Megjelent: 2008. december 08. | Forrás: Tóth Gábor | Írások
Az éves rutin pecák közé tartozik a szedresi horgászegyesület tavának meglátogatása. Kollégám és barátom Orsós János itt tag. Rendszeres látogatója a víznek és az elmúlt évek alatt elég jól ki is ismerte, bár az utóbbi időben kicsit hanyagolta a horgászatot. Hiába, a nők sok galádságra rá tudják venni az embert.

Biztos fedezék és menekülési út a töklevél sűrűje

Elég régóta szerveztük már a horgászatot, de a munka mindig közbeszólt. Végre egy szombati nap minden klappolt. A gyönyörű kora őszi idő verőfényes napsütéssel köszöntött ránk a tó partján. Némi gyaloglás után értünk el egy kanyarhoz. A víz felülete, mint egy kígyó tekergőzött a parti fák, bokrok lába előtt. Itt kicsit kiszélesedett, partját gazdagon borította a fűz, sás, nád népes társasága. A vízben jelentős mennyiségű töklevél nőtt fel a fenékről a tavaszi vágás ellenére. Kiváló menedéket, búvóhelyet biztosítva a víz lakóinak. Egyedül a rendkívül alacsony vízállás adott némi aggodalomra okot. Az elmúlt egy-két hétben drámaian lecsökkent a szint. Jól láthatóan legalább fél méter hiányzott.

A csemege kukorica egyértelműen a legjobb csali volt ezen a napon

Egymástól körülbelül húsz méterre telepedtünk le. Itt kicsit tisztább volt a terep, csak néhány töklevél csokor ringatózott előttem. Pont annyi, hogy a hal már megáll alatta, de még nem keseríti meg bedobásnál az ember életét. Mielőtt még szereléshez láttam volna, a jónak vélt helyekre pár marok kukoricát dobtam. Otthonról hozott áztatott büdöset és dobozos csemegét. Bízva abban, hogy mire elkészülők a matchbotos szerelékeimmel, a hal is beáll falatozni. EnergoTeam Classic Bream Match és Carp match-eket hoztam magammal. Az orsók Ryobi Applause 4000-ek. A viszonylag nehéz terep miatt húszas zsinórokkal feltöltve. Gyorsan elkészültem, és hamarosan már a vízben ringatóztak úszóim.

Legyőző és legyőzött

A halak szépen mutatták magukat, bíztató volt a kezdet. A folytatás már nem annyira. A következő két óra minden jelentősebb esemény nélkül zajlott. Már a hazaindulás időpontját is kitűztük. Dél!
Két dolog van, ami meghozza a kapást. Egyik, ha enni akarunk vagy eszünk, a másik pedig az, ha indulni szeretnénk. Most is ez történt. Indulás előtt nekiálltunk enni. (jól bebiztosítottuk magunkat)
János barátom úszója kapott léket először. A hal a bevágás után lemaradt. Ez a szitu még vagy ötször megismétlődött! Bosszantó volt a helyzet, nem tudtuk mire vélni. A Maruto horgok hegye hibátlan volt. De akkor mi a gond?

A nap „legnagyobb” megfogott halaa

Még két halat kellett elveszíteni ahhoz, hogy rájöjjünk a hibára. A csali kukorica túl kemény volt. A horog nem tudott kibújni belőle rendesen és megakasztani a halat. Az üveges kukoricáról csemegére váltottunk, aminek meg is lett az eredménye. Kis amurok és pontyok egész sora került a merítőbe. Jellemző, hogy a nagyobbak innentől elkerültek bennünket.
Szokatlan volt a fogások helye is. Az nem lett volna meglepő, ha csak a tó közepi töklevél mellől jön a hal. Az viszont igen, hogy szó szerint láb alól, tőlünk négy öt méterre egy bokor ágai mellől ötven centis vízből fogtuk meg a pikkelyeseket. Botvivős kapásoknak vágtunk be és a viszonylag finom cuccokkal élvezetes fárasztásokat vigyorogtunk végig.

Nyári nosztalgia, őszi napsütésben

Észre se vettük, hogy mennyire elszaladt az idő. A delet már régen elkolompolták és már a hármat is elhagyta a kismutató. Ha van esemény, akkor repül az idő.
Fogtam még egy kis compót is, amit itt egész éves tilalom véd. Gyorsan vissza is tettem a vízbe. Szerintem egyik legszebb halunk. Olajzöld teste és narancssárga szeme mindig megigéz.

Jövő nagy harcosa - kicsiben

Azért volt időm nézelődni is. Két fiatal srác dobált tőlünk nem mesze. Figyeltem ténykedésüket. Ügyesen bántak pergető botjaikkal. Váltogatták a műcsalikat, keresték a csukáknak tetszőt. Végül egy Salmo Sliderre rákapaszkodott egy kettes körüli csukesz. Ezt onnét tudom, hogy jó hangosan megvitatták egymás között a dolgot. Mindig örülök amikor „céges”(E.T) felszerelés eredményt produkál más embereknél is.

Compó portré

Persze közben mi se tétlenkedtünk. Volt jó néhány akasztásunk, fogásunk sőt még szakításom is. Az egyik bokor mellett éppen egy új sárga folyót hívtam életre, amikor megmozdult a botom és megszólalt a fék. Egy nagy burvány után feljött az úszó. Mondanom se kell hogy félbeszakítottam aktuális ténykedésemet és pillanatokkal később már kezembe volt a másik bot. Megtépett a mocsok. A töklevélbe beleúszva egy lendülettel lecsomagolt! Nem hiszem el, hogy nincs egy figyelő szolgálata a halaknak. Amint félrenézünk, vagy csak elbambulunk, vagy engedünk a természet hívó szavának, rögtön a horgon vannak.
Kötöttem egy új horgot és dobtam is vissza az előző helyre. Sajna itt már semmi nem volt. Úgy látszik, az összes érdeklődőt már vagy megfogtuk, vagy megakasztottuk.

A Bream Match az amurokkal is jól elboldogul

Egy horgásztárs örvendeztetett meg bennünket saját attrakciójával. Unokájával horgászott. Persze a kissrác még csak most ismerkedett az alapokkal (bedobás) így nem volt meglepetés, hogy egy fán kötött ki az úszó. Ekkor jött a: -„legközelebb nem hozlak el magammal, ha ilyen bal..sz vagy” kezdetű oktató célzatú szöveg. Nem tudom mennyire csinált kedvet a horgászathoz. A lényeg az, hogy valami csoda folytán a kis unoka akasztott egy pontyot, amit annak rendje és módja szerint egyenesen egy akadóba húzott. A nagypapa haléhségtől hajtva sűrűn szitkozódva, egygatyára vetkőzve begyalogolt a vízbe, így merítette meg a halat. Az öreg rozmár nagyokat fujtatott a kissé hűvös vízben.

Láb alól jött a kapás

Jót nevettünk a látottakon, de mivel ezt leszámítva semmi érdekes nem történt velünk az ezt megelőző egy órában. Az indulási szándékunk tetté fejlődött. Gyors pakolás után már a part menti ösvényen voltunk.
A kishalak ellenére jó napot zártunk, panaszra igazán nem volt okunk. Nem tudom, mikor jövök vissza legközelebb. Lehet, hogy a tó befagyása előtt egy kis csukapergetős történet elejéig novemberben. Mert a ragadozóállomány is jónak tűnik. Kár lenne kihagyni a lehetőséget.