Megérkezett végre a tavasz. Sándor, József és Benedek, bizony meg is hozták a meleget. Horgászni kell! De vajon hol és mire? Kedvenc módszerem a pergetés, de a legtöbb ragadozó halunk most nem horgászható, tilalmi idő védi őket. Harcsára lehetne horgászni, de abban nem vagyok jártas. Szerencsére azért marad lehetőség. Domolykóra, és sügérre is lehet pergetve vadászni. A lakóhelyemhez közel folydogál egy kis patak és egy kisebb csatorna is. Mindkettőben van sügér és dolymolykó is. Elő hát az Ultra Light mótyóval és irány horgászni!

A helyszín

Az első szabad napom, sajnos pont egy hidegfront érkezésével esett egy napra. Kellemetlen északi szél fújdogált, és a nap is csak néha bújt elő a felhők mögül. A kedvenc patakomat látogattam meg egy délutáni dobálgatás erejéig. A 240-es ET. Perch Blade botomon, egy új orsó várta, hogy kipróbáljam. A Ryobi Oasys 2000-es méretben. Apró kis wobblerekkel kezdtem a víz vallatását, de kapásom nem volt. Valószínűleg a felhős időben mélyebbre húzódtak a halak, így műcsalit váltottam. Apró kis plasztik csali került a wobbler helyére. Előttem egy kisebb gödör volt annak az alját pásztáztam végig az apró kis gumihalammal. Talán a harmadikat dobtam, amikor a gödör mélyén valami odavágott a kis guminak, de nem sikerült megakasztanom. Visszadobtam ugyanoda, és lassan vezettem magam felé a kis műcsalit, amikor valami hal egyértelműen odakoppintott neki. Bevágtam! A botom egyből karikába hajlott, és fék is megszólalt egy pillanatra. Szép domolykót akasztottam. Rövid fárasztás végén aztán szerencsésen a merítőbe tudtam kényszeríteni. Gyorsan lefotóztam a 37cm-es gyönyörűséget, és már úszhatott is tovább.

Az új szerzemény

Domolykó a plasztik csalira

A sikeren felbuzdulva maradtam a plasztik csaliknál, de hiába dobáltam végig minden kisebb nagyobb gödröt, nem volt több kapásom. Mentem egyik helyről a másikra, közben váltogattam a gumi csodákat, de hiába. Lassan kiértem a fák közül, egy olyan szakaszra, ahol nagyon ritkán dobálok. Itt már szél is jobban fújt. A sodrás elég erős volt, a kis gumicsalimat egészem kitolta a part fölé hajló gaz széléhez. Az egyik dobásomnál egyszercsak, mintha egy pillanatra elakadtam volna, de rögtön utána két kis apró koppintás jelezte, hogy nem erről van szó. Bevágtam, amire egy fura fejrázás volt a válasz. Nem igazán tudtam mire vélni a dolgot, amíg meg nem láttam a megvillanó jókora csíkos testet. Süllő! De vajon, hogy került ide ahol még sose láttam hasonló halfajt? Gyorsan lefotóztam, majd kíméletesen vissza is engedtem, hogy eleget tehessen fajfenntartási kötelezettségeinek. Gyorsan el is hagytam ezt a szakaszt, hátha több fajtársa is itt tartózkodik. Nem szándékoztam őket zavarni. Nem sok horgász időm maradt, így elindultam visszafelé. Egy jelentéktelennek tűnő helyen még megálltam egy pillanatra, ahol szinte a lábam alól megjött a nap utolsó hala, egy kis Mann’s twisterre. Kicsit átfagyva pakoltam és elindultam hazafelé…

Szép süllő, az apró twisterre

Következő alkalommal ismét a patakra indultam, de egy másik szakaszt szemeltem ki. Az időjárás addigra megjavult, gyönyörűen sütött nap, így aztán igazán kellemes majd húsz fokos melegben indulhattam pergetni. A jókedvem egészen addig tartott, amíg ki nem értem patakhoz. A vízállás ugyan jó volt, de a víz, erősen opálos, zavaros volt.

Napsütésben…

Csillogó sügér

Természetesen azért nem adtam fel, gyorsan beélesítettem botot, és már horgásztam is. Ismét a kis twistereké volt főszerep. Egy darabig nem nagyon találtam a halakat, mentem egyik helyről a másikra, de hiába. Aztán az egyik kis gödörnél végre sügért akasztottam, majd pár perc múlva megjött a társa is. Kicsivel később egy másik gödörből megjött a harmadik, majd negyedik is, de utána hiába dobáltam akárhol. Az víz egyre nagyobb és zavarosabb lett, valószínűleg valamelyik környékbeli halastavat engedték. Általában kitartó szoktam lenni, de most nem láttam értelmét a további szenvedésnek, feladtam.

Újabb kis csíkos lovag

Zavaros a patak vize

Apró kis Mann’s gumira

Hard Nose fogta sügér

A harmadik alkalom csupán két szabad óra volt naplemente előtt. Munka után indultam neki a kedvenc kis csatornám felderítésének. Nehéz pálya a csatorna, ugyanis szinte télen, és nyáron is ivóvíz tisztaságú, és rendkívül sekély. Mivel a horgászidő igen rövid volt, gyorsan neki is láttam a pergetésnek. Az első pár hely süketnek bizonyult.

A csatorna

Már kezdtem megijedni, hogy korai még ez a próba, amikor az egyik dobás után, ahogy megkezdtem kis wobblerem bevontatását, határozottan odakoppintott neki valaki a víz alatt. Ezt még kétszer eljátszottuk, de becsapni nem bírtam az ellenfelemet. Lejjebb mentem egy tíz méterrel. Első dobásra semmi. A második dobás után hagytam, hogy a sodrás jó messze levigye a kis műhalamat. Elkezdtem bevontatást, és talán egy méter után egyértelmű sorozás szakította meg a kis műcsali veretését. Bevágtam! Megvan! Domolykó védekezett a horgomon. Nem túl nagy, de az idén az első a csatornából. Egy gyors fotó és már úszhatott is tovább. Folytattam a pergetést. Mentem helyről, helyre, kerestem a halakat, de csak pár rontott kapásig jutottam. Már közeledett a naplemente ideje, amikor az egyik dobás után szinte lábam előtt erőszakos rávágást kaptam a wobbleremre. Szép sügér volt tettes. Őt is elengedtem egy fénykép után.

Csatornadomi

Szinte csak ügér van

Újabb és újabb helyeken dobáltam. Egy nagyobb vízben állóbokor mögött húztam éppen a műhalam, amikor váratlanul jókora burvány, és már éreztem botomon is a rávágást. Felvisított fékem is, egyből be is ugrott, hogy ez nem domi. Egy szebb csuka kapta el a kis wobblerem. Sikerült a halam megfordítanom, de ekkor gondolt egyet, és megrázta a fejét. Egy szempillantás alatt harapta el a damilomat… Mivel a nap már szinte teljesen lenyugodott, úgy döntöttem elég volt.

Sajnos egy makacs betegség miatt csupán ennyi időt tudtam mostanában a vízparton tölteni. A kis 2000-es méretű Ryobi Oasys volt minden esetben a botomon. Bevallom nem számítottam rá, hogy ennyire tökéletesen fogja ellátni a feladatát. A féke precízen állítható, pontosan úgy, ahogy drágább modelleké. A zsinórprofil egyszerűen tökéletes, a futása sima. Ebben az árkategóriában szerintem az egyik, ha nem a legjobb választás. Bátran ajánlom mindenkinek, és nem csak pergetni. De erről majd máskor…