Megjelent: 2020. december 02. | Forrás: Halmos Mihály | Írások

Nagyon sok hozzám hasonló gondolkodású folyóvízi horgász vallja, hogy az igazi paduchorgászat az ősz végével érkezik el. A hűlő vizekben nagy számban gyülekezik, helyenként bizony nagyon közel a parthoz, ezért eredményesen és hatalmas élvezettel horgászhatunk rájuk rövidebb bolognai bottal és a könnyebben kezelhető kisebb úszókkal.

Erőtől duzzadó szákfej méretű dunai paduc feederrel, de higgyétek el, bolóval megfogni őket az igazi.

Novemberi béke a Mosoni-Duna partján, nem is gondolátok mekkora élet van a nyugodt víztükör alatt!

Az ősz végi, téli bolós paducozásnál csak az UL pergetés műfaja igényel kevesebb menetfelszerelést. A megszokott nyári dunai többkilós etetőanyag adagokat felejtsük el, elég lesz annak is bőven a harmada, negyede. Azt az éppen kilónyi, a nehezítés és sötétítés miatt földet bőven tartalmazó kaját otthon, vagy a parton is gyorsan bekeverhetjük, a könnyű táskában pedig elfér az úszós, ólmos és horgos doboz. 

Közel a parthoz a könnyű, jóval 10 gramm alatti úszók használatához tökéletes választás a Benzar Allround boló.

A kisebb úszóknak köszönhetően a könnyebb szerelékkel határozottabban és gyorsabban reagálhatunk a paduc villámkapásaira, merthogy ősi ösztöne télen sem hagy alább, reflexe semmit sem tompul a hideg vizekben sem. Sok profi folyóvízi horgásszal osztottuk már meg tapasztalatunkat, egy emberként valljuk, ha nagyon ügyesek vagyunk, akkor is csak a kapások 40 százalékát foghatjuk meg. Ez van. Ilyen a paducozás, de ezért is olyan csodálatos. 

Jól látható és pontosan kisúlyozható karbonszárú versenyúszókat használjunk a víz sodrásának megfelelő méretekben.

Főzsinórnak a bolognai botra nálam a 0,18-as bizonyult a legjobb választásnak, pont az a fajta, amit feederezéshez is használok.

Földdel kellőképpen megnehezített egyetlen kilónyi sajtos kaja elég egy többórás téli pecához is.

Fontos, hogy minden gombócba kerüljön egy csipetnyi a horogra szánt csontiból is. Meglátjátok, sokkal gyanútlanabb és bátrabb paduckapásban lesz részetek! Az etetőanyag színe kapcsán megoszlanak a vélemények. Hidegvízi kevés mennyiségű etetésnél előszeretettel használom a piros árnyalattal rendelkező Benzar folyóvízi etetőanyagot magában, akár föld nélkül is. 

Erős színű folyami sajtos kaja, melyről gondoskodok, hogy mindig ott legyen az úsztatás sávjában. 5 percenként dobok tyúktojásnyi nagyságú gombócot!

Eredményes megfogásukhoz kettő csali vált be a legjobban, a csonti és a kenyérrózsa.

A színes csonti még több lehetőséget biztosít a horog díszítésére, a csökkenő kapások esetén a színek variálása hozhat sikert.

Nemhogy félig, még talán negyedig sincs az etetőanyagos vödröm. Hideg vízben nem a mennyiség számít!

Paducos Benzár etetőanyag földeddel nehezítve, és fojtott csontival fűszerezve.

A kenyérrózsa fogósságát sokan mára elfelejtették, pedig a paduc imádja. Ha választhatna a kenyér és a csonti között, bizony előbbire tenné le a voksát. Csípjünk egy darabkát a puha fehér kenyérből, egyik felét sodrogassuk, és kész is a rózsánk. Azért hívják rózsának, mert a fejrész megszívja magát vízzel, olyan mintha a rózsa kinyílna. A horogra minden esetben a sodrott, keményebb, tartósabb szár részénél tűzzük. 

Nyílj ki rózsaszálam. Ez a „virág” minden paducnak tetszik.

Tűhegyes, vékonyhúsú és pillekönnyű karbonhorog, mely a csali minden libbenését követi.

Természetesen kenyérrózsa hiányában a friss csonti a legjobb horogcsali. Legtöbbször sajnos ő is dögszagú, mire kiérünk vele a partra. Ezt a kellemetlen szagot kevés sajtliszttel, vagy 1 teáskanál por alakú vaníliaaromával, esetleg kurkumával kergetem el, melyet a halak nagyon jó néven szoktak venni. 

Aromával tuningolt fürge csontik várták a paducok kapásait.

Novemberi bolós paduc a Mosoni-Dunából. Színük már elárulja, hogy készülnek a télre.

Tiszta vízben legyünk diszkrétek és lehetőleg maradjunk észrevétlenek, ne álljunk le a part legszélére.

Ha nagy a víz áttetszősége, kiváltképpen napsütésben indokolt lehet a leguggolt testhelyzetből való úsztatás is!

Dacoljunk bátran a hideggel, ezek a halak megérdemlik, hogy törődjünk velük télen is.

Amnesztiát élvező kilós paduc igyekszik vissza a hűs Dunába.

Higgyétek el, a végsőkig küzdő paducok fárasztása egy könnyű és érzékeny bolóval felüdülést jelent a szürke, monoton télben. Úgyhogy nincs más hátra, bolóra fel!

Forrás: Halmos Mihály