Ez a zöldes hátú, búzaszemszínű, alul narancsos uszonyú, leggyakrabban félkilóig megnövő keszegféle jelzi nekem a tavaszt. Tudom, hogy evvel a megállapítással kicsit becsapom magam, mert sok vermelő helyen télen is lehet fogni, de nyáron, sőt ősszel is gyakran ékesítheti horgunkat. A télvégi bodorkázás azonban más. Annak külön hangulata van, valahogy fogásukkal érzem a szezonnyitást.

Amikor már csak a víz szélén van jég, beindulnak a bodorkák

Amikor az első tavaszias napsugarak a mindig hosszú tél után kicsalogattak annak idején a Duna partra, kapáséhségtől remegő kezekkel tűztem fel a vékony trágyagilisztát a horogra, kétféle halra számíthattam itt a Pest környéki vizeken, bodorkára és paptetűre. Az első áradások kimozdították ezeket a kedves halacskákat a vermelésből és a nagy limányok lassú vizében, mint például a Petőfi-híd feletti jobb parti forgója, vagy a Lánc-híd bal parti bástyák előtti, vagy a Margit-híd alatti balparti limányában és az öblözetekben megindult a bodorka. Finom kis úszóval, 10-15-ös zsinórral, apró horoggal, meg-megpöcögtetve a készséget, nagy örömmel szedtük a hosszú böjt után a tavasz első vízigyümölcseit. Sajnos, legalább is Budapest környékén ennek már vége, mert a kormoránok, más kistermetű fajokkal egyetemben, szinte az utolsó darabig kiirtották a Dunából őket.

Beépített befűzőtű a gyűrűvédő sapkában

A vágy azonban, hogy bodorkázással kezdjem a tavaszi horgászszezont, úgy belém gyökerezett, hogy így tél vége felé mindig ellátogatok olyan védett helyekre, ahol jégveszte után leheletfinom felszereléssel keresem-kutatom ezeket a nagy örömöt adó, kicsiny halacskákat. Holt-, vagy mellékágak, öntözőcsatornák, öblözetek, a nagy állóvizekben nádasok előtti, kis vízmélységű, gyorsabban melegedő területek jöhetnek ilyenkor elsősorban számításba. Kötelező a nagyon finom felszerelés, és ha lehet az is inkább úszós legyen.

De jó újra a vízparton

A horog mérete a csalitól nagymértékben függ. A szúnyoglárva ilyenkor kiváló csali, a legmegfelelőbb hozzá a piros színű 16-18-as méretű japán Maruto
horog, mely kicsit hosszabb szára miatt könnyebben kivehető a hal szájából. Amennyiben csontival, pinkivel, bábbal, gilisztával vagy kenyércsipettel horgászunk, ez a nagyság, különösen, ha a halak mérete is indokolja, felmehet 14-esig. A nagyobb példányok még jéghideg vízben is előszeretettel felveszik az egy szem csontival mozgósított csemegekukoricát. Ha korán ébredő pontyokra is van esély, érdemes inkább tízes méretű, sárga Maruto horgot kötni - egyéb csaliknál inkább ugyan ennek a márkának a fekete vagy az ezüst színű változatát használom. Az ólmozás, különösen állóvízben, legyen finomra osztott, érdemes nagyobb lebegőt hagyni, a bodorkánál úgy is ritka az emelős kapás.
Főzsinórként 10-15-öst használjunk, például a Sufix-specialist-et, mely süllyedő, tehát nem fúj hasat a szél, ami az óvatos kapásoknál nagy előny. Ez a zsinór rendkívül lágy, szakítója ugyan nem túl magas, de az csomózva értendő.

Az úszó a bodorkázó felszerelés talán legkritikusabb pontja, hiszen a hideg vízben lassú, rendkívül óvatos kapásokkal kell számolnunk. Ahol tehetjük, elsősorban állóvízen, használjunk önsúlyos úszót. Ezeket messzebbre is lehet dobni és a legkisebb szöszmötölést is jól jelzik. Nagyobb mélységnél cérnaütközővel érdemes csúszóra szerelni, de az úszó ne érje el se az alsó ütközőt, se az ólmozást, mert könnyen tönkre mehet. Az úszót inkább kisméretű forgókapoccsal érdemes a zsinórhoz rögzíteni, így könnyebben cserélhető. Ha kedvenceink a közelben tartózkodnak, használjunk spiccbotot, de itt az úszó inkább kétpontos legyen, míg folyóvízen az egy pontban, fixen rögzített a legpraktikusabb.

A Fighter Match és pótdobjai

Méd a madarak is fáznak

A bot kiválasztásánál vegyük figyelembe, hogy egész nap készben kell tartani, és a kapásokra is rendkívül gyorsan kell reagálni. Ezért használjunk egészen könnyű pálcát, mint például a 3,9 m-es angol Competition Tele Match, mely keresztszövésű karbonszálai okán amellett, hogy erős és rugalmas, mindössze 16,5 deka. A vékony főzsinór és a nagyobb önsúlyú úszók miatt ne használjunk túl gerinces botot, mert a dobáskori erős megterhelés könnyen elszakítja a damilt és eldobhatjuk így egész készségünket. Ez leginkább erős szembeszélnél szokott előfordulni, ilyenkor válasszunk B akciós botot, vastagabb főzsinórt és kössünk finomabb előkét.

Bodorka, szépségem

A gyakori kapás vagy a folyóvíz miatt sokat kell tekergetni, ezért érdemes nagyáttételű és könnyű orsót használni, melyről könnyen lepereg a damil. Kedvenc orsóm, a 30-as Fighter Match pont ilyen, mely 6,1:1 áttételű, és csak harminc deka. Hét csapágyas, és ami a fő, három dobja van. A finom beállítású fék ugyan bodorkázás közepette ritkán fog megszólalni, de nem árt az óvatosság, és ez a típus egész évben jó szolgálatot tesz, főleg folyóvízi úsztatásnál, ahol azért bejöhet egy-egy márna, nagy dévér, ki tudja, mit hoz a szerencse.

Könnyű Dínó wgglerek

Nagyon megbízhatóak a Maruto horgok

Az etetést, így tél végén, mértékkel már ajánlom. A téli alapkajába, a Tímár féle fekete Carp Plus-ba, egy kis áztatott kenyér mellett csekély kukoricadara, és ha van, csemegekukorica leve és némi szeme is kerüljön. Jól fogadják a bodorkák a különböző élő anyagokat is az etetőbe, de ha pénztárcánk ezt nem engedi meg, a csontibáb is megteszi, amivel akár csalizhatunk is, mert a bodrik nagyon kedvelik. Ezt a masszát gyúrhatjuk a feederező bot önetetőjébe is, ha fenekezni kívánunk bodorkára. A legfinomabb spiccet és a legjobb reflexünket használjuk, mert a jéghideg vízen nem könnyű megfogni fenéken a bodorkát, de ha eszik, így is nagy élményben lehet részünk. Feltétlen két horgot használjunk, mert sokszor a melegedő vízben vízközé is feljönnek.