni. Háttérben másik kedvencem, az E.T. Competition Fly orsó

Ha nagy halakat kell keresni, akkor a Big Mama merülő zsinórt tekerem az XLA orsóm dobjára

Vision Fluorocarbon vékonyodó monofil előkét használtam…

…ezzel a léggyel

Többnyire a sötét színek működtek, de alkonyatkor az élénk narancs is hozott halat

A késő őszi időszak már különösen hideg vizet feltételezett, ezért főként vízközt vagy az aljzat közelében vártunk több kapást. Némileg ellentmondásosnak tűnt, hogy termetes pisztrángok sütkéreztek a felszínen, de a szárazlégyre rá se hederítettek, és ez ugye minket igazolt. Amint először kiértünk a folyóra, máris feltűntek ezek a hatalmas halak a felszínen, de kapást a későbbiekben is csak a víz alatt húzott csalival sikerült elérnünk.

A pisztrángok viszonylag egyenletesen népesítették be a folyót, nem tűnt úgy, hogy lennének zsúfoltabb gödrök vagy üres laposok. A térdig érő vizekben is éppen úgy előfordultak többkilós halak, még ha a hátuk ki is ért a vízből. Első horgászatom ezért úszó zsinórral kezdődött, így vontattam árral szembe a sztrímert, körülbelül hetven centis mélységben.

Ez volt az átlagméret

És ment is vissza a helyére, a fű közé

Harmadszor dobtam újra a legyet, amikor valami óvatosan hozzápiszkált. Nem volt kivehető ütés, jóformán csak akkor kaptam észbe, amikor végképp elindult a zsinórral. Ekkor már éreztem, hogy nagy az állat, jöhet a közdelem! Eleve úgy álltam be, hogy a megakasztott halat csakis árral szembe húzhattam, és ez jelentősen növelte a halvesztés kockázatát. Tizenhetes fluorocarbon tippettel is igen óvatosan kellett dolgoznom, figyelve közben a zsinór állandó feszesen tartására, nehogy kiakadjon a lenyomott szakállú horgom. Több kirohanás után sikeresen szákoltam a halat, és jóformán időm se volt ünnepeltetni magam a többiekkel, Nini máris fárasztotta a saját pisztrángját. Megszabadultam a haltól, és néztem a kolléga szakszerű fárasztását.

Nini akciózik

A pisztráng is akciózik

De a Vision márkanévvel neki is találkozni kellett!

Ez már egy másik hal, délután

Nini nemrég fedezte fel magának a teljesen átlátszó Attack merülő zsinórokat, azóta ha teheti, ezt használja. Jómagam eddig kissé mostohán kezeltem a szokatlan felületű átlátszó zsineget, de ezúttal meggyőződhettem róla, hogy tényleg jól dobható, nem nyúlik, és ilyen tiszta vízben mégiscsak növeli az esélyünket. Megint azt kell mondanom, hogy a Vision legolcsóbb zsinórja az egyik legjobb vétel, úgy a kezdők, mint akár a haladók számára is. A zöld színű, úszó Attack zsinórt már korábban is fennhangon dicsértem, most pedig hasonlóan kellemes meglepetést okozott az átlátszó típus is.

Nemcsak a zord időjárás, hanem a hideg folyóvíz miatt is nagyobb jelentőséggel bírtak a különböző gázló öltözékek, horgászdzsekik. Abban csapatunk minden tagja egyetértett, hogy az olcsóbb Vision gázlónadrágok is azt a minőséget hozzák, ami már megfelel a legtöbbünk számára. A Flywater nadrág egy örök darab, János öcsém erre esküszik. Nálam az Ikon nadrág jött be divatba, ez gyakorlatilag a megújított Flywater – ugyanaz a kategória, hasonló anyag, nem sok lényeges különbséggel. Első nap vastagon aláöltöztünk, félve attól, hogy megdermedünk a hideg vízben, de aztán világossá vált, hogy az egyszerű Vision 3Season alsóruha is bőven elég, ha folyamatosan mozog az ember. Gázlóbakancsban a filctalpas Sprinter vezet, legtöbbünk ezt használja.

János a nap utolsó halát engedi vissza…

…és másnap újra kifogja. Vagy nem ugyanaz a hal?

62 centis pisztráng a 4-es GT Four boton… Nem ellenfél!

Na, ugye!

A túra utolsó napjai már teljes lazulással teltek. Mindenki megfogta, amire vágyott, nem voltak már kitűzött célok, álmok. Csak lazán próbálgattuk a botokat, fotózgattunk, és élveztük a szép késő őszi időt. Hasonlóan kellemes elfoglaltság volt felmelegíteni pár konzervet, és rendezni egy közös evés-ivást. Azalatt a halak is megpihentek, bár az ijedségen kívül más baj nem érte őket. Minden halat visszaengedtünk, a „catch and release" errefelé nem csak egy üres szólam.

A bosnyák vizek rendezettsége kissé kontrasztban áll a lépten-nyomon felbukkanó háborús romokkal. Kiégett házak, omlott téglafalak, mintha csak a tegnap menekült volna ki belőle a család. Mondják, hogy sok helyen lehetnek még élesített aknák az erdőben, vagy akár a folyóban is, járatlan helyeken kóborolni tehát nem tanácsos. Tovább rontotta biztonságérzetünket, hogy többször megállítottak a rendőrök, és fegyvert kerestek az autóban. Állandó magyarázkodás, hogy a bottokban tényleg horgászbotok vannak. A háború utáni időszakban valószínűleg sok fegyver maradhatott civil kézen, érthető tehát a rendőrök buzgalma. Amikor rövidíteni akartunk egy elhagyott erdei úton, hirtelen elcsendesedtünk mindannyian az autóban, azon gondolkozva, melyik lenne kíméletesebb – ha aknára fut az autónk, vagy előáll két kalasnyikovos gerilla a szűk erdei úton? Kire hagynánk akkor a Vision botjainkat? Nini burkoltan megjegyezte, hogy ő jobban kedveli az autópályákat… János pedig szó nélkül berakott egy AC/DC lemezt. Bármi történjen, könnyebb lesz így…