Végre itt a tavasz! A napközbeni hőmérséklet helyenként eléri, sőt, meg is haladja a 20 Celsius fokot, a reggelek sem fagyosak már, így minden vízparton töltött nap ajándék! Az első ilyen hetek már alkalmasak arra, hogy az ember új, ismeretlen vizeket keressen fel és bővítse kedvelt horgászhelyeinek körét. A tavak ugyanis a víz hőmérsékletének emelkedésével párhuzamosan válnak egyre inkább pezsgő élettérré a halak számára és egyre kevésbé lesz fontos a megfelelő hely kiválasztás, ha igazán jót szeretnénk horgászni. Amint ugyanis a pontyok elkezdenek táplálkozni, mind inkább motiválhatóvá válnak az etetéssel, valamint a pontos, ütemes horgászattal.

Egy szép, tavaszias, keddi napon Sisa Józsi barátommal felkerekedtünk és elautókáztunk Kiskunmajsára, a Majsa-tóra, ami idén az egyik legfontosabb versenyhelyszín lesz a method szakágban. Az országos bajnokság selejtezőinek egyike mellett ugyanis a tó középdöntős helyszín is egyben, így azt gondoltuk, nem árt mielőbb megismerni az itteni viszonyokat. Amint megérkeztünk, csupa kedves ember és egy nagyon szép, kellemes tavacska fogadott minket, melynek vizét az egyre erősebben fújó szél borzolta. Nem késlekedtünk sokáig, megpakoltuk szekereinket és célba vettük a parkolótól távolabb eső hosszanti oldal közepét, ahol Csővári Tibi barátunk már várt minket. 

Szép, nyugodt, rendezett víz a majsai

Tibi a tó egyik legjobb ismerője, így nagyon sok értékes információval ellátott bennünket. Az általa elmondottak alapján álltunk neki a csalogatóanyagok elkészítésének és a pecára való felkészülésnek. Mindketten egy-egy pelletkeverékre alapoztuk a horgászatunkat, de kevertünk természetesen por állagú etetőanyagot is, ráadásul egy markánsan zöld színű, Green Betaine ízesítésű kaját, ami a víz zöldes árnyalatához kiválóan passzolt már első ránézésre is. Mindketten a bója vonalát igyekeztünk meghorgászni, ami 65-70 méterre volt a parttól.

Keverékünk alapját a Concourse Pellet Mix és a Commercial Green Betaine kaja képezte.

Ismeretlen vizeken szinte mindig így néz ki a tálca. 

A horgászatot alapozó etetés nélkül, ütemesen és a lehető legpontosabban dobálva kezdtük. A halak azonban a peca elején nem kényeztettek el minket cseppet sem, aminek az okát nem igazán értettük. Aztán addig-addig agyaltunk, míg nem a távváltás mellett döntöttünk és egy köztes, 50 méter környéki távot kezdtünk vallatni. Na, innentől aztán igazán felpörögtek az események, ugyanis mindketten nagyon jó ütemben kezdtük fogni a 1,5-4 kilós pontyokat. Hol pikkelyest, hol tükröst, hol kisebbet, hol nagyobbat.

A pontos horgászat elengedhetetlen, ha igazán sok halat szeretnénk fogni.

Józsi rögtön egy szép tükrössel indított! 

A kosárba javarészt pellet került, azonban a délutáni órákban sokkal hatékonyabbak tudtunk lenni akkor, ha megsapkáztuk a pelletünket. De mit is jelent ez pontosan? A dolog nagyon egyszerű! A mikropellettel töltött kosarat ilyen esetben ellátjuk egy „sapkával”, amit a pelletre töltött vékony réteg por állagú etetőanyag jelent. Ennek a töltési mechanizmusnak hatalmas előnye, hogy ötvözi a mikropelletekkel és a por etetőanyagokkal történő horgászat előnyeit. A becsobbanó, majd süllyedő kosár ugyanis a felülre töltött, finom őrlésű kajának köszönhetően valósággal csíkot húz a mederfenékig, ahol aztán a mikropellet kezd dolgozni és egy nagyon vonzó „kajakupacot” megtestesíteni a pontyok számára. Sokszor, főleg az igazán szép, napos időben, ezzel a fajta kosártöltéssel tudjuk kizárólag lehúzni a vízközé emelkedő pontyokat a fenékre, ahol aztán már van esélyünk a method módszer keretei közé szorított végszerelékkel is megfogni őket.

A por állagú etetőanyag ma nagyon sokat gyorsított a horgászaton. 

A töltés során a szerszámba először a por etetőanyag, majd a felcsalizott horog kerül. 

Ezt követően jöhet a pellet, majd a tömörítés! 

A csalikat mindketten variáltuk a horgászat első felében, azonban nagyjából egy-másfél óra alatt körvonalazódott, hogy ezen a napon bizony csak a pici, 6 mm-es wafterek működnek hatékonyan. Ezek közül is a legkiemelkedőbb a krilles Method Smoke Wafter Dumbell, illetve a csoki-narancsos Concourse Wafter volt. Azonban a fogós csali önmagában mit sem ér, hiszen nagyon fontos, hogy hozzá illő horog, illetve csalitüske segítségével kínáljuk azt fel! Ezekhez a wafterekhez érdemes könnyű, vékonyhúsú 12-es vagy 14-es horgot használni, mely alá célszerű vékonyított, azaz „fine” csalitüskét kötni. Esetünkben a tüske 0,06-os fonott zsinórra volt kötve, az előkénk pedig 16-os monofil volt. Sem a halak mérete, sem a használt botok karakterisztikája nem indokolta az erősebb végszerelék használatát.

A nap két favorit csalija. 

A kép magáért beszél! Szépen akadt a pici horog. 

Mivel a víz még nem kezdett drasztikus melegedésbe, kíváncsiak voltunk, hogy vajon az L-es vagy az XL-es méretű kosarak használata lesz-e majd célravezetőbb. Józsi szentül hitte, hogy kell már a több kaja, én azonban a halkabb horgászatban, így a kisebb felületű kosárban bíztam. Végül úgy vettük észre, hogy a kisebb kosár használata volt a jobb döntés, hiszen, ha nem is sokkal, de azért több hal érkezett az L-es kosárral ellátott felszerelésemre, szemben a Józsiéval.

Remek horgászatban volt részünk, egyre másra fogtuk a halakat mindketten! 

 Igazán szép, egészséges pontyok lakják a tavat. 

A nap végére körvonalazódott, hogy a kisebb, L-es méretű kosár működött ezúttal jobban. 

Összességében egy nagyon mozgalmas napot tölthettünk el a Majsa-tó partján, amely mindkettőnknek kifejezetten tetszett! Kevés ilyen jól halasított, egyesületi kezelésű víz van az országban, ebben megegyeztünk Józsival. Alakuljon akárhogyan is az OB középdöntő sorsolása, még biztosan visszatérünk ide!

Szabó Bence

Képek: Molnár Zoltán