A Duna-delta jelképmadara

A nyári hónapok nem kifejezetten a csuka horgászatának kedveznek, habár elég aktívan táplálkozik ilyenkor is. A víz meleg és ennek függvényében, az amúgy is gyors emésztéséről híres ragadozónak, még inkább felgyorsul az anyagcseréje. Ha csak ezt a körülményt nézzük, akkor igen bíztatóak a meleg hónapok, viszont van más tényező is. A vegetáció igen dús a víz alatt, rengeteg búvóhely áll rendelkezésre a ragadozóknak. A táplálékhalak igen nagy számban vannak jelen mindenhol, nem kell tekeregnie az élelem után, csupán beáll egy jó rejtekhelyre, és onnan riogatja a békésen úszkáló halakat. Mindezek dacára én sosem sajnálom az időt, hogy felkeressem a legmelegebb időszakokban a tarka csuhás ragadozókat rejtő vizeket. Általában a reggeli vagy a kora esti órákban mutat nagyobb aktivitást, és ha jókor vagyunk jó helyen, bizony sok szép csukával találkozhatunk.

A szélmentes idő nem kedvez különösebben a csukahorgászatnak

Ha hullámzik a víz, mindjárt jobbak az esélyeink

Kis hullámok, kis csuka

Az alkonyati időszak elég jó eredményekkel kecsegtet

Az idén a megszokottól kissé korábban sikerült az első Duna-delta túrám. Június közepét írtunk és én már süttettem magam a deltai nappal. Ez a korai dátum főként a harcsák, süllők miatt vonzott a deltavidékre, de ha már ott voltam a csukás vizeket is igyekeztem felkeresni. Ilyenkor kissé melegebb van, a + 40 oC sem megy ritkaságszámba. A víz hőmérséklete +24 oC-t mutatott a Dunán, az állóvizeken ez még többet jelentett. Szokatlanul meleg volt, annak ellenére, hogy sok eső esett és a víz szintje is az átlagosnál jóval magasabb volt… Én még ilyen hatalmas vízmennyiséget életemben nem láttam a deltában. A magas vízállásnak köszönhetően olyan tavakra is megnyíltak az utak, amikre átlagos vízállás mellett szinte lehetetlen bejutni, vagy igen kemény fizikai munka árán lehet csak bevonszolni a csónakot. A korábbról jól ismert tavak teljesen más képet festettek, szinte kételkedtem benne, hogy jártam már arra. A nagy víznek, amellett, hogy bárhova eljuthattam, volt még egy előnye: nem voltak horgászok, egy hét alatt alig találkoztam 10 csónakkal a legjobb helyeken. Zavartalanul horgászhattam, nem kellett attól tartanom, hogy a tuti helyeket pár nap alatt ellepik a csónakok.

Slider fogta ificsuka

Nem nagy, de annál szebb

Az egészen kicsik sem féltek megtámadni a Slidert

Ez a parányi fióka sincs biztonságban, ha a vízbe merészkedik

Menekülne

Most már mehetsz!

A kora reggeli horgászatról szó sem lehetett, az egész estés harcsázás, süllőzés után jól esett lefeküdni, nemhogy csukázni indulni. Viszont a délutáni programok általában a krokodilokról szóltak. Igaz nagy halak nem jelentkeztek, a legnagyobbak is csupán három kilóig húzták a mérleg nyelvét, de ennek ellenére jól szórakoztam és számos tapasztalattal lettem gazdagabb.

Picinyke kroki

Csukatánc

Nincs menekvés

Az eredmény érdekében nagy területeket kellett átpásztázni ezért olyan csalit kellett választanom, amivel viszonylag nagyot tudok dobni. A hosszú dobásoknak köszönhetően lényegesen több esélyem volt, hogy elhúzom valahol egy csuka orra előtt a csalit. Ideális választásnak a Sliderek bizonyultak, velük igen messze el tudtam dobálni, és egyszerűen nem tudtak ellenállni a ragadozók nekik. A növényzet felett csupán egy-másfél méteres vízréteg volt. A túlságosan súlyos csalik rögtön megfogták a zöldséget, ezért leginkább a lebegő modellek jöhettek számításba. Ezeket a felszíni csalikat egészen lassan is tudtam táncoltatni, anélkül, hogy elakadtam volna, és igen sok esetben ez a komótos tempó jelentette a kapást. Az átlagosnál lassabban vezetett wobbler érdekelte őket csak, néha hosszú másodpercekre is meg kellett állítanom, és amikor indítottam, akkor jött a kapás. A normálisnak mondható bevontatási sebességgel csak sügéreket sikerült fognom, de belőlük meglepően sok akadt a horogra. A természethű színeket is teljesen elfelejthettem, ami azért volt furcsa, mert általában a sekély tiszta vízben velük fogtam a legtöbb csukámat az elmúlt években. Nem volt kiemelkedő az élénk színek sikere, a legtöbb alkalommal alulteljesítettek a jól bevált élethű utánzatok mellett. Ezúttal minden másképp alakult. A rikító, kirívó színek mozgatták meg csupán a ragadozók fantáziáját, a natúr színek néha több napon keresztül nem adtak egyetlen halat sem. Napokon keresztül volt alkalmam kísérletezni a teljes arzenállal, de minden alkalommal ugyanarra a megállapításra jutottam. Egy idő után csupán három modellel is ki mertem menni a vízre és magabiztosan fogtam velük a csukákat.

Megtámadta!

Ideges tüskés

Egy színpompás ragadozó

Korábban említettem, hogy rengeteg sügért sikerült zsákmányolnom a Sliderekkel. A mai napig nem tudtam magyarázatot találni ezeknek a tüskés ragadozóknak a viselkedésére. A csukahorgászataim alkalmával mindig fogok néhány darabot, de ezúttal néha még többet is fogtam, mint csukát. Bátran vetették magukat a 7 centis műhalakra. Ha kisebb csalikat, körforgókat, twistereket, parányi gumihalakat tettem fel, csak az egészen aprók csipegették azokat. A rendesebb példányok a méretesebb csalikat választották. Nem tudom elképzelni, hogy táplálékot véltek volna felfedezni bennük. Valószínűbbnek tartom, hogy ingerelte őket az illegő-billegő csali, és odavágtak neki, de ezzel még nem tudom magyarázni a szokatlanul magas példányszámot.

Késő bánat

Egy dologban teljesen biztos vagyok, a Sliderek mindig is ott lesznek a műcsalis táskámban, és nem legalul!